41. fejezet

Éppen a délután kitakarított, de mostanra már romokban heverő konyhában rohangáltunk Gwennel ide oda, mikor csengettek. A lány rögtön rohant az ajtóhoz, engem magamra hagyva ott, ahol ezer dolgot kellett csinálni. Remek.

- Anette, te rendelted kiszállításra ezt az 5 jómadarat? - hallottam Gwen hangját, s egy jókora nevetést. De nem a megszokottat, vagy is a drága One Direction nevetett fel... Értetlen arckifejezéssel szűrtem le a kifőzött tésztát, s közben visszaordítottam barátnőmnek.

- Fogalmam nincs miről beszélsz, de nem tudok kimenni. - próbáltam nem megfulladni a gőzben. A kezemet sikerült megégetnem, ezért miután beleöntöttem egy tálba és mindent elkövettem annak érdekében hogy ne gyulladjon fel a konyha, átmentem a fürdőbe a nappalin át.

Ahogy beléptem nagy meglepetés tárult elém, szám a földig leesett szerintem.

- Sziasztok. - mosolyogtam az előttem álló öt srácra. - Hát ti? - kérdeztem, mikor sorban jöttek és megöleltek. Nagyot néztem, de visszaöleltem őket. Ahogy elengedtem Rob-ot, Niall rögtön mellettem termett.

- Jöttünk látogatóba. - mondta Josh, mire elmosolyodtam. 

- Honnan tudtátok, hogy itt lakunk? -kérdeztem őt, majd Davera mutatott.

- Én már jártam itt egyszer. Nem emlékszel? - kérdezte egy féloldalas mosollyal. Kicsit elgondolkoztam, majd leesett. Amikor a kávét hozta. Gwenre néztem, majd felnevettem. Vicces volt.

A nevetésben lábamra csapva fájdalom hatolt a kezembe, s ekkor eszembe jutott hogy hova indultam.

- Jujj egy pillanat, csak megégettem a kezem. Be kell kötni. - mondtam mutogatva, mire a fiúk elmosolyodtak, Gwen viszont aggódva nézett. Ráztam a fejem, hogy nem gond, remélem értette.

Ahogy elindultam a fürdő felé, Niall jött utánam. Elmosolyodtam, s megfogtam volna a kezét, de nagyon fájt a tenyerem. Két kezét derekamra téve lépkedett utánam. Úgy éreztem próbálta éreztetni, hogy az övé vagyok, s ez borzasztó jól esett. a fürdőbe beérve egy szót sem kellett szólnom, a szőke hercegem automatikusan ment a szekrény felé, kivette a gézt s leültetett a kád szélére. 

- Mióta vagytok ilyen jóban? - kérdezte komolyan a szemembe nézve.

- Én sem tudom. - mondtam, majd miuán felfedeztem szemeiben a kételyt, s félelmet hozzátettem. - De ne félj, én csak téged szeretlek! - mondtam lassan, végig gyönyörű szemeit csodálva. Tudtam, s éreztem hogy ezt akarta hallani, s látszott is rajta a megkönnyebbülés.

- Én is csak téged. - mondta mire elmosolyodtam. Közelebb hajolt, s lágyan megcsókolt. 

Közben kezemre folyt a jéghideg víz, ami már szinte megdermesztette. Mikor elváltunk Niall amilyen óvatosan csak bírta megtörölte kihólyagosodott kezem, s szépen lassan bekötötte a gézzel. A végén egy puszit nyomott rá, majd felálltunk s kisétáltunk a fürdőből.

A nappaliban már valamivel oldottabb volt a hangulat, néha fel-fel is nevettek a srácok, s jó volt látni, hogy ennyire kijönnek. 

A helységbe belépve tűnt fel hogy 12 embernek igen kicsi ez a szoba. A két fotelbe ketten-ketten ültek míg a többiek a kanapén és a földön elszórva foglaltak helyet. Bár nem értettem hogy miért, mikor a kanapén még volt egy hely. Bár ez jól jött.

- Lécci. - néztem kiskutya szemekkel a kanapén két helyet is elfoglaló Zaynre, aki elmosolyodott, majd arrébb ment. Éppen ültem volna le, de Niall megelőzött, s leült a szabad helyre. 

- Héééj! - mondtam szemeimet összehúzva. Drága barátom csak vigyorgott rám, s lábait ütögette. - Idióta. - mosolyodtam el, majd befészkeltem magam az ölébe, s kicsit átnyúltam Zaynhez is akit ez látszólag nem zavart. A bekötött kezem tanulmányozta, s ekkor már mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.