35. fejezet

- Hova mentél? - kérdezte idegesen Gwen.
- El. - válaszoltam röviden. Nem nagyon tudtam többet kinyögni, hiszen a sírás határán voltam.
- Komolyan szívrohamot fogok találni, vagy elmegyek sírni, ha nem mondod el hol vagy. - mondta a lány, mire egy halvány mosoly jelent meg arcomon.
- A parkban. - nyögtem ki már egy fokkal könnyebben a szavakat.
- Az messze van, de ha nem mozdulsz befizetek neked egy fagyira. - próbált meggyőzni.
- Nem akarok hazamenni. - mondtam a lánynak.
- Nem kell. Érted megyek csak, hogy nehogy hülyeséget csinálj. - mondta és kinyomta a telefont. Ekkor felbukkant a háttérképem, és keserű ízt éreztem a számban. Most mi lesz? Hogy fogom ezt elmondani Niallnek? És Zaynnek mit fogok mondani? Lehet jobb lenne ha eltűnnék....örökre. Vagy legalább egy kis időre.

*

- Kinek a kabátja van rajtad? - kérdeztem a közeledő Gwentől. Nagyon jól esett, hogy eljött hozzám. Annyira szerencsés vagyok, hogy itt van nekem!
- Öhm. Nem is vettem észre. Zayn-é. - válaszolta vállát rántva, majd megállt előttem.
- Persze, az övé.
- Nem menekülhetsz örökre el. - huppant le mellém a padra, majd felém fordult.
- Pedig szeretnék. - mondtam, majd újra felhúztam a térdeim, s átkaroltam őket.
- Hát nehéz lesz, főleg, hogy Övé a szomszéd szoba. - kezdett el hangosan gondolkozni.
- Akkor elköltözöm. - válaszoltam egyszerűen, mire Gwen elmosolyodott.
- A vendégszoba is az Övé mellett van. Nem úszod meg. - nézett rám mosolyogva. - Hazajössz velem?
- Höööööööööö. - adtam az egyértelmű választ.
- Akkor ezt megbeszéltük. - nézett újra maga elé.

- Na te meg mit csinálsz? - kérdeztem már félig nevetve. Felállított, majd felkapott a hátára.
- Most.. hazaviszlek. - nevetett ő is, majd elindult. Velem a hátán.

*

- Ti mit csináltok? - kérdezte valaki. Hangból ítélve Louis.
- Most megszívatom. - suttogta Gwen.
- Hallottam. - mosolyodtam el, majd kinyitottam a szemeim. Itthon voltunk. Féltem. Borzasztóan féltem.
- Akkor asszonyom menjen fel és beszéljen a Bradfordi Rosszfiúval! - kacsintott rám a lány, letett és a lépcső felé mutatott.

Erőt vettem magamon majd megindultam felfelé. Először Niallhöz kellett volna bemennem, de egyszerűen nem voltam képes a szemébe nézni. Bekopogtam Zayn szobájába, majd egy "Gyere" után benyitottam.
Mikor meglátott egyszerre felugrott és odajött hozzám.
- An jól vagy? Hol voltál? - zúdította felém a kérdéseket. Megfogtam a kezét, majd  az ágy felé kezdtem húzni. Akkor elengedtem kezeit, leültem az ágyra, ő mellém majd sóhajtottam egy nagyot.
- Zayn... - kezdtem el. - Tudod, én Niallt szeretem. - ekkor felé fordultam, s mélyen a szemeibe néztem. - Az a csók, kizárólag baráti volt. - nagyot nyeltem, majd folytattam. - Nekem nem jelentett semmit. - mondtam a végét már suttogva. Zayn szemeiben óriási bánatot fedeztem fel.
- Rendben An. Teljesen megértelek. - mondta egy kis szünet után, de szerintem nem őszintén.
- Zayn én szeretlek. Mint a legjobb barátomat. Mint egy testvért. - ekkor megöleltem a fiút. - Sajnálom. - suttogtam a fülébe. Szememből kicsordult egy könnycsepp. Elengedett majd a szemembe nézett.
- Niallnél jobbat nem is kaphatnál. - mondta majd a homlokomra nyomott egy puszit. Rámosolyogtam, majd felálltam és kimentem a szobából. Nem tudom mi lesz ezután, de remélem Zayn ugyanúgy fog majd kezelni, mint eddig...Remélem.

Viszont most jön a nehezebb. Mert el kell mondanom Niallnek. Azt hiszem. Vagy is....nem tudom. El kéne, de ha megharagszik (amit egyébként teljesen megértenék) nekem végem....
Elmondom neki. Mert számomra az őszinteség a kapcsolatunk alapja.  - beszéltem meg magamban a dolgokat, majd Niall szobája felé vettem az irányt.