39. fejezet

Gwen hátrafordult, majd ahogy meglátta összekulcsolt kezünket hatalmas mosolyra húzódott a szája.

- A kedvenc fiú-lány párosom! - kiáltott fel, mire elmosolyodtam s felnéztem Niallre. Lapos talpú volt rajtam és így egy fejjel volt magasabb nálam. Szép. - Nem ültök le?

- Szerintem mi megyünk. Nem jössz? - mosolyogtam a lány felé. Biztos vagyok benne, hogy napokig nem lehet majd levakarni az arcomról ezt a mosolyt. Eközben Niall mindegyik fiúval kezet fogott, majd visszaállt mellém.

- Üdv, Niall Horan vagyok. - vigyorgott, mire a srácok nagyot néztek. - Gwent és Ant biztosan ismeritek. - ekkor nagy szemekkel néztem rá. Hoppá. Ő nincs beavatva.. 

Gwen felpattant, majd el is köszönt a többiektől. Dave arcán látszott, hogy alig bírta visszatartani a nevetést.

- Köszönöm fiatalok, hogy meghívtatok, legközelebb is találkozunk, akkor talán búcsúpuszit is kaptok! - majd megfogta a kezem és maga után rántott, ki a kocsmából. - Nialler nincs beavatva a tervbe, mi? - mosolygott, mire én felnevettem. Hát igen, ez kimaradt. - Úgy örülök nektek! - tette hozzá, mire elmosolyodtam. Még én mennyire örülök.

Niall is kilépkedett a kocsmából, majd megfogta a kezem és visszaindultunk a házba.

*

- Szeretethiányom van. - szólalt meg Gwen, mikor beléptünk a házba. Én ép a kabátomat vettem le, ő pedig a bakancsával szenvedett.

- Nekem is. - mondta Niall, hasát simogatva mire felnevettem. De édes.

- Te tudod, hogy hol van a barátnőd, de az én Répagyermekem miért nem vár haza, mint egy jó feleség? - válaszolta szúrósan Gwen, mire nagy szemekkel néztem majd mikor leesett mit mondott felnevettem. Niall már a földön ülve nevetett, s én is csatlakoztam hozzá, Gwen pedig eltűnt a konyhában. Hihetetlen. Vajon honnan jönnek ezek neki?

- Ja, és csak azért mert összejöttetek, azért védekezni még kötelező. - ordított a konyhából, mire Niall kacéran mosolygott rám, majd felkapott és elkezdett velem rohanni az emeletre. Nem akartam felkelteni a többieket, ezért fejemet a mellkasába nyomtam, és próbáltam visszatartani a nevetést.

Szobába leérve bedobott az ágyba, s elkezdett csikizni. Alig bírtam visszatartani a hangos nevetést, könnyeim megállíthatatlan folytak. 

Niall végre megállt. Megtöröltem a szemeim, majd éppen visszaakartam adni. Elvettem a kezeim, ekkor arcát pár centire az enyémtől pillantottam meg. Szemeibe néztem, melyek teljesen elvarázsoltak. Arca közeledett az enyémhez, s mikor két centi választotta el, ellöktem magamtól. Értetlenül nézett rám, mire felnevettem.

- Megérdemelted! - nevettem fel. Ekkor durcásan keresztbe tette karjait, majd elindult az ajtó felé. Elmosolyodtam, utána mentem, s vállánál megfordítva megcsókoltam. Mindketten belemosolyogtunk a csókba.

*

- Még mindig szeretethiányom van, de most mér éhes is vagyok. - nyafogott megint Gwen, mire agy nehezen de levettem a szemem drága barátom reggelikészítési technikájáról, ami abból állt, hogy minden második falat a szájában landolt és a lány felé fordultam. Harry hátulról átölelte a lányt, s látszott mindkettőjüknek jól esett.

- Kaját már nem adhatok. - mondta Harry, majd lehuppant a kanapéra. Én felálltam, s odalépkedtem Niallhez, aki kezdte elfogyasztani mindenki reggelijét.

- Legalább valaki szeret. - nyújtotta felénk a nyelvét Gwen, mire elmosolyodtam. 

A nappaliból ordított a tv, amit egy zene váltott le. Gwen felpattant táncra perdült, s engem is magával rántott. Szombat korán reggel a konyhában táncoltuk, s ekkor jöttem rá, hogy így kell élni. Kiélvezni minden pillanatot.

Véget ért a zene, ekkor mintha visszatértünk volna a valóságba folytattuk a reggeli teendőket, éppen az asztalhoz ültünk le elkezdtük falatozni.

*

A nappaliban ülve lustálkodott az egész csapat. Liam és Harry szerintem aludtak, Louis Gwen haját birizgálta, a lány valaki telefonján művelt valamit. Zayn maga elé meredt, Niall a tv-t nézte, én pedig a többieket néztem.

Rossz volt látni, hogy Zayn ennyire magába zuhant, s látszott rajta, hogy nincs kibékülve a gondolattal, hogy számomra az a csók csak baráti volt. Nem tudtam mit kéne tennem. Ha varázserőm lenne, tuti varázsolnék neki egy lányt, aki tudja szeretni. Mert Zayn rohadtul megérdemelné. De sajnos nincs varázserőm... 

- Min gondolkozol annyira? - kérdezte nevetve Niall. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, s ekkor vettem észre, hogy kezeit arcom előtt mozgatta. 

- Semmin. - mosolyodtam el én is, majd számat tátva utaltam arra, hogy én is kérek a csokiból ami éppen elakart tűnni a szőke herceg szájában. Elmosolyodott majd a számba tette a kocka csokit, amire egy mosollyal reagáltam.

- Köhhööh. - próbáltam megköszönni az édességet, de úgy tűnik nem voltam elég érhető, mert mindenki nevetésben tört ki, kivéve Zaynt. Borzasztó volt látni.

- An, mi vagy te? Fóka? - nyögte ki két hatalmas nevetés között Harry, mire én is elmosolyodtam. Miért pont fóka? Lenyeltem a csokit majd aggódva pillantottam Louisra, aki annyira nevetett, hogy már köhögött, s Gwen a hátát ütögette, nehogy megfulladjon. Mikor végre leállt, Gwen pillantottam, s próbáltam tualni Zayn-re... Szerintem értette a mondanivalóm.