Nem mondanám, hogy gyorsan körbejártuk Gwennel a plázát. Sok helyen voltunk, és mindenhol nagyon jó cuccok voltak. Nyílt egy új cipőbolt, ahova beráncigáltam Gwen-t is. Hát igen ez nem az ő stílusa, de nagyon imádom azért, hogy bejött velem.
- Itt halok meg. - rogytam le az egyik székre, elkeseredésemben.
- De ez két ugyanolyan cipő. - válaszolt Gwen, felváltva a cipőkre mutogatva.
- Nem igaz. - mondtam neki teljes magabiztossággal.
- Tényleg nem, ez sokkal drágább. - nevetett fel Gwen, majd összekócolta a hajam. Gonoszan ránéztem, majd folytattam.
- Köszi. - igazítottam meg a hajam. - De tényleg válassz! - mutogattam a cipőkre.
- Miért én? - rogyott le a ő is az egyik székre majd a gyűrűit csavargatta. Aztán eszembe jutott valami.
- Mert segítened kell. Képzeld azt, hogy ez két bakancs, úgy jobban megy. Melyiket vennéd meg? - tettem fel a kérdést, hátha így már segít.
- Ezt. - mutatott a sötétebbre. Én automatikusan visszatettem a dobozába majd vissza a polcra is. - Mit csinálsz? - kérdezte meglepetten Gwen, mire én válaszoltam.
- Teljesen különbözők vagyunk, ezért imádlak, így vagyunk jók. Míg neked az tetszik, nekem a másik. Tiszta jing-jang. - nevettem fel, a bénázásomon majd felhúztam a lányt a padról és elindultunk a pénztárhoz.
- Az nem pasiknál és csajoknál van? - kérdezte, mire megint felnevettem.
- Lehet. - vontam meg a vállam, majd kifizettem a cipőt. Gwenre néztem, mire ő sejtelmesen mosolygott rám.
- Mit mosolyogsz úgy? - kérdeztem. Rosszat éreztem. Ajjaj.
- Együnk fagyit. - mutatott az egyik bódé felé. Odasétáltunk, vettünk egy-egy gombócot, majd leültünk az egyik asztalhoz.
*
- Próbáld már föl a szerzeményedet. - vetette fel az ötletet Gwen.
- Minek? - néztem rá értetlenül. Miért érdekelné őt az?
- Nem is láttam még. - mondta, mire furcsán néztem rá, de vállamat megrántva levettem a cipőm.
- Akkor megmutatom. - bólintottam majd felhúztam a magassarkút. Éppen a másodikkal szenvedtem, mikor Gwen felkapta a cipőimet, majd elrohant.
- GWEEN! - ordítottam utána, s felkapva a táskámat, utána eredtem. Szóval ezt tervezte. Látszott rajta, hogy nem számított arra, hogy ilyen gyors vagyok magassarkúban, de hát van gyakorlatom.
- Ajaj. - mondta, majd újra futásnak eredt. Egy keveset kergetőztünk a plázában, amit az idegenek nevetve figyeltek, majd mikor ár nem bírtam lekaptam a lábamról a cipőt. Körbepillantottam, de nem láttam Gwent. Ekkor észrevettem egy Starbucks-t, s oda indultam. Ahogy Gwent ismerem, tuti oda ment be. A pultok mögött Dave-t láttam aki mosolyogva nézett rám.
- Hol van Gwen? - kérdeztem komolyan méregetve a fiút. Furcsa volt. Túl furcsa.
- Nincs itt. - vonta meg a vállát, majd egy furcsa lány felé fordult. - Sophie, kérlek szolgáld már ki az 5-ös asztal vevőit! - mire a lány kilépett. Nagyon furcsa volt.
- Ok Dave! - a hangja is furcsa volt. Ismerős, de a haja fekete volt. Odaért az asztalhoz, mire én visszafordultam Dave-hez. Visszafojtott mosollyal nézett rám.
- Na de tényleg, hol van? Tuti ide jött be, ismerem. - kérdezgettem, de nem válaszolt. Ekkor Dave biccentett egyet "Sophie" felé. Odafordultam, ekkor a lány levette a haját, majd megjelent egy kék hajzuhatag.
- GWEN! - üvöltöttem utána, mikor ő kiviharzott a kávézóból. Gonoszan néztem Dave-re majd utána futottam. - Állj már meg!
Már a plázából kiérve kergetőztünk, mikor Gwen befordult egy zsákutcába. Haha, én nyertem.
- Ne bántson, kisasszony! - vigyorgott felém, mire én is elmosolyodtam.
- Megvagy Gwen! - mondtam, majd felé indultam, mire ő hátranézett s szomorúan vette tudomásul, hogy nem tud merre menni.
- Ne bánts máár. Sírni fogok, tudod jól. - nézett rám kiskutya szemekkel, mikről én tudomást sem vettem.
- Daveeee Segíííííts! - ordított, mire én hátrafordultam, s akkor megláttam mögöttünk Dave-t aki vigyorogva nézett ránk.
- Ugye tudod, hogy véged? - kérdeztem gonoszan, tudomást sem véve a fiúról, aki épp a falnak támaszkodva figyelt minket. Esze ágában sem volt segíteni Gwennek, inkább nézte a műsorunkat. Aprót bólintottam felé, mire egy mosollyal válaszolt.
Közben Gwennel kergetőztünk, s mikor végre elértem haját összekócoltam, majd elkezdtem csikizni. Tudtam, hogy nagy csikis és ezt ki is használtam ellene.
- Állj le-e An. - mondta ki a szavakat, szemeiből könnyek folytak, annyira nevetett. Úgy éreztem kvittek vagyunk ezért elengedtem a lányt, majd kivettem a cipőim a kezéből és átvettem. Az újat gondosan beletettem a szatyorba.
- Ti nem vagytok normálisak. - nevetett fel Dave, mikor mindketten csapzottan, kifáradtan, vánszorogva indultunk el felé, ki az utcából.
- Tudjuk. - bólintottam, majd mi is felnevettünk a lánnyal. Furcsa. Most, hogy nem voltak vele a barátai Dave tiszta normális volt, sőt Gwennek még segített is. Hármasban sétáltunk ki az utcából, majd mi jobbra fordultunk a lánnyal és így megálltunk Dave előtt.
- Haza kísérjelek titeket? - kérdezte, mire egymásra néztünk. Szerintem Gwennel ugyanarra gondoltunk, de végül ő szólalt meg.
- Aha. - mondta mosolyogva, majd elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése