37. fejezet

- Minden rendben? - kérdezte valaki. Kissé meg kellett erőltetnem magam, majd leesett hogy Gwen áll az ajtóban.
- Mondjuk úgy. - válaszoltam suttogva.
- Elmegyek. - mondta, mire értetlen fejet vágtam. Minden álmosság kiment a szememből és felugrottam az ágyról.
- Nem mehetsz el, Gwen! - mondtam a lánynak, mire ő elmosolyodott.
- Csak sétálni megyek. Nyugi, kicsi szőkeség. - válaszolta, mire megnyugodtam.
- Megyek veled. - mondtam teljes egyszerűséggel, mire Gwen komolyan a szemembe nézett.
- Biztos? - kérdezte.
- Felöltözöm és jövök. - bólintottam. Gwen kiment a szobából, én pedig felakartam öltözni, de ekkor esett le hogy itt nincs ruhám. Muszáj voltam lépni, halkan lépkedve átmentem Niall szobájába. Lassan nyitottam be. Aludt, de nem szerintem nem olyan mélyen. Tökéletes volt.
Kivettem pár ruhát a szekrényből, viszont mikor becsuktam nagyot csapódott. Erre Nialler is felriadt. Ijedten néztem rá.
- An? - kérdezte nyöszörögve.
- Igen. Bocsi, csak egy pár ruháért jöttem. - mondtam suttogva.
- Minek neked ilyenkor ruha? - kérdezte értetlen arccal, majd felült az ágyban. Szemeiből álmosság tükröződött.
- Nem lényeges. Aludj vissza, és sajnálom. - mondtam neki, majd intettem és elindultam az ajtó felé. Kiléptem majd nagyon sóhajtottam.

*

- Nem kéne itt lennünk. - suttogtam Gwennek.
- De. - válaszolta röviden.
A lánnyal. egy idegen ember teraszán álltunk. A levegő hideg volt, hiába öltöztem fel rendesen, fáztam. Gwen az alattunk álldogáló srácokat nézegette, de én nem tudtam rájuk koncentrálni. Mert elkezdett kattogni az agyam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy van-e barátom. Hiszen Niall nem mondta ki, hogy szakít, de valahogy úgy éreztem...
- Mondom, hogy ez más terasza, mi lesz ha meglát? - kérdeztem újra, Gwent fürkészve.
- Leugrunk. Nem olyan magas. - követtem szememmel ujjait, amint mutatott lefele. Kizárt.
- Én nem ugrok le. - mondtam teljes meggyőződéssel.
- Igazad van, én sem. - mosolyodott el. - Nyugi. Ülj le, élvezd egy kicsit, nézelődj.
- Nem szeretem az ilyen helyeket. - mondtam neki komolyan.
- Akkor egy kicsit szabadulj fel! - fordult felém egész testével, mire kissé félve néztem rá. - Nyugi! Nem segít?
- Nem. - sóhajtottam, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Akkor gyere. - felállt, s elkezdett lefele ugrálni a fokokon. Végig néztem ahogy leér, majd én szépen lemásztam a lépcsőn.
- Normális vagy? - kérdeztem tőle, mikor leértem.
- Lehet, hogy nem! - nevetett fel. - Na gyere! - húzott kezemnél fogva. Gwen majdhogy futott, de nekem ehhez nem volt erőm.
- Sziasztok srácok! - állt meg a fiúbanda előtt. Nane. Én nem akarom ezt. Gweeeeen....
- Szervusztok Lányok! -köszönt köszöntött egy fekete srác. Ahogy jobban megnéztem, teljesen ugy nézett ki mint Zayn.
- Mi a nevetek? - kérdezte egy másik.
- Én Sophie vagyok, ő meg itt Rosie. - mutatkozott be Gwen. Gondoltam, hogy nem az igazi nevünket fogja mondani, de a Sophie-ról eszembe jutott a plázás dolog, amikor kergetőztünk, és alig bírtam visszatartani a nevetést.
- Rob, Josh, Ben és Deniel - mutatott végig az előbb szóló barna srác mindannyiukon. Mosolyt erőltettem magamra. Ekkor Gwen megszólalt.