24. fejezet

Niall üzent, hogy már otthon vannak ezért mi is hazafelé vettük az irány a film után.
- Virágszálaim, nem isztok meg velem egy kávét? - hallottuk meg mögöttünk Dave hangját. Most komolyan? Miért nem tud rólunk leszállni? Már elegem van belőle, komolyan.
-Szerinted betörhetem az orrát? - fordult felém Gwen, miközben sétáltunk.
- Nem tudom. - válaszoltam, kis idegességgel a hangomban. Nagyon irritált Dave jelenléte..
- Mit mondtál, Gwen? - sétált elénk a srác, majd megállított.
- Azt, hogy szívesen lovagolnék egy pingvinen egy szellős nyári napon. - mondta Gwen. Értetlenül néztem rá, majd kikerültük Dave-et.
- Hölgyeim, beszéljük meg! - nyújtott a kezét. Szíven szerint már felrúgtam volna. Megállt előttünk, majd féloldalasan ránk mosolygott.
- Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfényben? - kérdezte nyugodtan Gwen, mire Dave kérdőn nézett rá. - Nézz több filmet. - kacsintott.
- Lányok, miért kell ilyen haragosnak lenni? - próbált nyálasan enyelegni. Válasz nélkül kerültük meg újra, mikor hirtelen megragadta a kezem. Ekkor Gwen reflexből megfordult és...csatt. Igaz, hogy nem én tettem még is olyan jól esett látni Dave fájdalmas arcát, s kidülledt szemeit.
- Remélem jól esett, köszönöm az alkalmat, de most fáradnunk kell. Viszlát Dave! -szalutált Gwen neki, majd maga után húzott. Még mindig csodálkozva néztem a lányra, s csak ennyit tudtam kinyögni.
- Wow.

*

Miután hazaértünk Niallel felmentünk a szobánkba. Betett egy filmet, majd elterültünk az ágyon.
- És amugy milyen volt a mozi? - kérdezte. Ekkor összeszorult a gyomrom. El kéne mondanom neki...de nem akarok balhét.
- Jó. - mondtam röviden, mire Niall felnézett.
- Baj van? - kérdezte. Szeme idegesen meredt rám.
- Nincs. - mondtam, majd elfordultam. Nem mertem a szemébe nézni.
- Na jó, mindketten tudjuk hogy nem tudsz hazudni. An. - emelte fel a fejem, mire a szemébe néztem. Hirtelen felültem, majd elhadartam mindent. Arca megfeszült, szemében idegesség tükröződött. Megpróbált felállni, de kezénél fogva visszahúztam.
- Niall. Nem kell a balhé. - néztem komolyan a szemébe. - Gondolj a bandára. Nem akarom hogy rossz híretek legyen. És Gwen leütötte helyetted. Kérlek. - néztem még mindig a szemébe, s enyémből egy könnycsepp tört elő.
- Nem akarom, hogy bántsanak. Nekem kell megvédjelek, nem Gwennek. - mondta szomorúan, s idegesen.
- De épp ő volt velem. És nem bántott. Niall. - néztem rá könyörögve, mire visszaült.
- Tudod milyen rossz érzés ez? Olyan mintha nem tudnálak megvédeni... - temette tenyerébe arcát.
- Hééééj. Na. Niall! - emeltem fel a fejét. - Hogy mondhatsz ilyet? Na. Nagyon szeretlek! - mondtam majd megöleltem. - Nagyon. - suttogtam a fülébe.
- Én is téged An! - tolt el magától annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Megpuszilta a homlokom, majd hozzátette. - De mostantól nem mész sehova nélkülem. - mosolyodott el.
- Értettem. - mosolyogtam rá.

*

- Gwen! - kiáltoztam a lány után.
- Itt vagyok, prüntyőkém. - mondta vadul mosolyogva.
- Elmondtam Niall-nek a mai napot. - kezdtem..
- És mit reagált? - kérdezte kíváncsian. Ekkor elmeséltem mindent...
- És nem mehetek sehova egyedül.  - fejeztem be, majd elmosolyodtam.
- Felügyelet alatt tart? De cuki. Tényleg szeret téged. - mondta majd rám kacsintott. Elpirultam. Jól esett hallani, hogy más is így gondolja.
- És te...elmondtad Louisnak? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem. - rántotta meg a vállát.
- És nem is fogod?
- Nem tudom... - mondta kicsit bizonytalanul. Szerintem tudnia kéne róla, de Gwen tudja.
- Inkább te mondd el, mielőtt Niall mondja el neki... - mondtam mire Gwen rám nézett. Szerintem felfogta, hogy ha Niall mondja el, akkor nem úgy fogja előadni ahogy mi. Tuti túlreagálja.

*

Éjjel arra keltem, hogy nagyon szomjas vagyok. Nem bírtam, feltápászkodtam és lesétáltam a konyhába. Ahogy a lépcsőn mentem, láttam hogy ég a konyhába a villany. Ahogy leértem Harry-t találtam lent. Nem volt valami fényes kedvében.
- Szia. - köszöntem, mikor csodálkozva nézett fel. - Hát te?
- Szia An. Ezt én is kérdezhetném. - mosolygott rám, de nem őszintén.
- Szomjas vagyok. - rántottam meg a vállam, kivettem a hűtőből a tejet, töltöttem majd leültem Harry mellé. - Minden oké? Történt valami?
- Jól vagyok. - nézett fel.
- Figyelj, nem kell elmondanod. De látszik, hogy nem vagy jól. Talán segíthetek. - mosolyogtam rá.
- Kösz An, de nem. Ebben nem. - mondta. Furcsa volt. De nem vagyok annyira jó emberismerő mint Gwen. Bárcsak ő lenne itt helyettem. Nem jó így látni Hazza-t.
- Értem oké. De ha kell valami, vagy beszélgetni akarsz, szólj. Oké? - néztem rá halvány mosollyal.
- Oké. Megölelsz? - nézett fel rám.
- Milyen kérdés ez? - kérdeztem mosolyogva, majd megöleltem Harry-t. Erősen szorított magához.
- Köszönöm An. Köszönöm. - mondta.
- Nincs mit. Aludj jól. - mosolyogtam rá, majd felsétáltam a lépcsőn.
- Te is An. - hallottam magam mögött Harry hangját.