26. fejezet

- Köszönöm. - szinte suttogva mondta ki a szavakat, majd megölelt.
- Mi történt veled? - kérdeztem kétségbeesetten. Gwen kinézett az ablakon, szemében fájdalommal, majd halkan megszólalt.
- Nem tudom. Nem tudom miért tettem. - hajtotta le fejét, majd arcát kezeibe temette. - Segíts.
A meglepődéstől meg sem bírtam szólalni. Nem tudtam, hogy tudnék segíteni, s ez borzalmas érzés volt. Megfogtam vállát, mire ő bátran rám pillantott.

*

A nappaliban ültünk a fiúkkal. Zayn aludt, Liam és Niall beszélgettek, én Niall vállán hallgattam őket, Harry pedig csak maga elé nézett. Szemében még mindig ugyanazt véltem felfedezni, mint előző éjjel. Nem tudom mi lehet a baja, mi történhetett vele. Gwen és Louis lépkedett le a lépcsőn. Louison látszott, hogy most kelt, szeméből még főleg álmosság tükröződött.
- Köztünk vagy, drága Gwen? - kérdezte Liam mosolyogva. Már egy pár perce Gwenhez beszélt, de a lány nem figyelt rá.
- Öööööhm. Igen. - eszmélt fel a bambulásból Gwen, majd leültek közénk és bekapcsolódtak a beszélgetésbe. - Igazán elvihetnétek egyszer a London Eye-hoz.
Nem tudom hogy ez hogy jött a lánynak, de én is szívesen elmennék. Amióta ideköltöztünk Londonba egyszer voltam a London Eye-nál Niall-el. De nem ültünk fel rá. Akkor még  a fiúkat nem is ismertem....hmmm de rég volt.
- Ez honnan jött? - kérdezte vadul mosolyogva Niall.
- Onnan, hogy igazán elvihetnétek. - válaszolta a számára ésszerű választ Gwen, mire én is vadul bólogatni kezdtem.
- De csak ha szeretünk? - kérdezték a fiúk egyszerre.
- Tudom, hogy szerettek. - nevetett fel a lány. Mindenki nevetett, ekkor Gwen idegesen rám nézett. Ráfigyeltem, majd fejét elkezdte Hazza felé döntögetni. Vettem az adást, beszéljek vele. Igen én is gondoltam már rá, hogy újra megkérdezem, hátha elmondja, hogy mi a baja.
- Rendeljünk kaját, vagy befogjuk a pasikat a munkába? - szólalt meg vadul vigyorogva Gwen, majd rám pillantott. - Ki is tud főzni közületek? Én nem akarom, hogy meghaljak ételmérgezésbe, Niall-re nem bízom. Zayn?
- Jól vagyok, köszi. - válaszolt a srác, mire én elmosolyodtam.
- Nem érdekelt ez az infó, de már mindegy. - nevetett fel Gwen, majd odament s összeborzolta Zayn mindig tökéletes haját.
- Nem akarok olyan kócos lenni, mint te. - vetett egy szúrós pillantást a lány felé.
- Már késő. De csinálsz nekünk valami mennyei kaját, vagy nem? - kérdezte Gwen.
- Ha segítesz akkor igen. - mondta elégedetten Zayn.
- Miért kell segítenem? A nő ilyenkor élvezi megérdemelt pihenőjét. - bólogatott Gwen, mire elmosolyodtam. Igaz.
- Kell a női erő.
- Anette, segíts, Zayn már megint bántja a lelkemet. - nézett felém, ám szeméből azt vettem ki, hogy beszéljek már Harryvel. Nem tudom hogy csinálta. Aprót bólintottam, mire Gwen a középpontba helyezte magát, s így nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy kihívtam Harry-t. Egészen az erkélyig húztam magam után a tanácstalan fiút, majd mikor megérkeztünk leültem a egyik székbe, és a kilátásban gyönyörködtem.
- Hazz, minden oké veled? - fordultam az említett felé. Szememben kíváncsiság, s aggódás tükröződött. Fejét lehajtotta, s nem válaszolt. Felálltam, odamentem a székéhez, leguggoltam mellé, s megfogtam a kezét. - Nagyon rossz így látni. Mondd el mi bánt.
Nem válaszolt. Szemébe könnyek gyűltek, de nem válaszolt. Nem képes beszélni róla, vagy éppen én nem vagyok rá alkalmas. Talán Gwennek elmondaná..
- Jaj, Harry. - én szemeimbe is könnyek gyűltek. Az érzés folyamatosan mardosott, hogy nem tudok rajta segíteni. Rám nézett, majd megszólalt.
- Ne haragudj An. - mondta halkan. Nem szólaltam meg, csak szorosan magamhoz öleltem. Ugyan olyan erősen ölelt, mint én őt.

*

Ritka alkalom, de mind az asztalnál ültünk és vártuk az ebédet, amit Gwen és Zayn készített. Mikor letették elénk a spagettit, még jobban megéheztem. Nagyon jól nézett ki. Niall és én kaptuk be az első falatot.
- Na milyen? - kérdezték a szakácsok egyszerre.
- Isteni. - mondtam csillogó szemekkel. - Mostantól mindig ti főztök! - kacsintottam rájuk.
- Jaaaaaaaa. - bólogatott Niall egyetértően. Tényleg nagyon finom volt a kaja, szintén szólva nem számítottam rá, hogy ennyire finomat tudnak csinálni. Miután mindenki befejezte, Niall-el pedig repetáztunk is elvállaltam a mosogatást, a fiúk pedig bementek a nappaliba. Gwen ottmaradt velem, s rögtön elkezdett faggatni.
- Mondott valamit Harry? - kérdezte hangjában kíváncsisággal, miökzben a tányérokat szedte össze. Elmeséltem neki, hogy pontosan mi történt s azt is mikor éjjel lementem s ott találtam a fiút.
- Hallod, szerintem neked kéne beszélned vele. Úgy tűnik nekem nem fogja elmondani. - mondtam egy kis idegességgel a hangomban.
- Oké... - mondta kissé tanácstalanul, majd bementünk a nappaliba a fiúkhoz, akik valami filmet néztek. Én letelepedtem Niall ölébe, Gwen pedig félrehívta Harry-t. Remélem nem tudják beszélni, hogy most mi van.
- Mit nézünk? - suttogtam Niall fülébe, miközben elhelyezkedtem.
- Valami horrort. - rántotta meg a vállát, majd elkezdett a hajammal babrálni.
- Zaaaaaayn. - kezdtem. - Te tudod mit nézünk? - kérdeztem meg tőle is.
- Ummm.. - vette elő a cd borítóját, majd felolvasta. - Paranormal Activity 2.
- Köszi. - mosolyogtam rá, mire ő rám kacsintott, majd én is kacsintottam, s erre ő is. Ezzel elvoltunk egy ideig, de végül én nem bírtam, s elnevettem magam, majd Zayn is felnevetett.
- Látom nagyon félsz. - mondta Niall mosolyogva, majd megpuszilta a homlokom. - Ezerszer láttad már, mi?
- Yep. - mondtam. - Ideadod a telefonod? - kérdeztem nagy szemekkel, mire ő szomorúan nézett rám.
- Nincs itt. Fent van. - mondta.
- Psssszt! Zayn. Itt a mobilod? - kérdeztem, mire ő bólintott, majd visszafordult a tv felé. - És ide is adod? - nevettem fel, mire ő kapcsolt és a kezembe nyomta a készüléket. Felmentem twitterre, majd egy kis böngészés után kiírtam valamit. "horrorfilm with @onedirection. @zaynmalik legközelebb én nyerek." Miután meguntam visszaadtam a telefont Zaynnek, aki rögtön elkezdett babrálni vele.
Mikor a vége felé járt a film megjelent Gwen, majd utána nemsokkal belépett Harry is. Egyikőjük arcáról sem tudtam leolvasni semmit.

*

Miután lezuhanyoztam nem bírtam tovább várni, átmentem Gwen-hez. Ő éppen tv-zett, Louis-t nem láttam a szobában.
- Na? - kérdeztem, mire Gwen rám pillantott. Arckifejezése nem mutatott semmit. Meddig akarja húzni még az agyam? Ekkor megszólalt.