40. fejezet

Gwen, miután felfogta hogy miért mutogatok a fejemmel egy fél órája a maga elé bámuló Zayn felé felállt, majd a tv-t egy zenecsatornára átkapcsolva kirohant a fürdőben és a kezében egy fésűvel tért vissza. A csatornán éppen a fiúk száma ment. Gwen Zayn kezébe nyomta a fésűt, majd a szőnyeg közepére azaz a "színpadra" invitálta, s énekeltette.

Ahogy énekelt látszott rajta, hogy kiadott mindent, s neki is jobb lett valamivel. De nem sokkal, ez látszott arcán. A fiúk ugyanúgy rákezdtek énekelni, s a tv-t kinyomva egy kis koncertet adtak nekünk, amit Gwennel mosolyogva figyeltünk, mert jó volt látni hogy ennyire boldoggá teszi őket a zene.

A srácaink kifulladva huppantak le mellénk. Bőven le voltak izzadva amit drága barátnőm szóvá is tett.

- Srácok...ömm... - fogta be az orrát nevetve. - Talán elmehetnétek zuhanyozni. - fejezte be, mire én hangosan felnevettem. A fiúk csodálkozva néztek közbe, szaglásztak egyet majd a tényeket megállapítva sorban elindultak fel a fürdőbe. 

*

- Anette, kérlek segíts mááár. - nyafogott fel Gwen. A földön fekve twitterezett miközben én takarítottam volna... Volna. Mert ugye azt néha nem árt. Legyintettem, s próbáltam a lányt arrébb gurítani, de ez nem sikerült. Kis makacs.

- Gweeen, menj már az útból. - próbáltam lökdösni, de ellenállt. A földről nevetve nézett fel rám. - Gweeeeeeeen! - próbáltam hatással lenni rá, de ez nem sikerült. - Jól van, mit akarsz? - álltam egyik lábamra. Erre a mondatra Gwen vigyorogva felugrott, s előadott mindent ami a fejében volt. 

- A hülyefejű gyereknek szerelmi bánata van és ezt nekem KÉNE megoldani, de én ahhoz is hülye vagyok, hogy bekössem a cipőfűzőm, nem tudom mit kell egy szerelmi elhalt gyermekkel tenni, azon kívül, hogy az egyetlen tervem, hogy te lesmárolod és Niall sohahahahaha nem tudja meg, de ezt sosem tenném meg, mert akkor szerintem magamat akasztanám meg. De ha Niall valaha megeszi a csokimat akkor meggondolom. - ragadta meg a vállam. - Segítened kell!

- Most még mindig dühös vagyok Harry-re, hogy lefókázott, de ügyet sem vetek rá, majd neked kell megölni és most tökre nem tudom mit kezdhetnék Zayn-el, tökre nem tudom. - mondtam csípőre tett kézzel. 

- Nem jutottunk előrébb. - vágott egy fintort, melyre én is ezzel reagáltam.

- Hát nem. De most mi legyen? - kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.

- Kidobjuk a fiút az ablakon. - vigyorgott, mire felnevettem.

Félretettem a felmosót, majd felhúztam a lányt és felindultunk fel Louishoz, végső segítséget kérni.

Gwen rögtön benyitott a szobába. Hát igen nem tatozik azok közé, akik kopogni szoktak. Louis éppen az ágyon feküdt, telefonját bütykölve, s mikor meglátott minket, ahogy konkrétan betörtünk a szobájába arca megrémült. Fogadni mernék azon gondolkozott, hogy vajon mit csinált. Látni lehetett az arcán. 

Gwen ledobta magát az ágyra, én pedig leguggoltam az ágy elé és mindketten Louis-t fürkésztük.

- Mi van? - kérdezte nagy szemekkel, mire felnevettünk.

- Segíts Répafiúúúúúú. - kezdte el rángatni Gwen a barátját. Louis mivel szerintem gondolta, hogy Gwen nem tudja értelmesen elmagyarázni mi baja, rám nézett s várt.

Elmagyaráztam neki mindent, Gwen néha beleszólt engem kiegészítve, s a végén kifulladva vártuk Louis reakcióját. 

- Semmi ötletem. - mondta kicsit félve Louis, gondolom félt attól hogy leütjük.

- Na de Louiiiiiiiis. - rakta arccal a takaróba fejét a lány.

- Tényleg semmi ötleted? - kérdeztem, mire Louis megrázta a fejét. Bólintottam egyet, majd megfogtam Gwen csuklóját azzal a szándékkal, hogy megyünk tovább, de ekkor Louis átkarolta barátnőjét és szúrósan nézett rám.

- Ő itt marad! - mondta még mindig szúrósan nézve rám, mire elmosolyodtam.

- Jól van, meg ne egyél! - nevettem fel majd kimentem a szobából, s rácsuktam az ajtót a kis galambocskáimra.

Ahogy kiléptem gondoltam egyet és bekopogtam Zaynhez. Vártam pár percet, de nem kaptam semmi választ, ezért lassan benyitottam, és fejemet bedugva kukkantottam be a szobába. 

Zayn egy törölközőbe volt éppen ezért ahogy megláttam, be is csuktam az ajtót, és egy Bocsi-val próbáltam menteni a helyzetet. A fiú hangján hallottam hogy mosolygott, mikor megszólalt, hogy mennyek be nyugodtan.

- Biztos? - kérdeztem, mire kinyitódott az ajtó. Zayn ugyanúgy állt előttem. Kezeimet rögtön szemeimre tapasztottam majd beléptem a szobába és becsuktam az ajtót. 

Megálltam ott helyben, mivel csukott szemmel nem tudtam tájékozódni. Zayn hangosan felnevetett.

- Leveheted a szemed, ne zavar. - mondta, mire rögtön elkezdtem rázni a fejem.

- De én nem. - adtam az értelmes választ.

- Jó-jó akkor várj egy percet. - mondta, majd -gondolom- bement a fürdőbe. Pár percig ugyanúgy álltam ott, majd mikor kezdett fáradni a lábam, lazán leültem az ajtó elé, szemeimet ugyanúgy takarva. 

*

- Na, nézhetsz. - hallottam meg Zayn hangját.

- Azt hittem már vissza sem jössz. - vettem el a kezeim, majd mosolyogva néztem Zayn-re aki végre felöltözve állt előttem.

- Jól van, tudod, csak hülyén állt a hajam. - nyójtotta felém a kezét, ami elfogadtam, s így felálltam.

- Neked mindig tökéletes a hajad. - kócoltam össze dús fejszőrzetét, mire elmosolyodott. 

- Amugy miért jöttél? - kérdezte, s ekkor mosolyom rögtön lehervadt arcomról.

- Hát tudod... Figyelj láttam hogy mennyire megvisel ez a dolog. - néztem félre.- Sajnálom Zayn, de nem tudok mit tenni. 

- Tudom Anette. És ne haragudj, csak nagyon nehéz látni, hogy nem velem vagy boldog hogy nem engem ölelgetsz, csókolsz. Tudod, ez nagyon nehéz. - nézett a szemembe, mire lassan bólintottam.

- Tudom... Sajnálom. - mondtam, s ekkorra könnyek gyűltek a szemembe. Nagyon érzékeny vagyok, s ez ilyenkor elő is jön rajtam.

- Héééj! - emelte fel a fejem. - Sssh! Én sajnálom, hogy szomorúvá teszlek. - mondta, majd megölelt, ami ilyenkor nagyon jól esett. - Na. - engedett el. - Felejtsük el, oké?

- Oké. - mosolyogtam rá, mire kaptam egy homlok puszit. 

*

- Szeretlek te elmebeteg nőszemély! - mosolyogtam Gwenre. Megint ránk hárult a vacsora készítésének feladata, s sürögtünk-forogtunk a konyhában.

- Tudom. Engem mindenki. - mosolygott önelégülten, mire oldalba ütöttem, s mindketten felnevettünk.