Zayn belépett, majd becsukta maga után az ajtót. Szép lassan leült mellém az ágyra, végig arcomat fürkészve.
- Mi a baj, An? - kérdezte kicsit fura hangsúllyal.
- Semmi. - mondtam, s lehajtottam a fejem.
- Persze. Tudom, hogy baj van. Bízhatsz bennem! - mondta.
- Én bízom is, de nem akarok erről beszélni. - válaszoltam, de hangom elcsuklott. Tudtam, hogy bízhatok benne, de most tényleg nem akartam elrontani a kedvét.
Zayn felsóhajtott, s még mindig arcomat nézte.
- Kérlek An. - szinte suttogva mondta, mire lassan odafordultam. Gyönyörű, éjbarna szemei csillogtak, de mégis aggódást tükröztek. Zayn közeledett felém. Nem tudtam mit akar, felpattantam.
- Meg kéne fésülködnöm! - mondtam hirtelen, majd bementem a fürdőbe. Zayn utánam jött, s kezemnél fogva maga felé fordított. Tudtam mit akart, vágytam rá, de ugy éreztem, nem tudom megtenni.
- Nem akarom elmondani! - jöttem ki mellette a fürdőből. Megfordult, s követett.
- De egyszer túl kell tenned magad ezen! - mondta már kicsit hangosabban.
- És ha nem akarom? Nem muszáj! - fordultam vele szembe, s idegesen mondtam.
- Muszáj lesz. Higgy nekem! Bennem bízhatsz! - mondta ismét, mélyen szemeimbe nézve. Ekkor megindult felém, figyelve arra, hogy tartsa a szemkontaktust. Egyre közelebb és közelebb jött. Pár centiméter választotta el arcunkat egymástól. Kívántam. Nagyon. Ekkor megtette. Megcsókolt. Mikor elváltunk egy halvány mosollyal fürkészte arcomat. Felnéztem rá, s elmosolyodtam.
Szükségem volt rá. Ez nem szerelmes csók volt, csak egy baráti. Nekem nem jelentett semmit. A pillangók nem repkedtek a gyomromba, nem remegtem. Egyszerűen csak jól esett, s ezt remélem Zayn is így gondolta. Remélem nem értette félre.
Felnéztem rá. Szemei kis boldogságot tükröztek. Ekkor egy óriási puffanást hallottunk. Egyszerre indultunk meg az ablak felé, s kinézve a bokorban megpillantottuk Gwent, s mellette egy törött létrát. A lány a bokorban fetrengett, s önfeledten nevetett.
- GWEN! Te normális vagy? Megőrültél? - ordítottam, majd semmivel sem foglalkozva kiviharzottam a szobából, le a lépcsőn, ki az ajtón, jobbra a kertbe.
Ekkorra Gwen már felállt, s éppen magát porolta le.
- Minden oké, nyugi. Nincs semmi bajom. - nevetett tovább. Valamennyire megnyugodtam, s segítettem neki leporolni magát. Mikor végzett elindultunk be a házba, de az ajtó előtt Gwen megállított.
- An. Ez mi volt Zaynnel? - komolyan nézett szemembe. Nem akartam pont az ajtó előtt megbeszélni ezért elkezdtem húzni Gwent a út felé, majd mikor leesett neki, hogy mit akarok elengedtem a kezét és egymás mellett kezdtünk el sétálni a járdán.
- Ez csak egy baráti csók volt. Részemről. Én szeretem Zayn-t, de csak mint barátot. Nekem ez nem jelentett többet, csak megnyugtatott. Remélem ő sem értette félre. - fejeztem be a mondandómat majd félve Gwenre pillantottam. Ő bólintott, majd megszólalt.
- Értelek. De most hogy lesz? Elmondjátok Niallnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése