38. fejezet

- Mi szél hozott benneteket? - kérdezte Josh a Zayn-es stílusú srác, mire visszafordultam.
- Pont az. - nevetett Gwen a fiú felé, aki egy pimasz fejjel reagált.
- Nem vagy semmi. - nézett a lányra, aki kikérően vigyorgott vissza. Ekkor lépteket hallottam. A hang irányába fordultam és meglepve néztem a közeledő Dave-t. Hihetetlen hogy mindenhol összefutunk. Viszont ekkor villant be, hogy le fog buktatni minket.
- Gwen? - kérdezi sármos hangján.
- Ki az a Gwen? - kérdezte a lány. Ezt elvesztettük.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Dave, miközben lekezelt a fiúkkal.
- Te mit keresel itt? - vágott vissza a lány. - Hogy futhatunk össze mindenhol? - erre én is elmosolyodtam. Igaz. Tökre igaz.
- Ők a haverjaim és van egy olyan érzésem, hogy követtek, lányok! - nevetett fel, majd felhúzta Gwen-t a földről.
- Honnan ismered őket? - kérdezte a komoly fiú, Daniel, minket méregetve.
- Sok helyen futottunk össze, Gwen egyszer meg is pofozott. - vigyorgott Dave.
- Ki az a Gwen? - kérdezte értetlen arccal Josh.
- Ja, ki az a Gwen, kedves Dave? - fordult a lány Dave felé.
- Te, te bolond. - nevetett fel újra a srác.
- Én? Na, ne nevettes! - emelte fel a kezét védekezően Gwen.

- Anette?
- Tessék? - fordultam a fiú felé, kérdő arccal. Ekkor esett le, hogy ezt bizony elrontottam. - Tessék? Te miről beszélsz? - próbálkoztam.
- Jól van, bevallom, az igazi nevem Penelope. - mondja Gwen őszintén. - Ő itt Sam. - mutat rám.
- Végre elmondtátok az igazat! - nevet ránk kedvesen Ben, a barnás hajú srác.
- Miért titkolóztatok? - kérdezte Rob, kedvesen mosolyogva rám.
- Nem tudtuk, hogy eme nemes ifjú a haverotok. - mutatott Gwen Dave felé.
- Hát igen. - vigyorgott Dave, mire Gwen lazán tarkón vágta. - Aú!
- Igazán beülhetnénk valahova. - mondta Rob, kérdőn ránk nézve,
- Megbeszéltük! - csapta össze a tenyerét Gwen. Hát én ezt nem tartom ennyire jó ötletnek..De úgy tűnik nem hagyják. hogy beleszóljak.
- Hova? - kérdeztem. Én nem szoktam és nem is szeretek kocsmába járni, vagy ilyen helyekre, ezért reménykedtem valami jó válaszban.
- Sörözni. - mosolygott Josh, mire az én arcomról lehervadt a mosoly. Nem szoktam inni...és nem is most akarom elkezdeni.
- Sam? - kérdezte Gwen, mire félve bólintottam. Úgyse mondhatok mást, azt eddig nem akarom hogy emiatt Gwen ne érezze jól magát. Akkor majd én nem fogom, kibírom.
A lány átkarolta a kezem, majd rám nyújtotta a nyelvét, és elindultunk az éjszakában. Az úton a fiúk Gwennel voltak elfoglalva. Bár nem csodálom, hiszen ő mindenkivel nagyon jól megvan. Néha odaállt mellém Rob, aki nagyon kedves volt. Meg még Dave-vel beszélgettünk pár szót.

A kocsmához odaérve megcsapott az alkohol és a cigi szaga, amit én nem nagyon bírtam. Bementünk, majd a pulthoz odaérve, Josh mindenkinek rendelt egy korsó sört. Én hiába mondogattam neki, hogy nekem ne kérjen, mert úgy sem fogok inni, nem hallgatott rám.

Egyre inkább úgy éreztem nekem semmi keresnivalóm itt. Leültünk egy ilyen kis asztalhoz, majd a többiek beszélgetni kezdtek. Én nem nagyon tudtam beleszólni, ezért pár perc után kimentem a mosdóba...amit én nem neveznék mosdónak. Találtam egy hátsó ajtót, ahol kimentem az épületből.
A friss levegő nagyon jól esett, nem tudom meddig bírtam volna ott bent. Nem szándékoztam visszamenni, mert nem éreztem jól magam. Nagyot szippantottam a levegőből, mikor megcsörgött a telefonom.
- Igen? - kaptam ki a zsebemből a készüléket, meg sem nézve ki az.
- AN! Hol vagytok ilyen későn?  - hallottam Niall ideges hangját a vonal végén.
- Eljöttünk Gwennel sétálni, majd találkoztunk pár sráccal és Dave-vel akivel eljöttünk kocsmázni. De én tudod, ezt nem bírom, ezért én kijöttem, de Gwen bent van. - hadartam el a történteket.
- Hol vagy most? Odamegyek! - mondta még mindig idegesen.
- Nem kell idejönnöd, nincs semmi baj. - mondtam neki, de nem hatott.
- De odamegyek, és vita lezárva! Hol vagy? - sürgetett. Körbenéztem és megpillantottam egy táblát amire ki volt írva az utca neve. Ezt bediktáltam. - 10 perc és ott vagyok.
- Köszönöm. - mondtam, mire Niall olyat reagált, amitől borzasztó boldogság töltött el. Nem hittem hogy ez még így van... Azt mondta, hogy szeretlek, majd kinyomta a telefont.
Arcomra ráfagyott a mosoly, majd eltettem a telefonom, és jobban összehúztam a kabátom, mert nagyon fáztam.

*

Egy ismerős alakot pillantottam meg, majd ahogy egyre közeledett nagyot dobbant a szívem. Képes volt eljönni...ilyenkor.
- An! Na végre! - mondta, majd gyorsabbra kapcsolt. Ahogy odaért hozzám rögtön megölelt. Nagyon jó volt újra a karjaiban lenni, melyek teljes biztonságot nyújtottak számomra. - Miért mentetek el?
- Gwen elindult, én pedig jöttem vele. Gondolkodnom kellett. - mondtam, majd elengedett és  a szemeimbe nézett. Biztos vagyok benne, hogy mindent kiolvasott belőle. Hogy nagyon sajnálom. Hogy én nem akartam rosszat. És a legfontosabbat...hogy NAGYON szeretem.
- Ne haragudj a viselkedésem miatt. Nagyon szeretlek An és nem szeretnélek elveszíteni. - mondta szép lassan, végig a szemembe nézve.
- Nem haragszom, hisz én is így reagáltam. Nagyon szeretlek. - mondtam mire megtörtént amire már rég óta vágytam, s vártam. Megcsókolt. Hasamban a pillangók újra életre keltek, szívem százszor gyorsabban vert.
Nagyon boldog voltam. Ismét.


- Na gyere, nézzük meg mit csinál Gwen. - kulcsolta össze a kezünk, majd visszamentünk a kocsmába. A csapat nagyon jól elvolt, nevettek, sztorizgattak. Mikor odaértünk a fiúk kérdőn néztek ránk, Gwennek először fel sem tűnt hogy ott állunk, csak mikor megnézte, hogy Ben mit néz annyira. Dave kedvesen mosolygott, amit viszonoztam.