34. fejezet

Elfújtuk a gyertyákat, majd Niall kézbe vette gitárját és bementünk a házba. A nappaliban Harry és Liam tv-zett, s mikor megláttak mosolyogva mértek minket végig.
- Szent a béke? - kérdezte Harry, mire Niall kezemet megszorítva bólintott egyet, majd egy puszit nyomott a fejemre. - Végre. Nektek együtt kell lennetek- Összetartoztok. - mondta, mire leírhatatlan öröm fogott el. Boldog voltam. Hihetetlenül boldog. Leültünk a többiek mellé, majd mi is a tv-t kezdtük el bámulni.

*

Gwen a lépcsőn trappolt le, majd karomnál megragadt és felhívott Niall szobájába. Arca félelmet, s feldúltságot tükrözött. Nem tudtam mit akart. Leültünk az ágyra, majd egy kis hezitálás után belekezdett.
- An..
- Igen? - kérdeztem halkan, hangomban mérhetetlen kíváncsisággal, s félelemmel.
- Mondanom kell valamit. Muszáj. - nézett bele szemeimbe.
- Mondd. - suttogtam biztatóan.
- Zayn-nek nem volt az semmiség. - nyögte ki, mire összeráncoltam a szemöldököm.
- Mi? - kérdeztem értetlenül. Ekkor felállt, s idegesen járkált a szobában.
- A csók! - mondta kissé idegesen.
- Hogy érted? - kérdeztem. Nem tudtam mire gondolt. Odalépett az ablakhoz, majd a távolba meredve válaszolt.
- Szeret. - ez az egy szó a szívembe mart.
- Hogy mi? - kérdeztem idegesen, felpattantam, s Gwenhez mentem. - Ezt honnan veszed?
- Ő mondta. - válaszolta röviden. Látszott rajta, hogy nagyon sajnálja. Jó, ő miatta csináltuk ezt Zaynnel, de ez nem az ő hibája. Nem tudhatta hogy Zayn többet érez. S nem is hibáztattam emiatt.
- Beszélnem kell vele. - mondtam idegesen, mire Gwen utánam kapott.
- Ne. - nézett a szemembe.
- De. Muszáj. - válaszoltam röviden, majd kirontottam a szobából. Semmiképp nem akartam megbántani Zaynt. De hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Annyira jól megvoltunk...
 Szomorúan dőltem neki a falnak, majd lecsusszantam. Arcomat lehajtottam, s kzeimmel átkaroltam lábaimat. Pár könnycsepp kigördült....s utána jött a többi.
Azt hittem végre minden rendbe jön, erre most Zayn... Féltem, hogy mi lesz. Hogy összevesznek, vagy valami lesz a bandával. És azt nem élném túl. Összeszedtem magam, majd felálltam, megtöröltem szemeim és bekopogtam Zaynhez.
- Bejöhetek? - nyitottam ki résnyire az ajtót, mire Zayn felnézett és mosolyogva bólintott. Beléptem, becsuktam magam után az ajtót, majd leültem a fiú mellé az ágyra. Ő is leült.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem, mire bólintott. Szemei kíváncsian fürkészték arcomat...de ekkor nem tudtam megszólalni. Nem akartam megbántani Zayn-t, sem mást. Nem tudtam mit mondjak... Legyintettem, majd kimentem a szobából. Lerohantam a lépcsőn, és a kabátomat lekapva a fogasról kirontottam az ajtón.
- An! - szólt valaki, de én csak mentem. Nem tudtam hogy kezelni ezt a helyzetet.

Az utca sötét volt, én fáztam. Csak néhány ember járt-kelt azok is valószínűleg bulikba készültek. Pár fiatal srác jött velem szembe, füttyögtek, szólongattak. Nagyon megrémültem, s elkezdtem futni. Futottam, s futottam. A hideg szellő belekapott a hajamba, kabátomat jobban össze kellett húznom, annyira fáztam. Hallottam hogy valaki fut utánam. Nagyon féltem, nem mertem hátra nézni.

Egy parkba értem, s már nem hallottam senkit, ezért leültem egy padra. Ismerős volt a környék, s rájöttem, hogy még régen ide jártam festeni. Ezek szerint jó messzire eljöhettem. De ez most nem érdekelt. Gondolkoznom kellett.
Ezt nem fogom megúszni annyival, hogy Zayn-nek elmondom. Mert ki fog derülni, és ha Niall megtudja akkor nekem végem. Nem jelentett semmit a csók, de még is megcsókoltam mást. Most bizonyosodott bennem a tény...megcsaltam.
Ekkor hatalmas zokogásban törtem ki. Felhúztam térdeim, s átkaroltam azokat. Csak sírtam, sírtam. Egy idő után elkezdett rezegni a telefonom. Összerezzentem, majd mikor leesett hogy ez a telefon, megtöröltem a szemeim, majd előkaptam a készüléket.
"Gwen" állt a képernyőn. Benyomtam a zöld gombot, s nagy levegőt vettem.