22. fejezet

Az igazak álmát aludtam mikor valaki csöngetett. Senki nem erőltette meg magát, mondjuk azzal, hogy felkel, Niall még meg sem mozdult mellettem, ezért kikászálódtam az ágyból. A folyosón sétáltam mikor meghallottam Gwen hangját.
- Ki az az állat, aki ilyenkor csönget? - mordult fel. Ekkor benyitottam hozzájuk. Louis mint Niall, meg sem mozdult. Férfiak..
- Ki lehet az? - kérdeztem szemeim törölgetve.
- Használható állapotban vagy? - kérdezte tőlem Gwen.
- Fogjuk rá. - válaszoltam, majd értetlenül néztem rá.
- Akkor nyiss ajtót. - dőlt el az ágyon, mire nekem leesett. Lesétáltam a lépcsőn, odabattyogtam az ajtóhoz. Amekkora lendülettel kinyitottam, be is vágtam. Az ajtóban Dave állt. Honnan tudhatja, hogy itt lakunk? Szemeim persze rögtön kipattantak, felmentem Gwenhez, aki a fejét a párnájába dugta.
-  Leütötted? - hallottam a hangját.
- Rád hagyom. - mondtam neki, mire ő felnézett.
- Jó döntés. - vágta rá rögtön.
- Dave volt. Még nem hiszem hogy elment. Rácsaptam az ajtót. - rántottam meg a vállam, mire Gwen felugrott az ágyból.
- Az a retardált állat! - rohant le a lépcsőn, én pedig utána mentem.
- Kedves Dave! Mi a halált keresel itt, miért nem hagysz már minket? Tetszett a tánc? Menj sztriptízbárba! - üvöltött, miután kitépte az ajtót. Az utolsó mondhatnál felnevettem.
- Neked is szia, kedves Gwen. - nevetett fel oldalas mosolyán, majd a lány kezébe nyomott két pohár kávét. - Hoztam egy kis kávét! Menj és fésüld ki a hajad, kócoska! - majd sarkon fordult, s kaján mosolyával elment. Gwen becsapta az ajtót, majd értetlen fejjel áll előttem.
- Ugye nem az van rajtam, ami szokott? - kérdezte kis kétségbeeséssel a hangján.
- De. Egy top, meg egy elég mini rövidnadrág. - válaszoltam kuncogva.
- Legyen jó napja! - legyintett rá, majd letette a kávét a konyhaasztalra, leült és elkezdte elemezgetni.
- Mi bajod? - kérdeztem nagy szemekkel nézve Gwenre majd a kávéra.
- Mi van, ha megmérgezte? - nézett fel rám sejtelmesen, mire én felnevettem.
- Hülye vagy. - mondtam meg neki az őszintét.
- Az lehet, de egy megmérgezett hülye nem akarok lenni.
- Nem fogod meginni? Csak mert elég szomjas vagyok. - utaltam, mire ő csodálkozó szemekkel nézett rám.
- Héé, nem is figyelsz rám? Meeegmérgezi. - mutogatta a poharakat. - Niall kóstolja meg először.
- Persze, pont Niall kóstolja meg! - mondtam felháborodottan.
- Csoda, hogy nem szenvedett eddig ételmérgezést, az ő gyomra mindent kibír.
- Mondjuk igaz. - tűnődtem el. Felsétáltunk a lépcsőn, és elindultunk a szobánk felé. Mikor Gwen benyitott, hirtelen zuhant a földre, mert Niall-el összeütköztek. Kis drágám csupa kávé lett, Gwen pedig röhögve nézte.
- Öhm. Bocsi kicsi manó! - nevetett Gwen, majd felsegítette. - De legalább finom volt?
- Na, most megkapod, Rox! - kezdett el rohanni Niall, Gwen pedig elmenekült.
- ANETTE SEGÍTS! - ordított mire én is felnevettem. Rám jött egy nagyon durva röhögőgörcs, és nem bírtam abbahagyni.
- Nem....Megy... - mondtam Gwennek két nevetés között. Igen, szerintem elég vicces mikor egy félig kábult, pizsamába öltözött kávéval leöntött srác kerget, egy kócos kék hajú, mini rövidnadrágban és topban lévő lányt hajnali 10 órakor a házban. Szerintem vicces.
- Mi ez a ricsaj hajnalok hajnalán? - jött ki a szobájából Zayn, majd mikor meglátott nagy szemekkel nézett rám, s odasietett. - Jól vagy?
- Persze..Csak..Vicces. - mondtam még mindig nevetve, mire Zayn arcvonásai megenyhültek, s ő is nevetett. Csak gondolom, ő rajtam.
- Mi olyan vicces, hogy még felállni sem tudsz? - tette fel a kérdést, mire én a felénk közeledő Gwenre és Niall-re mutattam.
- EL AZ ÚTBÓÓÓÓÓL! - ordított Gwen majd elszáguldott mellettünk és betört Louis szobájába. Kattant a zár, azaz megmenekült.
- Egyszer úgy is ki kell jönnöd. - verte az ajtót Niall. Mikor már vagy 10 perce ott dörömbölt, kezdtem én is megunni.
- Ahogy Gwen-t ismerem, már visszaaludt. Gyere, vedd át a felsődet. - ragadtam meg a kezét, majd a szobánkba vezettem.

*

- Amúgy ki csengetett? - kérdezte Niall. A konyhában ülve reggeliztünk vagy is inkább mondhatnánk ebédnek is. Gwennel összenéztünk, majd mivel ő nem szólalt meg, egy szemforgatás kíséretében elkezdtem mesélni.
- Tegnap mikor voltunk a kávézóban, egy srác odajött, majd próbált flörtölni,  - ekkor Louis és Niall rögtön felnéztek, szemükből idegességet tudtam leolvasni.   - de Gwen lekoptatta. És most is ő volt itt. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy itt lakunk. De csak kávét hozott, nem mondott semmit. - fejeztem be, majd megrántottam a vállam. Lehet hogy nem kellett volna elmondanom, hogy ne idegeskedjenek, de én nem tudok hazudni. Vagy is ilyen dolognál, nem.
- Miért nem szóltatok? - tette fel a kérdést idegesen Niall. - Megölöm! - állt fel az asztaltól, majd elindult.
- Hééééj állj már meg. - pattantam fel, majd utána mentem, s elkaptam a karját. - Nyugi. Azt sem tudod, hol keresd. Hagyd. Majd ha megint jön, majd akkor leütheted, jó? - néztem komolyan a szemébe.
- Jó. De mindenképp szólsz! - mondta ujjával rám mutatva, majd levette a kabátját.
- Igen. - bólintottam, majd kézen fogva visszamentünk a konyhába.