20. fejezet

Éppen a hűtőben nézelődtem, hogy mit lehetne enni, mikor Gwen belépett a konyhába.
- AAAAAAAAAAAAAAAAAANETTE! - ordított konkrétan a fülembe, mire én mérgesen rámeredtem majd megszólaltam.
- Itt vagyok melletted, Gwen! - mire ő vigyorogva grimaszolt egyet. Nem bírtam tovább csúnyán nézni rá, elkapott a röhögőgörcs.
- Okés, szóval eljössz velem kávézni?
- Azt itthon is lehet. - mondtam értetlenül, mire ő sejtelmesen rám nézett.
- Liam csinálja, szóval nem.
- Hallottam! - szólt be az ajtón az említett. Ekkor újra felnevettem.
- Na, de komolyan, öltözz és indulunk. - csapta össze tenyereit majd a válaszomat meg sem várva kiment a konyhából. Én gyorsan kivettem a hűtőből a tegnapi maradék pizzát, és benyomtam mindet. Mivel siettem, többször félrenyeltem. Éppen Zayn lépett be a konyhába, mikor fuldokoltam. De ahelyett hogy odajött volna, az asztal másik feléről nézett és röhögött.
- Köszi a segítséget. - néztem rá gonoszan, miután végre sikerült lenyelni az utolsó falatokat.
- Máskor is. - rántotta meg a vállát. Felálltam az asztaltól majd fejbe csaptam. Éppen megakart volna szólalni, mikor szavába vágtam. - Megérdemelted!

Felsétáltam a lépcsőn, majd halkan benyitottam Niall-höz. Vissza akartam adni a tegnap estit, ezért odasimultam az ajtóhoz, majd lendületből nekifutottam és rávetettem magam szegény árva lélekre. Viszont rájöttem, hogy ez nem az én napom. Hogy miért? Az még hagyján volt, hogy a konyhában majdnem megfulladtam, most viszont a drága barátom, ahogy megijedt fordult egyet, és én így lekerültem a földre.
Mikor leesett neki, hogy mi történt felnevetett. Csak nevetett és nevetett. Én feltápászkodtam, majd bosszúsan néztem rá és elfordultam. Kezemnél fogva visszahúzott, bociszemekkel nézett rám. De nem hatott meg.
- Gonosz manó vagy! - mondtam, majd nem bírtam tovább és felnevettem. Niall is velem együtt nevetett. - Na engedj, gyorsan fel kell öltöznöm. Gwennel megyünk kávézni.
- Azt itthon is tudtok, nem? -  nézett rám értetlenül.
- Tőle kérdezd. - rántottam meg a vállam, majd elindultam a szekrény felé. Egy hétköznapi szettet állítottam össze, majd beszaladtam a fürdőbe, gyorsan felvettem.

Éppen a hajam fésültem ki, mikor meghallottam Gwen hangját.
- Kéééész vagy már? - nyafogott az ajtó előtt, mire felkaptam a telefonom, megpusziltam Niall-t, majd kirontottam az ajtón. - Csini. - nyújtotta ki rám a nyelvét.
- Ennél kevesebb ruhát sem vehettél volna föl. Fázni fogsz. - mondtam neki miután végignéztem rajta, mire kiskutyaszemekkel rám nézett.
- Bocsi, anyu. - mondta vékony hangon, mire elmosolyodtam majd leindultunk a lépcsőn.
- Ha fázni fogsz, ne nekem nyafogj. - borzoltam össze a haját.

*

- Fááááááázom. - ordított fel az utcán Gwen, mire felnevettem.
- Tudtam, hogy ez lesz. - mondtam neki.
- De nagyoooon.
- Mert buta vagy és nem öltözöl fel rendesen. Bezzeg meleg időben is ezt a bakancsot veszed föl. - nevettem még mindig, mire ő bosszúsan nézett rám.
- Ne sértsd már meg szegényt. Vannak érzései. - tettette a hülyét.

*

- A jó öreg Starbucks. - dőltem rá az asztalra a kávézóban, majd felpillantottam Gwenre. - Itt jó az idő.
- Ja. - s egy csókot küldött az aligátornak, mire én felnevettem.
Mikor meghozták az italt nyelvem leégetésével bizonyosodtam meg róla, hogy forró a kávém... és arról hogy ez tényleg nem az én napom.
- Túl forró a kávém. - adtam tudomására Gwennek is a problémám, mire ő rám nyújtotta a nyelvét.
- Ne sírjon a szád, kicsirigó. - néha elgondolkozok rajta, honnan jöttek neki ezek a becenevek. Szerintem Louistól tanulta. Miközben én veszettül fújtam és kavargattam a kávémat, egy elég pörgős szám indult el a kávézóban. Gwen szeme felcsillant, majd lábával elkezdett dobolni.
- Muszáj táncolnom, különben kivetem magam az ablakon. -  nevetett fel.
- Csak azt ne. - nevette vele én is. Beteg.
- Na, de komolyan. Mindjárt vége.
- Most kezdődött csak el. - nézem rá furán, mire ő komolyan nézett rám.
- A régi szép időkben, mikor még fiatal voltam hosszabbak voltak a dalok. - mondta komolyan, mire megint felnevettem. Mikor még fiatal volt. Okéé.. - Na, gyere! - állt fel, s felém nyújtotta a kezét. Úristen ez komolyan gondolta.
A szám végéig táncolt. Mindenki minket nézett, s volt akik tapsoltak, füttyögtek.
- Ez nem volt semmi! - nevettem fel, mikor fáradtan leült mellém az asztalhoz ez az idióta. Aki amúgy a legjobb barátnőm. S ekkor jöttem rá. Kétségtelenül összeillenek Louissal. Néha nem tudom eldönteni, melyikük az őrültebb.
- Most mondd, hogy rossz volt. - húzta föl egyik szemöldökét. - Király volt. - bólogatott, választ adva saját kérdésére.

- Sziasztok lányok! - szólított meg minket egy ismeretlen fiú. Olyan deszkás alkat.
- Hellóka! - üdvözli bátran Gwen.
- Helló! - nézek fel a srácra, nem éppen nyugodtan.
- Megzavartam valamit? - kérdezi magabiztosan.
- Csak két lány nyugodt, vasárnap délutáni kávézását. - mondja Gwen szárazon.
- És ha meghívlak titeket még egy kávéra.. - kezdett bele a srác.
- Akkor maradhatsz. - mondta elégedetten Gwen, mire összenéztünk. Egyre gondoltunk. Jöhet a legdrágább kávé.
- És, kedves Gwen. - fordult a lányhoz - Imádom a hangod. Szingli vagy, ugye?
- Louis Tomlinson.. - mondja. - Megvan, ugye? Prüntyőkém, el kell, hogy szomorítsalak, mert éppen vele járok. - már megint az a becenév.
- Azzal a nyálgéppel? Nem tudtad, hogy melegek? - teszi fel a kérdést, mire én meg sem merek szólalni.
- Ha azok lennének, nekem mondanák el először, de mivel ennek semmi jelét nem adják és neked nem hiszek, ezért nem.  - mondja magabiztosan Gwen a srác szemébe, mire ő csábosan ránéz.
- Milyen harapós! Szerencsés lehet, az a kis buzi.
- Oh, talán még nem is mondtam, de ha még egyszer ide mersz jönni, itt pofázol, akkor legközelebb betöröm az orrodat. Csak úgy mellékesen, amúgy. - hörpint bele a kávéjába teljes nyugodtsággal barátnőm. Számomra hihetetlen, hogy lehet valaki ennyire bátor... Nem tudom ha egyedül lennék itt, mit csinálnék..
A srác nem szólalt meg, aztán hirtelen felém fordult.
- És te, szépségem?
- Hozzá ne merj szólni. - állt fel Gwen, mire visszahúztam. Nem kell a balhé, csak kopjon már le.
- Megtennéd, hogy elhúznál innen? Persze lécci. - mondom a fiúnak, mire ő feláll az asztaltól és elsétál gondolom a haverjaihoz.
- Dave vagyok! -fordul vissza, majd ránk kacsint.
- Fordulj fel te retardált állat. - mondom halkan, szememmel villámokat szórva az említett felé. De nem elég halkan mert Gwen kérdőn fordul felém. - Jaj, nem te, hanem az. - mutatok ki a kávézó elé, mire Gwen felnevet.
- Nem is azért néztem így rád. - alig bírta kinyögni nevetése közben. - Hanem, hogy nem hallottalak még így beszélni. - mondja mosolyogva.
- Csak akkor beszélek így, mikor tényleg felidegesítenek. - mondom, az utolsó korty kávét felszippantva.

*

Szatyrokkal megrakodva léptünk be a házba. Arcunk kipirult volt, hát nem volt valami meleg kint. Kávézás után elmentünk sétálni, és betértünk néhány boltba. Rég óta elakartam már menni vásárolni és ez így épp kapóra jött.

- HAAAAZAAAAAÉRTÜÜÜÜÜÜÜNK! - ordított fel Gwen, miközben a kabátot vettem le. Úgy tűnik ma ilyen ordítós napja van. A konyhából kilépett Niall és Louis. Niall kezében egy szendvics, Louiséba répa. Valahogy egyikőjükben sem csalódtam.
- Látom bevásároltatok. - mondja Louis mire bólintottunk.
- Yep. - mondtam, majd Niall kikapta a kezemből a szatyrot és felrohant vele az emeletre. Naneeeee! nevettem fel magamban, majd tanácstalanul Gwenékre néztem. - Akkor. Én. Most. - mutattam fel az emeletre, majd kétszázzal elkezdtem rohanni fel. Hátam mögül csak  hangos kacagást hallottam.
Éppen fordultam volna el, mikor Zayn jött velem szembe.
- Hali An! Hova ilyen sietősen? - kérdezte mosolyogva.
- Oda. - mutattam a szoba felé, majd rámosolyogtam egyet a srácra és kikerülve tovább futottam a szobánk felé. Lihegve nyitottam be, de már késő volt. Bekövetkezett amire számítottam.
- Na ne már! - nevettem fel mikor megláttam barátomat.