Vége...

Nagyon sokat kellett ezen gondolkoznom, de muszáj volt most már döntenem. Nem hagyhattam azt hogy Gwen várjon a részre, és hogy ti várjatok a rlszre/részekre.

Nagyon sokat próbálkoztam rengeteg vázlatot írtam, de egyszerűen úgy érzem nem nekem való már ez. A kezdeti lelkesedésem lankadt is és nem akarok borzalmas részeket kiadni a kezemből. 

Ez a blog meghatározó volt az életemben az biztos, hiszen egy rettentő szoros barátságot kötött, és ti is megismertetek, ezért is nehéz kimondanom azt, hogy én itt befejeztem a blogot.

Nem fogom letörölni, hiszen büszke vagyok rá, hogy ilyen sokáig írtuk és tényleg ennyire népszerő lett, hiszen 17 718 megtekintés szerintem nem kevés. 

Nagyon hálás vagyok hogy olvastatok, nagyon köszönök minden amit ez a blog adott nekem, de itt most én végeztem.

Gwen elméletileg folytatja a blog írását, ezért ezen a címen tovább élvezhetitek a történetünket, most már Gwen történetét. Köszönöm a rengeteg pillanatot, sírást, nevetést, bókokat amiket ezáltal a blog által kaptam tőletek. 

Köszönök mindent és itt a cím, további jó olvasást! :)

http://onedreamwithgwen.blogspot.hu/ 

56. fejezet

- Kislány, valami különleges legyen. - mosolyodott el mellettem Niall, majd átölelte a derekam. Ahogy hozzám ért elmosolyodtam, s biztos vagyok benne bele is pirultam.

- Mi már gondolkoztunk, bár úgy lenne fair, ha te döntenéd el, Anette. - mosolygott oldalasan Louis.

- Mondjuk lehet valami nagyon különleges is. - tette hozzá Gwen is, s ekkor esett le, hogy ők bizony megint azt játszák, hogy megpróbálják befolyásolni a másikat. Elmosolyodtam majd megráztam a fejem amolyan "hülyék vagytok" módon.

- Buksi? - szólalt meg hirtelen Harry, mire kérdőn ránéztem, majd megszólaltam.

- Ennél egyszerűbb nevet nem gondolhattál volna egy lány kutyának. Téged meg hívjunk mostantól Göndörkének? - bokszoltam szakad kezemmel vállba őt, mire sértődötten néz rám. Elmosolyodtam majd a figyelmet kérő Louis felé fordultam.

- Vagy lehetne Gina! - jelenti ki.

- Lehetne magyar neve is. - szólal meg hirtelen Gwen, mire kissé elképedek.

- De akkor mi nem tudnánk kimondani. Mondtam már, hogy az nehezebb, mint a kínai? - nézett fel rá Harry, mire egyik felem elmosolyodott mert igaza van, másik felem viszont még mindig sokkban volt.

- Ne mondd, hogy én nem próbáltam segíteni ezen.  -  válaszolt Gwen, majd rám pillantva észrevette a meglepődöttséget az arcomon.

- Nem is tudtad, hogy magyar vagyok, nemde? - nevetett fel.

- Sosem beszéltünk erről. - mosolyodtam el.

- Így van. Talán mert nem jött szóba.

- De akkor tudtunk volna magyarul beszélni! - kezdtem el mosolyogni, bár még mindig furcsálltam.

- Igen, úgy tudnánk dolgokat mondani, hogy a fiúk nem tudnák! -  vigyorodott el, s ekkor bizonyosodtam meg róla, hogy sokban hasonlítunk Gwennel. Mert ugyan erre gondoltam.

- Amúgy tényleg nem akarok belevágni a beszélgetésbe, de nem megyünk be a nappaliba? Itt állunk az előszobában. - nevetett fel Zayn.

- Már ha egy buszban lévő kis térséget így el lehet osztani. -  válaszolt Gwen, mire elmosolyodtam. Igaza van.

Ahogy leültünk a kanapéra, még mindig a névválasztással foglalatoskodtunk. Sokat beszélgettünk, s egyre csak feltűnt hogy Gwen és Louis komolyan kiakasztják egymást. Vicces volt nézni, de már engem idegesített. Fura.

Niall vállára hajtottam a fejem, aki ösztönösen áttette karját mögöttem, s magához húzott. A Kutyus átsétált Niall ölébe, s körözött egy kicsit majd letelepedett, pont úgy hogy kis arcocskájával engem vizslatott. Odahajoltam hozzá, még mindig a néven agyalva, mire megnyalta az orrom. Felnevettem, s Niall is kacagott.

Megsimította a hajam, s ekkor lettem arra figyelmes, hogy Louis eléggé dadogva válaszolt Zayn-nek. Találkozott a tekintetem Gwen-ével, akin látszott, hogy imádja az ilyen helyzeteket.

- Louis jól vagy? - kérdezte felnevetve Zayn.

- Persze, ja, nincs itthon répa? -  kérdezte vissza.

- Nem ez volt a téma, hanem a kutya, Louis. - szólalt meg Niall szemöldökét húzogatva.

- Tudom, éppen valami frappáns néven töröm az eszem, de a répa segít igazán a gondolkozásban. - mosolyodott el, majd kissé védekezően nézett körbe mindenkin.

- Sophie?  - ugrott fel Harry, mire kissé meglepődtem a lelkesedésen majd elgondolkoztam a néven.

- Nekem annyira nem jön be.  - dőlt hátra Zayn, majd kezét feje alá rakta.

- Nem illene hozzá. - vakargattam a kis állatka füle tövét, aki még mindig Niall ölében feküdt, s egyenletesen szuszogott.

- Melanie? - nézett rám Niall, s ekkor magába kerített az az érzés, s tudtam, hogy ez a név lesz a tökéletes.

- Tökéletes! - adtam egy puszit az arcára, mire ő elégedetten ütögette a vállát. Idióta.

- Tökre illik hozzá! - mosolyodott el Gwen is.

*

- Gyerekek, meddig kínozzátok még egymást? - kérdeztem most már eléggé kikelve magamból, mikor Gwen és Louis ismét elkezdték a kis játékukat.

- Igen, gyerekek, ha ennyire jól megvagytok, akkor már el is mehettek aludni, holnap koncert, nemdebár? - lépett be Will az ajtón, mire ösztönösen megpróbáltam eltakarni Melanie-t. Felálltunk, majd mindenki elindult a saját szobája felé, próbálva minket fedezni, sikertelenül.

- EZ MI?? - kérdezte harsongva, mire Louis és Gwen rögtön belerohantak a szobájukba. - Gwen! - ordított utánuk, gondolom tudta, hogy ez csak az ő eszébe juthatott.

Mi gyorsan bezárjuk az ajtót, majd lerogytunk az ágyra. Melanie rögtön felugrott, s elkezdte nyalogatni Niall arcát. Felnevettem, majd levettem a kisállatot barátom arcáról.

- Ezt csak nekem szabad Melanie! - fenyegetőztem az ujjammal mutogatva, mire Niall felnevetett. Ekkor kopogtak. Nialler felállt, majd kinyitotta az ajtót. Nem lepődtem meg, Will állt velem szemben.

- Umm szia Will. Meg tudom magyarázni. - kezdtem el szabadkozni, mire ő feltette a kezét.

- Engem nem zavar amíg takarítotok utána és hagy aludni. De Paul lehet nem így fog reagálni, főleg ha nincs semmije.

- Arra gondolsz amire én? - nézett rá Niall.

- Venni kell neki néhány cuccot. - mondta Will, s ekkor jöttem rá, hogy imádom ezt az embert. Szeretem, hogy így áll hozzá a dolgokhoz, s tudom is hogy miért. Mindenki volt fiatal. J - Na de tűnjetek a szemem elől! - mosolyodott el mire felnevettünk.

- Öltözz fel te is addig átviszem Melanie-t valakihez. - adtam egy puszit Niall arcára, majd elindultam a többiek szobája felé. Ahogy Gwenékhez értem a hangokból lejött, hogy jobb ha most őket nem zavarom, ezért bekopogtattam Liam-hez.

- Szia, zavarhatlak? Vagy is zavarhatunk? - dugtam be a fejem, mire Liam felnézett a laptopjából, s bólintott.

- Mit mondott Will? Idegesen ment a szobátok felé, de mosolyogva jött vissza. - mondta, majd mikor leültem mellé elkezdett Melanie-val játszani.

- Azt mondta, amíg gondoskodunk róla őt nem zavarja. - vigyorodtam el győztesen mire Liam is elmosolyodott.

- És miért jöttetek? - kérdezte rám nézve.

- Will javasolta, hogy vegyünk pár dolgot neki. Gondolok itt alomra, kajára meg általános dolgokra, és megszeretnélek kérni, persze ha ráérsz, hogy vigyáznál addig rá? Nem leszünk sokáig, tekintettel arra, hogy holnap koncert és ki kell pihenetek magatok.

- Nagyon szívesen vigyázok rá. Mennetek nyugodtan. - vette fel Melanie-t, mire elmosolyodtam.

- Köszönöm! - álltam fel, majd kiindultam, mire Liam megköszörülte a torkát.

- Nagyon jól áll ez a ruha. - mondta, mire kissé talán elpirultam.

- Köszönöm. - fordultam vissza, majd kiléptem az ajtón, ahol Niall pillantottam meg.

- Nem kéne átöltöznöm? - kérdeztem kissé aggódva. - Nem akarom tönkretenni.

- Te pont nem olyan vagy, aki tönkretenné. Gyönyörű vagy, nem veheted le. - mondta, mire felnevettem. Mellkasára tettem a tenyereim, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.

*

- Siessetek, holnap koncert! - ordított utánunk Will mikor kiléptünk a buszból.

- Oké! - ordított vissza Niall, mire furcsán néztem rá.

- Még csak 5 óra. - mondtam.

- Tudom. - kacagott fel jóízűen.

- Na merre megyünk? - kérdeztem majd szétnéztem az utcán.

- Nem tudom. - rántotta meg a vállát. Fogtunk egy taxit, majd elkezdtük magyarázni a söfőrnek, hogy mégis mit akarunk. Végül elindult, remélem jó helyre.

55. fejezet

- Az unokatesómmal! Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára! Ma ide jön! - ugrott fel, s látszott rajta nagyon boldog. Kissé furcsálltam, mert sosem említette hogy van unokatestvére, bár az általában mindenkinek van, viszont ha ennyire jóban vannak, mesélhetett volna róla..

- Tényleg? De jó! - mosolyodtam el szélesen, mert ha Gwen ennyire szeret valakit akkor az a személy biztos jó fej. 

- Kelni Niall, mert mindjárt elfogy a kaja és a bemenetel csak barátnővel érvényes. - mondta Niall felé fordulva, aki ahogy meghallotta az "elfogy a kaja" kifejezést felugrott, majd felkapott és kirohant a konyhába. Nem tudtam mire vélni, olyan gyorsan történt, csak nevetni tudtam. Igaz hogy már elég régóta ismerem a srácokat, de még kissé feszélyezve éreztem magam, mikor észrevettem, hogy én bizony egy szál pólóban ülök Niall ölében.

- Tetszik ez az összeállítás! - vigyorodott el Zayn, mire kissé elpirultam, s vállba vágtam a srácot.

- Igazad van Zayn. - simogatta mg nemlétező szakállát Harry mosolyogva, mire felnevettem.

- Le lehet rólam szállni srácok. - húzogattam a pólómat, még mindig kissé feszülten.

*

- Boldog születésnapot! - jelent meg mögöttem Niall, majd megölelt, s csókokkal illette nyakamat. Felé fordultam, majd mélyen szemébe néztem.

- Köszönöm. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Ennyi nekem pont elég volt. Nem kell semmi felhajtás, nem kell semmi ajándék. Csak hogy itt legyen velem.

- Gyere öltözni, Gwen mondta, hogy csípjük ki magunkat. - karolt át, majd elindultunk a háló felé. Ekkor megláttam Gwent, s utána szóltam.

- Tényleg ki kell öltözni azért, mert jön az unokatesód? - fáradt voltam, s semmi erőm nem volt kiöltözni.

- Igen, azt mondta valamilyen különleges helyre visz. - mosolyodott el, s ekkor láttam hogy Louis ölében ül.  Elmosolyodtam rajtuk, hogy mennyire illenek egymáshoz, majd beletörődve sorsomba kutatni kezdtem a ruháim között.

Mikor már 10 perce kutattam és nem jutottam semmivel sem előrébb levetettem magam az ágyra, s kiordítottam a szobából.

- Gwen én nem megyek sehova. Semmi ruhám nincs! - erre a nyűgös kijelentésemre csak egy nevetés volt a válasz. Már ott tartottam hogy visszaalszok, mikor valaki megcirógatta az arcom. Rögvest kinyitottam a szemem, mikor megéreztem Azt az illatot. 

- Boldog szülinapot még egyszer! - nyomott a kezembe egy dobozt, amit csodálkozva nyitottam ki, s ami egy csodálatos ruhát rejtett.

- Te nem vagy normális. - néztem fel rá, mire ő ijedten nézett rám majd a ruhára.

- Nem tetszik?

- Dehogynem! Ez gyönyörű! - már könnyek gyűltek a szemembe. Megöleltem barátomat, s rögtön fel is vettem a ruhát.

- Tökéletesen áll rajtad. Ez a szín... Állati. - vigyorodott el perverzen, mire felnevettem. 

- Óóóó! Van egy ehhez való gyűrűm! - pattantam egyet, majd a neszeszeremben kezdtem el kutatni. Teljesen kiment belőlem a fáradtság, tejesen fittnek éreztem magam. - Meg is van! - húztam fel az a csodát az ujjamra, majd karomat Felé tartottam.

Gyengéden fogta meg a kezem, megvizsgálta a gyűrűt, majd hirtelen magához rántott mire egy kicsit sikítottam. 

Ő elterült az ágyon, s én így rajta feküdtem. 

- Rossz fiú. - lengettem meg előtte rosszallóan az ujjamat, mire elmosolyodott. Épp a szájára nyomtam egy csókot, mikor megzavart a csengő. 

Rohantam az ajtóhoz, hiszen már ha ennyire felöltöztem, had üdvözöljem már én Az unokatesót. 

- Ő lesz az? - kérdeztem, de a többiek a konyhából csak szórakozottan figyeltek, amit nem tudtam mire vélni. Kíváncsi voltam, s ahogy kinyitottam az ajtót meglepődtem, s felsikítottam.

Nem egy ember állt az ajtóban, sőt nem is állt. Egy dobozkában egy kiskutyus volt, s a dobozra nagy betűkkel ez volt írva: 'Mi legyen a nevem, kedves szülinapos?'

A boldogságtól, s az ámulattól megszólalni is alig bírtam. Leguggoltam a gyönyörű állathoz, kezembe vettem, s könnyek szöktek a szemembe. Behoztam a dobozt az ajtó elől a kutyussal, becsuktam azt, majd ahogy megfordultam velem szembe állt mindenki, s fülig érő szájjal nézték reakciómat.

- Ti nem vagytok komplettek! - mosolyodtam el könnyek között, s ahogy a kutyus megnyalta az arcomat, mindenki egy "Ahwww" hangot adott ki. - Imádlak titeket! Nagyon köszönöm a kis drágát. - tártam ki a szabad karomat, majd mint a Teletabik megöleltük egymást.

Miután szétváltunk megtöröltem a szemeim majd komolyan elgondolkoztam.

- Mi legyen a neved , te cukorfalat? 

54. fejezet

- Nagyon tetszett! - mosolyogtam Gwen felé. Az ő öltözőjében ültünk heten, s beszélgettünk.

- Imádlak. Á, el fogom rontani, ha rajtam múlik. Elesek az első fellépésemen, mekkora égés! - nyújtotta ki a nyelvét mire elmosolyodtam.

- Nem fogod. Jó leszel! - bátorítottam barátnőmet. - Nem megyünk?

- Paul mondta, hogy mehetünk. - mosolygott Harry, majd felálltam Niall öléből és elindultam. Zayn rögtön kérdésekkel bombázott, s csak a szemem sarkából láttam, hogy Gwen visszarántotta Niallt és a fülbe súgott valamit. Nem tudtam rájuk figyelni az előttem himbálódzó kéz miatt.

- Mi?Mi? - kérdeztem Zayntől. - Bocsi, csak kissé elbambultam..

- Azt kérdeztem, hogy ki volt az a lány aki melletted ült? - kérdezte mire elvigyorodtam.

- Arielle a neve. Óriási rajongótok, s az apukája itt dolgozik.- kezdtem mire Zayn szemei megcsillantak. - Nem akarlak lehervasztani, de van barátja...

- Értem. – mondta elkeseredve s szeméből kialudt a csillogás, s lehajtotta a fejét.

- Nyugi. Több millió lány van aki bármit megadna érted Zayn. Hamarosan meg fogod találni azt akiért te is mindent megtennél. - kacsintottam rá, majd oldalba löktem s erre ő is elmosolyodott.

- Jöttök kajálni? - kérdezte Liam.

- Naná! - mondtam, majd magam után rántottam a srácot, s megindultunk a többiek után.

Már a büfében ülve szó esett a három nap múlva lévő szülinapomról. A fiúk egyszerűen nem tudják felfogni, hogy nem szoktam és hogy most sem szeretnék különösebben nagy feneket keríteni ennek a dolognak, hiszen ez egy ugyan olyan nap az évben mint a többi. Meg egyébként is, Liam szülinapja is hamarosan itt van, meg Niall-é is, azok sokkal fontosabbak.

- De fiúk, tényleg felejtsük el, jó? - próbálkoztam de egyszerűen hajthatatlanok.

- Elég ebből! Meg lesz ünnepelve és kész! - zárta le a témát Louis, mire arcomat tenyerembe temettem. Erre a többiek felnevettek, s ekkor megérkezett Gwen és Niall is.

- Hát ti hol voltatok? - kérdezte Harry.

- Kajaaaaaaaa! - ordított fel kissé hangosan Niall, s leült mellém. Gwen ugyan így tett, csak Louis mellé ült, s a kérdésre egyikőjük sem válaszolt. Kissé furcsa volt, mivel Gwen elkezdett teljesen másról beszélni, de utána hagytam. Majd elmondják ha akarják. Bízok bennük.

*

- Nagyon hosszú volt ez a nap. - fordultam Niall felé. Már a buszban voltunk, s lehetett olyan este 11 óra.

- És még milyen lesz a holnap.. - simította meg az arcomat barátom, majd egy puszit nyomott a hajamba. - Aludnod kéne, nem gondolod?

- De lehet.. Csak rég voltunk kettesben. - pirultam el, mire elmosolyodott.

- Mit szeretnél csinálni? - húzogatta a szemöldökét mire felnevettem.

- Beszélgetni. - kacsintottam, s felnevettem.

- Ahogy szeretnéd, Gyönyörűm. - mondta mire hihetetlen boldogság töltött el. Egy kinyúlt pólóban voltam, összekócolódott, laza kontyba fogott hajjal, nulla sminkkel, s gyönyörűnek hívott. A legjobb érzés amit egy lány érezhet.

- A turné alatt fogunk menni Írországba is? - kérdeztem a már rég óta bennem motoszkáló kérdést. Igen, szerettem volna megismerni Niall családját, igen szerettem volna látni hol nőtt fel…

- Igen terveztük. És valahogy úgy lesz, hogy az lesz az utolsó helyszín, hogy ha szeretnéd akkor mi ott tudnánk maradni anyáéknál egy kicsit. - mondta, s közben kezével kisöpörte szemembe lógó tincseimet.

- Nagyon szeretném! - mondtam, mire elmosolyodott s magához húzott.

- Rendben. De most már aludj. - nyomott puszit a homlokomra.

- Kérdezhetek még valamit? - fordultam felé, mire bólintott. - Miről beszéltetek ma Gwennel, mikor mi elmentünk enni? Olyan furcsák voltatok.

- Semmi különösről. Gwen kérdezgetett a turné állomásokról. - mondta Niall, de nem nézett a szemembe. Bólintottam majd elfordultam. Megbizonyosodott bennem, hogy biztos hogy Gwen nem ezt kérdezte..De akkor mit?

*

- ANETTE! Nem hiszed el kivel beszéltem az előbb telefonon! - eme szép mondattal keltett másnap Gwen. A szemeim alig bírtam kinyitni, s ekkor megrezzent az ágy, s egy kevés súlyt éreztem magamon. Gwen ugrott rám, s ekkor már kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. Látszott rajta, hogy ő is most kelt.

- Ki? - nyöszörögtem, s a hátamra fordultam, hogy Gwenre tudjak nézni. Ő félig rajtam, félig Niall-ön feküdt, s látszólag nem zavartatta magát, elhelyezkedett s válaszra nyitotta a száját.

53. fejezet

- GYEREKEK, VALAMI EMBERIBB KÜLSŐT FELVENNI, MERT PRÓBA! - ordított Gwen. Az előbb beszélt Jack-kel és próbára megyünk. 

Niallt úgy kellett felrángatni, majd bementünk a szobába. Én kivettem egy kék fölsőt, a kedvenc fekete nadrágomat és a két kedvenc gyűrűmet. 

Mire én ezeket összeválogattam Niall elégedetten ült és várt. Már fel volt öltözve, és arra várt, hogy én is öltözzek. 

- Nem gondolod, hogy kissé perverz vagy? - mosolyodtam el, majd közelebb sétáltam.

- Nem mondanám. - mosolyodott még mindig elégedetten mire felnevettem. Hátra döntött fejjel kacagtam, s Niall is felnevetett. Megforgattam a szememet, majd megfogtam két kezét és a szemére helyeztem.

- Maradj. - mutattam rá nevetve, s ő bőszen bólogatott. Elkezdtem öltözni, s közben titokban figyeltem barátomat. Ujjai között leskelődött, s nevetésemet alig bírtam visszatartani.

Kacagásomat elnyeltem s gyorsan felöltöztem. 

- Oké, leveheted. - mondtam neki, mire ő levette majd kezével maga felé invitált. Odasétáltam, majd ahogy a szájára mutatott elmosolyodtam majd megcsókoltam. Az ajtón kopogtak ezért szétváltunk, majd kimentünk. 

Kézen fogva leszálltunk a buszról, majd egy előttünk álló kocsiba szálltunk be. A többiek már bent ültek.

- Ez nem Harry-é? - kérdeztem Gwenre mutatva, akin szerintem Harry egyikk pulcsija volt.

- Louis egy hülye. - mondta mire felnevettem. Ilyen értelmes választ is csak ő adhat. - NYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH. - nyafogott fel, mire a többiek furcsán néztek rá én meg felnevettem.Ő Gwen.

A kocsi elindult, majd Niall vállára dőltem és vártam, hogy megérkezzünk. Az út olyan fél óra lehetett, de mindenki nagyon nyugiba volt. Nem tudom mi történt a társasággal,de mindenki olyan fura volt.

*

Egy hatalmas arénába érkeztünk a próbára. Ahogy kiszálltunk a kocsiból és bementünk az épületbe egy csomó ember jött és egymás ellen beszéltek. Egy szót nem értettem abból amit mondtak, de a fiúk és Gwen is pont arra figyeltek amit neki mondtak.

- Te ki vagy? - kérdezte egy nő, mire feleszméltem és nagy szemekkel néztem rá, mire megismételte előző mondatát. - Te ki vagy?

- Niall barátnője. - csodás érzés volt kimondani ezt a két szót, s ahogy kiejtettem gyomrom remegni kezdett.

- Rendben, akkor erre gyere. - megfogta a kezem majd elkezdett húzni. Elengedtem Niallt, aki hirtelen utánam ugrott, majd amikor meglátta hogy kivel vagyok bólintott egy "Nyugi."-t s rám mosolygott. Vettem az adást, és követtem a nőt. 

Bementünk az aréna csarnokába, ahol elámultam. 

- Ülj le oda előre valahova. - adta ki az utasítást, majd el is rohant. Megrántottam a vállam majd lesétáltam, s közben csodáltam a "kilátást". Óriási csarnok volt. Hatalmas. Leültem a második sorba, majd vártam. 

- Hali, leülhetek? - kérdezte valaki. Felnéztem, majd egy talán velem egykorú lányt pillantottam meg.

- Persze. - mosolyogtam rá, mire röntön helyetfoglalt mellettem.

- Te vagy Anette? - kérdezte mire kissé meglepődtem, s lassan bólintottam.

- Honnan tudod a nevem? - kérdeztem.

- Hát te vagy Niall barátnője. - mondta. Leesett, hogy mire gondol s elmosolyodtam. - Nagyon szerencsés vagy. - mondta mire kissé elmosolyodtam. Nem ismeri a multamat...De abban igaza van, hogy most az vagyok. A világ egycsodálatosabb barátja az enyém.

- Igen. - mondtam. - És te? - kérdeztem felé fordulva. Szemem sarkából láttam, hogy megjelent a színpadon Gwen, és ugrálva integetett nekem. Oda fordultam majd visszaintettem és mindketten felnevettünk. 

- Apum itt dolgozik és megoldotta, hogy bejöhessek. Tudod óriási rajongója vagyok a fiúknak és Gwen zenéjét is imádom. - mondta, majd ahogy ő is meglátta Gwent szeme felcsillant. 

- Nagyon imádom. - utaltam a lányra, mire ő elmosolyodott.

- Elhiszem. - bólintott egyet, s ekkor beléptek a fiúk is Gwen mellé. A színpadról lerohant pár ember, akik gondolom valami munkát végeztek, s leültek elénk. Csendre intettek, s a srácok elkezdtek énekelni.

Lassan a lányhoz hajoltam, hiszen még a nevét nem is tudtam.

- És egyébként hogy hívnak? - suttogtam neki, mire előttünk az egyik férfi hátra fordult és csúnyán nézett ránk. Mindketten elkezdtünk kuncogni, de szerencsére valamennyire csendben.

- Arielle. - mondta. Elismerően néztem rá, mert tökéletesen illet rá ez a név. A lányról a csillogás jutott eszembe, s a névről is. Tökéletes.

A fiúk épp befejezték a Little Things című dalt, amit Arielle-el mindketten megkönnyeztünk. Egyszer csak Niall lerohant a színpadról, s elkezdett beszélni az előttünk ülő személlyekkel, akiktől kissé már féltem.

Ahogy beszélt szemén látszott, hogy nagyon izgatott. Elvigyorodott majd visszarohant, s folytatták. Nem nagyon értettem, hogy ez mi lehet, de izgatott. Nagyon izgatott.

- Ez mi volt? - kérdezte Arielle.

- Nem tudom. - rántottam meg a vállam mosolyogva, mire mindketten felnevettünk. Megkedveltem ezt a lányt. Nagyon.