19. fejezet

- Mit csináljunk a nap hátralévő részében? - kérdezte boldogan Harry.
- Üvegezés? - használta ki az alkalmat Zayn.
- Nekem jó. - mondták a fiúk egyszerre.
- Nekem is. - egyeztem bele, mire Niall felém fordult és megszólalt.
- Benne vagyok.
- Gwen? - kérdeztem a lánytól, aki hirtelen felkapta a fejét és bólint.
- Okés. - majd vissza tért körmei tanulmányozásához. Zayn kironhat a konyhába egy üvegért, a többiek pedig eltolták az asztalt és a kanapét, hogy elférjünk a földön. Mindenki elhelyezkedett majd Harry megszólalt.
- Kezdesz, An? - kicsit hezitáltam, de végül kivettem Zayn ezéből az üveget és megpörgettem. Előtte állt meg.
- Keeeedves Zayn. Felelsz vagy mersz?
- Merek. - húzogatta szemöldökét.
- Akkor egyél uborkával lekvárt, és még igyál rá tejet. - mondom ki ami először az eszembe jutott.
- Ez vetkőzős játék, mert nem akarom megcsinálni. - mondja némi hezitálás után Zayn.
- Akkor mutogasd a kockáid, lökött. - nevetek fel, mire Zayn leveszi a pólóját. Wow, szép munka. Zayn pörget, mire Hazza felé mutat az üveg.
- Mersz vagy mersz? - teszi fel az értelmetlen kérdést a félmeztelen fiú, majd a választ meg sem várva, kimondja gondolatait. - Ordítsd ki az ablakon, hogy "Zayn Malik a legszexibb ember a földön."
- Ego van bőven. - mondtam mosolyogva, mire Harry már az ablaknál termett és ordított egyet. Mindenki dőlt a nevetéstől, mikor valaki visszaordított az utcáról egy olyasmi mondatot, hogy "És ez most kit érdekel?"

*

Gwen felállt tőlünk majd elindult az emeletre, nyomában Louissal. Eljött a pillanat. Én is utánuk mentem, majd megszólíttam Gwent.
- Gwen, beszélhetnénk? - a lány megfordult, szeme könnyekkel teli volt. Csuklómnál fogva bevezetett Niall szobájába. Az ágyon elhelyezkedve megszólaltam.
- Figyelj, ha nem akarod nem kell elmondanod, csak arra gondoltam... - ekkor Gwen közbevágott.
- Elmondom. - félve vártam a folytatást. Hogy mi lehetett az ami ennyire megviselte őt. Félek, de mindenképp megpróbálok segíteni neki. Ha csak azzal is hogy meghallgatom.
Szemeiből előtörtek a könnyek, de nem foglalkozott vele. Felhúzta pólóját, s megmutatta a tetoválást. Endless Love. Ez szerepelt bőrén.
- 5 éve volt egy igazi szerelmem, vele varrattuk ezt a szöveget. A neve Tom. - a név kimondása után arca lesápadt. Folytatta a mesélést a szerelmükről, melyet jó volt hallgatni. Nagyon szerették egymást, ez abból is kiderült, ahogyan beszélt róla. - És végül autóbalesetben meghalt. - monda ki szép lassan a szavakat, mire kezét megszorítottam majd erősen magamhoz öleltem a lányt. Éreztetni akartam vele, hogy én mindig itt leszek vele, én mindig támogatni fogom. Hogy sohasem hagyom el.

Keservesen sírt vállamon, mikor Niall belépett a szobába. Mutogattam neki, hogy mennyen ki, de ő nem értette. Gwennek is feltűnt valami ezért elengedett, mélyen a szemembe nézett. Láttam a szemében egy kisebb megkönnyebbülést. Szerintem még senkinek nem beszélt róla, ami nem jó. Most végre kiadta és remélem jobban lett.
- Köszönöm! - szólalt meg, majd felállt és elindult az ajtó felé, ahol Niall tanácstalanul állt. Még egyszer megöleltem a lányt, majd kiment a szobából.

*

- Minden oké vele? - kérdezte Niall, mikor kijöttem a fürdőből.
- Remélem most már igen. - bólintottam, majd mutattam hogy mehet fürdeni. Mosolyogva megsimította a kezem, majd bement a fürdőbe. Én befeküdtem az ágyba, majd mikor már majdnem elaludtam, valaki rám ugrott. Kómásan néztem fel, mikor megláttam magamon Niall-t.
- Jóét puszi nélkül akarsz elaludni? - teszi fel a kérdést féloldalas mosollyal, mire én bosszúsan nézek rá, majd gyorsan megpuszilom és visszafekszek. Ekkor felnevet, majd megszólal. - Én is szeretlek.

18. fejezet

- Ez hihetetlen! - mondja halkan Gwen, mire hirtelen derekához kap, s belemarkol.
- Minden oké? - teszem fel a kérdést, a lány arcát fürkészve. Nem tudok leolvasni róla semmit. Ebben sosem voltam jó.. Szemembe néz, ajkát harapdálva majd válaszol.
- Persze. - szóval nincs. látszik rajta. Jobban belemarkolt oldalába, mire Louis odament szép lassan lefejtette a lány ujjait, majd felhúzta a pólóját mire Gwenből kitört a sírás. Odagyűltünk köré, s egy pillantást tudtunk vetni a tetoválásra mert összegörnyedt. Két szó volt.
- Mi történt? - teszi fel a kérdést Niall, de választ nem kap.
- Gwen, kérlek, mondd mi bánt. - szorítom meg a lány kezét, mire elcsendesedik, vesz egy nagy levegőt majd rám mosolyog.
- Nem akarom a baromságaimmal megzavarni ezt a csodálatos pillanatot. - fogja meg Niall és az én kezemet, majd összeilleszti őket. - Imádlak titeket.
- Köszönjük, Gwen. - nyugszik meg Niall arckifejezése. A férfiak, ha használhatok erre az öt idiótára ilyen szót, tényleg ennyire naivak? Egy műmosoly és már minden oké? Hihetetlen..
- Hagyd. - mondja Gwen, s próbál nyugtatni. - És hogy jött ez az ötlet? - kérdezi egy mosollyal az arcán. Niall elkezd mesélni, de én nem veszem be. Valami történt. Ezt nem hagyhatom annyiban.
- És ahogy reggel felkeltem eszembe jutott... - fejezi be Niall a mesélést, mire megrázom a fejem és visszatérek a többiek közé. Mosolyogva bólintok.
- Ez olyan romantikus. - tetteti a sírást Louis majd nagyot szipogva megtörli a szemét. Erre mindenki felnevet.
- De hülye vagy! - vágom hátba az említettet aki bosszúsan rám mutat és Gwen felé fordul.
- Anyuuuuuuuuu! Anette bántott! - mondja gyerekes hangon. Gwen is nevet. De nem úgy ahogy szokott. Ez nem őszinte nevetés.
- Gyerekeeeek, éhes vagyok. - mondja Niall mire én egyetértően bólintok. A többiek megint elkezdenek nevetni.
- Mi van? - kérdezem értetlenül.
- Ti kétségtelenül összeilletek! - mondja Zayn, mire mint akinek leesett bólintok egyet.
- Rendelek pizzát. Ki milyet kér? - veszi elő a telefonját Liam, mire mindenki egyszerre mondja a választ. - Jó, akkor most úgy mondjátok, hogy értsem is.

Miután végre sikerült megrendelni mindenki a saját útjára indult addig, amíg meg nem jött a kaja. Niall-el a kanapén ültünk, Zayn pedig odajött, hogy jobban megnézze a tetoválásainkat. Liam és Harry felmentek az emeletre, Louis pedig kihívta Gwen-t a konyhába. Érdeklődő tekintettel néztem Louis felé. Szerintem értette miért. Ő volt az egyetlen, aki nem volt annyira naiv. Neki is feltűntek azok amik nekem. A Répafiú bólintott, mire tudomásul vettem hogy beszél Gwennel.
- Hozzak neked inni? - kérdezi Niall majd feláll. Bólintok, mire elmosolyodik és kimegy a konyhába. Zayn leül mellém, majd komolyan a szemembe néz.
- Sosem akart tetoválást, érted még is csináltatott. Teljes szívéből szeret. - mondja. Gondolkoztam már ezen, és úgy látszik tényleg így van. Borzasztó nagy öröm lepi el szívem, majd hirtelen felindulásból megölelem Zaynt.
- Köszönöm. - mondom a szemébe, mire ő elmosolyodik.

*

- ITT A PIZZAAAAAAA! - ordítom el magam, mikor a nappaliba érve csak az eddig ott tartózkodókat, Zayn-t és Niall-t találom. Ekkor dörömbölést hallok, a fiúk futnak le a lépcsőn. Először Hazza érkezett meg, nyomában pedig Liam. Pár perccel később pedig Louis és Gwen jönnek le. Kíváncsi tekintettel nézek Louisra, aki tanácstalanul megrántja a vállát. Értem. Szóval nekem kell beszélnem a lánnyal.
- Jó étvágyat! - mondják egyszerre a fiúk. Ezt még mindig nem szoktam meg. Hogy csinálják? Értetlen arckifejezésemre Gwen megrántja a vállát.
- Én sem tudom. - mondja. A fiúk kérdőn néznek ránk, mire én elmosolyodok. Hát igen, ilyen egy igaz barát. Aki tudja mire gondolok. Nagyon boldog vagyok hogy nekem van egy ilyen barátom. Aki most nincs jól. És én eddig nem segítettem. Kajálás után beszélnem kell vele. Ezt nem hagyhatom annyiban.

17. fejezet

Reggel Niall keltett. Tökre fel volt dobva, arca ragyogott.
- Mi történt szépfiú? - kérdezem, mire elneveti magát.
- Gondolkoztam azon amit este beszéltünk, és van egy meglepetésem! Bízol bennem?
- Kétszáz százalékosan. - mosolygok rá, mire szemei megcsillannak majd kapok egy szájra puszit.
- Szerencséd. - nyújtja ki a nyelvét. Szúrósan nézek rá, majd mindketten elnevetjük magunkat.

*

A konyhában ülve kávémat kortyolgattam, mikor Gwen szemrehányóan nézett rám.
- Valaki jól érezhette magát az éjjel.
- Az biztos. - ülök le mellé, kávémat majd kilöttyintve a pólómra.
- Jól volt az este, prüntyőkéim? - jött ki Louis a konyhából.
- Ne beszéljetek össze, hogy mit fogtok mondani. Fura. - nézek felváltva Gwenre majd Louisra, majd perverz mosoly kíséretében rájuk mutatok. - Amúgy is, úgy látom, nem csak nekünk volt jó esténk. Kifárasztottad őket, vagy mi? Este már aludtak!
- Körülbelül. Eljöttek velem az edzésre.
- Leverted őket, mi? - nevetek fel, mire Gwen önelégülten mosolyog.
- Ki se mertek állni ellenem.
- Csak szóban püföltünk. - szól bele a beszélgetésbe Loui.
- De máshogy nem! - áll fel mellőlem Gwen, megcsókolta barátját majd elindult a konyha felé, mire én utánaordítottam.
- Amúgy tegnap este mit akartál mondani?
- Ja. Az. Semmi. Nem.Volt. - nevet fel. - Ha a fiúk lejönnek, úgyis előadják neked is.
- Állatság? - teszem fel a kérdést.
- Felsőfokon. - mondja mire elmosolyodok. Annyira örülök, hogy Gwen itt van nekem. Soha nem volt még igaz barátom, de benne rögtön megtaláltam.

- Szia Anette! - jönnek le a fiúk az emeletről.
- Miről is kellene tudnom? - teszem fel a kérdést, kicsit félve, rájuk sandítva, mire ők kaján mosollyal kuncognak.
- Én megmondtam. - nevet fel Gwen, mire Liam megszólal.
- Olyan hangosak voltak, hogy füldugó kellet... - mondja komolyan Louisékra mutatva, mire Gwen vállba bokszolja.
- Szerintem fogd be....a te horkolásod minden hangot elnyomott a házban, úgyhogy biztos nem hallottál semmit. - mondja Gwen.
- Se!
- Gyere ki a hóra. - mondja Gwen mire mind felnevetünk.
- Félnem kéne....?!
- Rettegj Payne..! - áll fel Gwen s elkezdte kergetni Liam-et a házban. Mi a többiekkel földön fetrengve röhögünk, mikor Niall megfogja a kezem, felhúz, felkap az ölébe és felvisz az emeletre. Csak egy mondatot hallok, hangból ítélve Louistól.
- Védekezzetek! Még nem akarunk kis Niall-eket és kis Anette-ket. - mondja majd felnevet.
- Én a helyedben befognám, Tomlinson! - nyújtom ki a nyelvem az említettre.
Az emeletre felérve Niall letesz az ágyra, majd kikap a szekrényéből pár ruhát és bemegy a fürdőbe.
- Héj, ezért hoztál fel? - kérdezem szomorú hangon, mire Niall felnevet a fürdőben.
- Öltözz fel te is. - mondja, mire bólintok, majd felveszem az első ruhát, ami a kezembe akad.

*

- Hova mentek? - teszi fel a kérdést a földszinten Zayn.
- Én nem tudom, nem mondja el. - mutatok bosszúsan Niallre, mire Zayn felnevet.
- Sziasztok. - mondja Niall majd kihúz a házból. Kézen fogva sétálunk, az idő kicsit hideg de így romantikusabb. Az úton folyamatosan nyaggattam, de nem mondott semmit. Nem sok séta után megálltunk egy szalon előtt.....egy tetováló szalon előtt. Nagy szemekkel néztem Niallre, aki rám kacsintott.
Belépve megcsapott a meleg levegő.
- Jó napot. Egy tetoválást szeretnék. - mondja magabiztosan Niall, mire magam felé fordítom.
- Ezt komolyan gondolod?
- Teljesen. - bólint.
- Én is szeretnék. - mondom hangosabban, hogy a pultos férfi is meghallja. Niall mosolyogva bólint, majd beültetnek minket egy egy székbe.

*

A nappaliban ült mindenki, s mikor megérkeztünk nagy szemekkel vártak valamire. Gondom Zayn elmondta nekik, hogy Niall elvitt valahova és senkinek nem mondta el hogy hova.
- Hol voltatok? - teszi fel a kérdést Gwen, mire egy 100 vattos mosoly kíséretében felhúzom a fölsőm ujját, s Niall is az övét. Csodálkozó tekintettel merednek a két csuklóra majd ránk, de senki nem szól egy szót sem. A csendet Gwen töri meg.

16. fejezet

- Mi történt? - kérdezem Gwen-t, mikor lejöttek a lépcsőn. Válasz helyett megölel. Ez mit jelenthet? Mikor elenged a szemembe néz. Sírt...látszik rajta. Sorban mindenkit megölelt. Mintha lezárt volna valamit. Harry felé pillantottam, majd mikor találkozott a tekintetünk, halványan bólintott egyet.
- Kérlek ne haragudjatok rám. Szeretek titkolózni. Valami miatt.. Nem is értem magam. Nagyon régóta járok boxolni, oda járok délutánonként. An-nek volt szerencséje megtudni, milyen érzések kavarogtak bennem, de most elmondom, amit el kell.. köszönöm. - mondta, mire mindenki felnézett.
Én mosolyogva néztem barátnőmet, míg a többiek csodálkozó tekintetekkel bombázták.
- Boxolsz? - esik le Zaynnek. Gwen magabiztosan bólint. - Nem néztem ki belőled.
- Én sem. - bólogat Liam olyan "waoo" stílusban.
Ekkor Louis feláll, s elhívja Gwent. Én mosolyogva nézem, mire Niall utánuk ordít, hogy "védekezzetek!" Gwen reakciója egy laza középső ujj, nekünk pedig nevetés.

- Mit csináljunk? - tette fel a kérdést Liam, mire mindenki elgondolkozott.
- Videójátééééék! - ordít feé Zayn, mint amikor valaki rájön valami nagy dologra. Liam rögtön elkezdt bólogatni.
Egy ideig néztük míg ők játszottak, de egyszer csak Harry felállt, majd Audrey-val felmentek az emeletre. Mi is felálltunk Niall-el majd felmentünk.
- Mit tervezel? - kérdeztem mikor felértünk a szobába, mire Niall féloldalas mosollyal nézett rám.
- Rég voltunk kettesben, szóval most szépen elmegyünk vacsorázni. - mondja mire szemeim felcsillannak. - Oké?
- Igen, szívesen. - mondom mire arca felderül majd bemegy a fürdőbe.  Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, mikor Gwen lépett be.
- Hallod An... - kétségbeesett arccal néztem rá. - Mi a baj?
- Niallel vacsorázni megyünk. - pirultam el. - És nem tudok mit felvenni.
- Jajj azt hittem, valami komoly baj van. Menny át valakihez lezuhanyozni, addig én előkészítek valamit. - mondja majd rám kacsint. Bólogattam majd kimentem a szobából. Benyitottam Zayn-hez. Még lent volt Liammel szóval bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam. Ekkor vettem észre, hogy ruhát nem hoztam, szóval magamra csavartam a törölközőt, s kiindultam a fürdőből. Épp a szoba ajtaját csuktam be, mikor valaki megszólal mögöttem.
- Hát te? - kérdezi Zayn perverz mosollyal az arcán.
- Csak zuhanyoztam. - pirultam el. - Bocsi.
- Bármikor. - húzogatja a szemöldökét, mire én kínomban elnevetem magam.
A szobába érve egy nagyon jó összeállítás várt rám. Kicsit Gwen-nes, de mégse.

- Azta! Köszönöm! Tökéletes! - mondom majd a lány nyakába ugrom.
- Nincs mit. Na hagylak öltözni, jó randit. - kacsint rám, majd elindul.
- Vááárj! Mit akartál mondani? - kérdezem.
- Majd holnap elmondom. - mondja és kimegy a szobából. Hmmm... Nem volt időm gondolkozni, gyorsan felöltöztem, hajamat kifésültem, majd azt is megcsináltam és lementem a nappaliba.

Liam mosolyogva nézett, míg Zayn szemöldökét húzogatva végigmért.
- Mi olyan érdekes? - kérdezem Zayn-től zavaromban, majd választ nem kapva elindultam a konyha felé.
- Kész vagyok. - léptem be, mire Niall felém fordult. Szemei csillogtak.
- Gyönyörű vagy! - jött oda hozzám, megragadta a kezem és kivezetett.

*

A vacsora csodálatos volt. Nagyon jól éreztem magam. Haza fele megnéztük a Temzét, majd elég későre értünk haza. Már mindenki a szobájában volt. Nem akartunk megzavarni senkit, fellopakodtunk az emeletre, ami azért volt vicces, mert végignevettük, hol én hol Niall estünk majdnem el. Ha normálisan mentünk volna, valószínűleg csendesebbek lettünk volna.

Gyorsan átöltöztünk, s bebújtunk az ágyba. Niall mellkasán feküdtem, miközben ő átölelt, s a hajamat birizgálta. Azon tűnődtem, hogy milyen régen találkoztam anyuékkal...vagy csak hallottam róluk. Szoktam őket hívni, de pár mondat után leteszik. Ez nagyon rosszul esik. Nem mondom azt hogy egyedül érzem magam, mert ez nem így van, de még is nagyon hiányoznak. Justin meg nem is beszélve, ővele még telefonon sem beszélünk mert nem veszi fel, és vissza sem hív....
- Annyira örülök, hogy Te és ti itt vagytok nekem! - szólalok meg hirtelen, mire Niall keze megáll, majd kérdően néz rám. - A szüleim... Nem hallok róluk semmit. Néha beszélünk, de semmi más.. Mintha elfelejtettek volna.
- Jajj kicsim. Ne mondd ilyet! Biztosan nekik is nehéz. - mondja, majd megcsókol. - Én mindig itt leszek neked, ne feledd! De most aludj. Szeretlek!
- Én is téged Niall! - mondom majd lehunyom szemeim.

15. fejezet

- Elmondhatod neki. Beszéld meg vele. - szólal meg hirtelen Gwen. Nem értettem hogyan találta ki gondolataim.
- Honnan tudtad, hogy ez történt? - kérdeztem halkan, miközben felé fordultam. Nem válaszolt, helyette erősen megszorította a kezem majd komolyan rám nézett. Hihetetlen hogy ennyire átlát rajtam. Egy könnycsepp gördült ki a szememből.
Gwen elfordult majd egyenletes szuszogásából vettem észre, hogy már alszik. Elővette a telefonom, s írtam egy sms-t. "Szeretlek." ennyi volt a tartalma, s egy kis hezitálás után elküldtem Niallnek. Nem jött válasz. A könnyek előtörtek a szememből. Sírással zártam a napot.

*

A konyhában ülve szürcsöltem a kávémat és gondolkoztam. Ez azt jelenti hogy vége? Nem tudtam kiverni a fejemből...
- Elmentem reggelizni, rendben? - kérdezte Gwen mire én felnéztem a kávémból s végigmértem.
- Ebben akarsz menni? - tettem fel a kérdést, mire Gwen is végignézett magán. Hosszított póló, szegecses farmermellénnyel, fekete díszekkel ellátott farmerrövidnadrág, alatta fekete harisnya s egy bakancs. Wow.
- Megijesztem az embereket? - kérdezte halvány mosollyal az arcán.
- Csak egy kicsit. - kacsintottam rá, majd visszatértem a kávémhoz, Gwen pedig elment.

Éppen a bögrémet mostam el, mikor valaki belépett a konyhába. Nem foglalkoztam vele különösebben.
- Jó reggelt.- szólalt meg, mire kezeim megálltak. Bármikor képes lennék felismerni a hangot. Szememből kigördült egy könnycsepp amit gyorsan eltüntettem, s megszólaltam. Hangom erőtlen, s vékony volt.
- Jó reggelt. - megfordultam, s előttem állt életem szerelme. Féltem a szemébe nézni, ezért lehajtottam a fejem, s visszafordultam.- Épp reggelit csinálok. Kérsz?
- Ja. - mondja kicsit flegmán, mire újra előtört egy könnycsepp. Gyorsan nekiálltam rántottát csinálni, majd mikor kész lett szedtem két tányérba, s letettem elé. Leültem mellé, s kitört belőlem minden.
- Figyelj, hallgass végig, jó?- kérdezem, mire felnéz, s bólint. - De ne mondd el senkinek, jó? - megint bólint. - Azért kellett tegnap Gwennel aludni, mert pár napja megláttam őt és Lout csókolózni. - ekkor nagyot nézett, s meg akart szólalni, de megállítottam. - Hallgass végig. Elfutottam, mikor Gwen utánam futott, s elmondtam neki a véleményem, majd megbeszéltük a dolgokat, s megkértem hogy rendezzék Harryvel. Beszéltek, de Harry teljesen kiakadt, és nagyon összevesztek. Louissal aludt, majd reggel átjött hozzám.Megint megkértem hogy beszéljen Harryvel. Mikor hazajöttünk a Nando's-ból felhívott Louis szobájába. Szeme borzasztó fájdalmat tükrözött. Elráncigált egy helyre, ahova mindig is járni szokott ha nincs jól. - ekkor Niall már nem evett, minden figyelmét nekem szentelte.  - Egy konditerembe. Féltem..nagyon féltem. Aztán Gwen elmondta, hogy mit beszélt Harry-vel. A fiú teljesen összetörte a szívét. Olyanokat mondott neki, amik még nekem is fájtak. Akkor hívtál, s elindultunk haza. Mikor megjöttünk, azért kértem hogy ne gyere ide, hogy Gwennek ne fájjon még jobban. Felküldtem fürdeni, majd elbeszélgettem Harryvel. S utána mentem be hozzád. Azért aludtam Gwennel, hogy tudja, hogy bármikor számíthat rám. S azért is mert nagy szüksége volt akkor rám. Nem hagyhattam cserben. Ekkor akadtál ki, s én is összetörtem... - az utolsó mondatot alig hallhatóan mondtam. Niall megfogta a kezem, felállított, s felemelte a fejem.
- Ne haragudj rám. Elég nagy felszültség alatt voltál, és még én is rátettem egy lapáttal. Ne haragudj. Szeretlek. - mondta, mire szemében megbánást láttam, majd kigördült egy könnycsepp az ő szeméből is. Letöröltem, majd megszólaltam.
- Felejtsük el, jó? Szeretlek. - ekkor bólintott majd megcsókolt. Ekkor valaki bejött a konyhába, s kattanást hallottunk. Mire oda fordultam Zayn ránk kacsintott s megszólalt.
- Fent a twitteren. - bólogatott elégedetten, mire én elmosolyodtam.

Kajálás után felmentünk és betettünk egy filmet. Igaz hogy most ettünk, de rendeltünk egy pizzát. Mikor a fiúk meglátták a pizzát, bejöttek, szóval öten néztük a filmet és ettük a pizzát. Hát igen egy pizza nem volt elég mindannyiunknak ezért, rendeltünk még és a filmezést a nappaliban folytattuk. Éppen a pizzáért mentem ki, kifizettem, majd megpillantottam magam mellett Zaynt.
- Hát te? - kérdezem mosolyogva.
- Minden oké? - tért a lényegre.
- Igen. - mondtam teljesen őszintén. Arca felderült, majd átkarolt és bementünk a nappaliba. Letettük a pizzát, majd elkezdtük nézni a filmet. Én Zayn és Niall között ültem. Egyik fotelben Liam ült, másikban Hazza. A földön pedig Louis feküdt. Igazából nem értettem miért a földre feküdt, mikor még volt hely a kanapén, de ő Louis. Senki nem tudja mit miért csinál.

- MEGJÖTTÜNK! - üvöltött föl Gwen, mire mind odafordultunk. Nem egyedül volt.
- Szia! Niall vagyok, ő pedig itt Anette! - karol át Niall. Én is betudtam volna mutatkozni, de nem baj. Rámosolyogtam a lányra.
- Szia. - mondtam halkan.
- Öö...helló! - dadogott a lány.
 - Én Zayn vagyok! - mondta a fiú, nyelvét kinyújtva, mire Gwen reagált.
- Dugd vissza a nyelved, Bradfordi rossz fiú! - mutat rá a fiúra nevetve.
- Jólvan anya. - mondja Zayn mire mindenki felnevet, Gwen pedig elkezdi kergetni.
A lány mindenkivel megismerkedett, s azt is megtudtuk hogy Audrey a neve. Leültünk a nappaliba, (Gwen és Louis kivételével akik elmentek, hmm) majd elkezdtünk beszélgetni a lánnyal. Nagyon szimpatikus, kedves és látszik rajta, hogy directioner. Szerintem el sem hiszi hogy itt van a fiúkkal. Mint én anno..haha.

Mikor visszatért Lou és Gwen mindenki mosolyogva figyelte őket. Zayn a szemöldökét húzogatta, Niall pedig nevetgélt mellettem.
- Hülyék vagytok. Nem rosszra gondolni! - szólalt meg Gwen nyelvét ránk nyújtva.
- Mi..ÁÁ..Sose tennénk. - mondta Zayn, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- De legalább védekeztetek? - kérdezte Niall, mire Gwen odajött és elkezdte kergetni a házban. Niall bebújt mögém, erre Gwen megszólalt.
- An, neveld meg a kölyköt, mert megjárja. - mondja mire kitört belőlem a nevetés. Közben vettem észre, hogy Hazza és Audrey nagyon jól elvannak. Csillogó szemekkel beszélgettek. Fhú Harry...  Gwen is látta...Persze hogy látta. Szemei könnyekkel teltek meg, mire felém fordult.
- Vissza kell mennem, különben leütöm a kis fejét. - suttogta. Bár nem volt elég halk mert Audrey is odafordult.

Nem értettem...hova kell vissza mennie. Ránéztem Niallre, aki látta, hogy nincs minden rendben.
- Te most kihívod Gwen-t a kertbe vagy valahova, csak ki innen én pedig beszélek Harry fejével. - suttogom neki, mire feláll és felhúzza Gwent.
- Gyere éhes vagyok! - mondja neki, majd kivezeti szobából. Én akartam vele menni, de beszélnem kell Hazza-val.
- Harry gyere velem lécci, valamit mutatnom kell.
- Pont most? - kérdezi elég lenézően.
- Most! - mondtam komolyan, mire mintha csak szívességet tenne felállt, s kijött velem. A konyhába mentünk, mert Gwenék nem ott voltak.
- Mi van? -kérdezi.
- Ne csináld ezt, jó? El kell varrnod a szálakat Gwennel. Nem hagyhatod így. El kell mondanod neki, hogy szeretted. Most! Tovább nem húzhatod.- mondom komolyan a szemébe nézve. Ekkor bólintott. Hú, ez gyorsan ment. - Gyere. - fogom meg a kezét, majd felvezettem az emeletre, az erkélyre, ahol ott volt Niall és Gwen.
- Menny. - toltam be az ajtót.
- Ömmm.. sziasztok! Niall egyedül hagynál minket? - kérdezi. Niall bólint majd kijön. Halványan rám mosolygott majd lehúzott a lépcsőn, vissza a többiekhez.
Feszülten ültem a kanapén. Arra vártam, hogy végre lejöjjenek, hogy megtudjam Hazz elmondta-e azokat amiket nekem is. Mert ha nem, a két saját kezemmel fojtom meg....ez biztos.

14. fejezet

- Bízol bennem? - teszi fel a kérdést Gwen.
- Persze. - válaszoltam halkan. - Miért?
- Segítesz? - nem értettem miről van szó.
- Persze, de miben?
- Ha nem jössz velem, megértem, de nekem mennem kell, muszáj, különben szétverem a falat. - egyre kétségbeesettebb lettem. Miért nem tud rendesen beszélni??? Vajon mi történhetett? Szemeiben könnyek jelentek meg, majd felhúzott az ágyról. Azt mondta a fiúknak, hogy sétálni megyünk. Ahogy ránéztem Niallre, aggódást láttam a szemében. Próbáltam rá mosolyogni, de nem ment...
Gwen kitört az ajtón majd elkezdett rohanni, engem maga után ráncigálva. Később elengedett de rohant előttem. Hiába ordítoztam, hogy álljon meg, nem állt. Futottam utána. Megálltunk egy hatalmas épület előtt. Berohant az ajtón, valamit lekapott a nyakából.
- Hol vagyunk? - kérdezem remegő hangon, félve. Nem tetszett a hely. Ijesztő volt.
- Mindjárt ott. - mondja komolyan, majd kezeire pillantottam. Remegtek. Nagyon remegtek. Egy szekrénysorhoz érve Gwen kulcsokat vett elő, majd remegő kézzel kinyitotta az egyiket és kivett valamit.
- Kérlek, ide ülj le. - mutatott egy pad felé. Féltem. Könnyezve leültem a padra.  Tudtam mire készül a lány.
- Minden oké? Hol vagyunk? - kérdezem halkan, remegve. Biztatóan néz rám, majd teljes erejéből belevág az előtte lévő bokszzsákba. Könnyei folyamatosan folytak, miközben püfölte. Nem mertem megszólalni...de még megmozdulni sem.
- Ne haragudj. - rogyott le a földre Gwen, majd kitört belőle a sírás.
- Mi a baj? Mi történt? - siettem oda hozzá.
- Nem így ismertél meg, igaz? - nézett fel rám könnyes szemekkel. - Erősnek látszom, mindig kitartónak. Nem fél. Nehéz. Nagyon nehéz. - hajtja le a fejét.
- Miért jöttél ide?
- Muszáj volt idejönnöm. Mindig ide jövök. Senki nem tudja, csak te. - válaszolja halkan.
- Mindig ide jössz?
- Mindig. Ha valami fáj, boldoggá tesz vagy megrémít. Tudom, nem valami nőies. Főleg nem sírni.
- Ne mondd ezt. Meséld el, mit beszéltél Harry-vel. - mondom neki, mire újra könnyek lepték el a szemét.
- Bementem, és elmondtam neki mindent. Mindent. Ő felhúzott orral elmondta, hogy tudta, hogy ez lesz. Ekkor kiakadtam. Hiszen..nem is tudom megszámolni hányszor kértem bocsánatot. Hányszor esedeztem. De én esedezzek? - állt fel lassan, majd eltolt a pad felé és újra teljes erejéből ütötte a zsákot, közbe folytatta.  - Azt mondta, hogy nem érdemlek meg senkit, mert hogy mindenkit elhagyok. Igaza van. Egy sarkon álló senki vagyok. De egytől buktam ki. Azt mondta, hogy sosem szeretett teljesen. Tudom, hogy hazudik! TUDOM! MIÉRT NE SZERETETT VOLNA? NEM VOLTAM JÓ SZERETŐ, NEM FEKÜDTEM LE VELE ELÉGSZER? MI? MI LEHET AZ, AMIÉRT NEM SZERETETT? MIÉRT HAZUDIK A SZEMEMBE? TÉNYLEG ÍGY GONDOLJA? FELESLEGESEN SZERETTEM? - ordította a bokszzsákba, majd lerogyott a földre. Ekkor összerezzentem, odarohantam hozzá. Rátettem remegő kezeim a vállára. - Én szerettem őt. - suttogta.
Szemeim könnyek lepték el. Gwen nem érdemli ezt. Magam felé fordítottam, majd szorosan megöleltem. Hogy mondhatott ilyet Harry? Most komolyan, lehet valaki ekkora ki ne mondjam mi. A lány teljes szívéből szerette, ahogyan Harry is őt. Gwen szavai kavarogtak a fejemben. Mindenki hibázik, a rohadt életbe! Ha hazamentünk mindenképpen beszélnem kell Harryvel. Ez nem mehet így tovább. Nem teheti ezt Gwennel!
Gwen még mindig keservesen sírt.. Nem tudtam mit tegyek... Egy biztos. Haza kell mennünk. Ó ha most meglenne a házunk, akkor mehetnénk oda. De így haza kell mennünk. Gwennek forró fürdőt kell vennie, miközben én megölöm Harry-t.
Megcsörrent a telefonom. Gwen elhajolt. Szemei teljesen ki voltak sírva, sminkje el volt kenődve. Ránéztem a mobilra, Niall.
- Igen? Nem sokára megyünk, jó? Oké, én is téged.
Gwenre néztem. Tudta, hogy mit mondott Niall...Hogy haza kell mennünk. Éppen fel akart állni, mikor visszahúztam és a szemébe néztem.
- Minden rendben lesz! Én melletted vagyok és segítek! - minden egyes szót kihangsúlyozva mondtam, majd felhúztam a lányt. Odamentünk a pultos emberhez. Remegő hangon megkérdeztem, hogy merre van a mosdó. Rámutatott egy ajtóra, ahova bementünk Gwennel. Hát nem egy hű de tiszta mosdó volt, de a célnak megfelelt. Gwen csak állt, és maga elé nézett.
Elővettem egy papírzsepit a zsebemből, bevizeztem, majd elkezdtem törölgetni az arcát, s le a sminket. Mikor megértette mit akarok elvette a zsepit és befejezte amit elkezdtem. Adtam egy másikat is amivel, szárazra törölte az arcát. Rákacsintottam egy halvány mosoly kíséretében, majd kimentünk a helységből.
*
Fagyos szél csapott meg, mikor kiléptünk az épület ajtaján. Szorosan fogva Gwen kezét, indultam el hazafele. Egész úton Hazza-n agyaltam...ahogy láttam Gwen is gondolkozott valamin, majd szemeit könnyek lepték el. Borzasztóan rossz így látni. A kezébe nyomtam egy zsepit, majd tovább sétáltunk.
Mikor megérkeztünk a házhoz megálltunk az ajtó előtt. Megszorítottam Gwen kezét, majd bátorítóan rámosolyogtam. Beléptünk a házba, s minden szempár ránk szegeződött. Niall és Louis szeme aggódást tükrözött, Liam és Zayn mosolyogva néztek ránk. Nekik tényleg nem tűnik fel semmi? Harry pedig ránk se nézett.
- Sziasztok. - köszöntem, s Gwen is intett egyet. Niall megindult felénk, de megállítottam. - Most ne! - tátogtam el neki. Idegesen bólintott, majd elindult a konyhába.
Gwennel felmentünk a lépcsőn, majd bevezettem a fürdőbe. Megnyitottam a forró vizet a kádba. Gyorsan beszaladtam hozzánk, kivettem a szekrényemből egy pólót és egy nadrágot Gwennek, majd bevittem a fürdőbe. Letettem a polcra. Elzártam a vizet, majd letettem egy törölközőt a kád szélére.
- Most belefekszel és egy óráig nem  akarom hogy kigyere. Itt a telefonom, netezz, hallgass zenét, van rajta pár könyv, olvass vagy amit akarsz. Egy óra múlva jövök, addig meg ne lássalak. - mondtam, majd kimegyek.
Niall ott állt az ajtónkban, idegesen vakarva a fejét.
- Mi történt? Minden oké? - jött oda hozzám.
- Nem mondanám... - nézek fel rá. - Ugye te szeretsz engem? - kérdezem, majd szorosan megölelem.
- Ez milyen kérdés? TELJES SZÍVEMBŐL SZERETLEK! - mondja, majd a fejemre nyom egy puszit.
- Köszönöm! - nézek fel rá könnyes szemekkel, majd elindulok le a lépcsőn. Niall elkapja  a kezem, majd visszahúz.
- Mi történt? - kérdezi komolyan.
- Majd elmondom, jó? De most muszáj megölnöm Harry-t. Ne kérdezz semmit, majd elmondom. - puszit nyomtam a szájára, majd megindultam a lépcsőn.
A nappaliban a fiúk tv-ztek. Odamentem Harry elé, majd felrántottam.
- A szobádba. Most! - mondtam neki, ellentmondást nem tűrő hangon. Lenézően nézett rám, ami nagyon dühített. Felállt és felmentünk a szobájába.
- Hogy lehetsz te ekkora szemétláda? - mondtam neki erőteljes hangon mélyen a szemébe nézve, melyek szomorúságot és dühöt sugároztak egyszerre.
- Miről beszélsz?
- Figyelj Harry. Mindent tudok. Hogy mondhattál ilyet Gwennek? Te normális vagy? Érts már meg te szerencsétlen, a lány teljes szívéből szeretett, te meg képes voltál azt mondani neki, hogy te nem szeretted??? - kérdeztem, hangomat feljebb emelve.
- A legjobb barátommal csalt meg. És nem egyszer! Hogy tehette ezt?
- Ne mondd már, hogy te még sosem hibáztál! Nem tud mit tenni az érzései ellen, ezt neked is tudnod kéne! Nem lehetsz ekkora tuskó! Gondolkozz már el! - mondtam már csaknem ordítva, mire Harry szemeiből könnyek törtek elő.
- Nagyon szerettem és nagyon is szeretem. De hogy tehette ezt? - nézett fel rám.
- Mert ember, és hibázik. Mint mindenki más. Mint én vagy te!! Hogy mondhattad neki azt, hogy nem szeretted? Gondold már el, hogy neked ez hogy esett volna! Teljesen összetörted a szívét! Szégyelld magad! Nem ilyennek ismertelek meg! Gondolkozz el! - mondtam minden egyes szót kihangsúlyozva a szemébe, majd kimentem az ajtón.
Bementem a vendégszobába, ahol megágyaztam, majd a mi fürdőnkbe, ahol letusoltam, átöltöztem, hajat mostam. Éppen Niall keresésére akartam indulni, mikor belépett a szobába.
- Figyelj. Ne utálj meg, de ma Gwennel alszom. - néztem rá komolyan. Meg kell értenie, hogy Gwennek most nagy szüksége van rám.
- Nem utállak meg. De miért? - ölébe húzott, majd átkarolta a derekam.
- Mert most nagy szüksége van rám. Hosszú. De nem mondhatom el, amíg ő meg nem engedi. Ezt meg kell értened. - közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Nem csókolt vissza. Eltolt magától majd a szemembe nézett.
- Nem értelek. - csúszott ki alólam és felállt. Szívembe óriási fájdalom nyilalt.
- Niall... meg kell értened, most szüksége van rám. Kérlek. - álltam fel mellé, könnyes szemekkel, mikor elfordult. - Jó, értem. - hajtottam le a fejem, majd kimentem a szobából. Kitört belőlem a sírás.
Állj Anette! - mondtam magamnak. - most nem sírhatsz. Most erősnek kell tünnöd. Ekkor elfordult a kulcs a fürdőben. Hirtelen bementem a mellettünk lévő szobába...ami Zayn-é volt. Ahogy meglátott nagyra nyitódtak a szemei.
- Bocsi. Használhatom a fürdődet? - kérdeztem, szemeim törölgetve.
- Minden rendben? - kérdezte. Nem akartam hazudni.
- Nem nincs. - odajött majd megölelt. Nagyon sokat jelentett az ölelése.
- Köszönöm. - mondtam a szemébe nézve.
Bólintott, majd betessékelt a fürdőbe. Gyorsan megmostam az arcom, majd próbáltam eltüntetni a sírásom nyomait.
- Köszönöm még egyszer. - jöttem ki Zayn fürdőjéből, majd elindultam az ajtó felé.
- Jól vagy? - kérdezte, mire hátra fordulam és halványan rámosolyogtam.
- Jobban. - válaszoltam, majd kiléptem az ajtón, ahol Gwennel találtam szembe magam.
- Szia. Jobban vagy? - kérdeztem.
- Valamivel... - mondta majd furcsán nézett a mögöttem lévő ajtóra, s rám. - Mit kerestél Zaynnél?
- Semmit.  - legyintettem. - Gyere. - kezdtem a vendégszoba felé húzni.
Mikor meglátta, hogy kettő főnek van ágyazva, gondolom leesett neki, hogy ma együtt alszunk.
- Melyik oldal? - kérdeztem, mire rámutatott a jobbra. - Oké akkor én itt alszok.
Lefeküdtünk az ágyba, betakaróztunk, majd írni akartam egy sms-t Niallnek, mikor eszembe jutottak a nemrég történtek. Nem vagyok jó színész...remélem Gwen nem vett észre rajtam semmit. Leoltottam a villanyt, majd jó éjt kívántunk egymásnak. Nem tudtam aludni. Pörgött az agyam. Harryn és Niallön.
- Fent vagy még? - kérdezte Gwen.
- Fent. - próbáltam rendesen válaszolni, de hangom vékony volt. Remélem nem vett észre semmit.

13. fejezet

- Ugye tudod, hogy igazából most tetted nyilvánossá a kapcsolatunk? - kérdezem, miközben mosolyogva nézem Niall-t ahogy twitterezik. Elteszi a gépet, majd komolyan rám néz.
- Tudom. Remélem nem baj... Csak szerettem volna, ha mindenki tudja.
- Nem én is örülök, hogy végre mindenki tudja. De remélem a rajongók nem fognak megenni. - nevetek fel, Niallel együtt.
Odafeküdtem mellé, majd visszatette a gépet, és néztem ahogy twitterezik. Egyszer csak kopogásra lettünk figyelmesek, majd üvöltözésre.
- Hahó, hahó, hahó! Anette, Anette, Anette! - lépett be Gwen, majd kaján mosoly jelent meg az arcán. - Megzavartam valamit, pacsirtáim?
- Nem. - válaszolom mosolyogva, mire Niall megszólal.
- Pont mi zavartunk meg valamit? - mutat végig a lányon. Hát igen. Louis pólója és gondolom alsója van rajta.
- Én megtehetem. - nyújtja ki a nyelvét Gwen.
- Miért is?
- Mert én vagyok Gwen Rox. - közeledik, majd felrántja Niallt az ágyból és kitessékeli az ajtón. - Bocsánat kedves Niall, de most csajos megbeszélnivalónk van! - majd becsukja előtte az ajtót.
Megáll az ágy mellett, majd megszólal.
- Szóóval Anette, Niall annyira jóképű, sexy és bámulatos. - mondja nyugodtan, mire ledermedtem. Csak figyeltem Gwent mit akar ezzel mondani, aztán végre folytatja. - Bocsi, csak Niall hallgatózott. Legyen jó napja! - nevet, mire én is felnevetek.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem, mire sikerült befejeznem a nevetést.
- Szeret!
- Mi?
- Szeret!
- Ki?
- Ő.
- Kiről beszélsz? - kérdezem. Fogalmam nincs miről beszél ez a lány.
- Azt mondta, hogy szeret!
- Mi van?
- Jajmár, Louis azt mondta, hogy szeret! - elkezd ugrálni ide-oda, majd beugrik mellém az ágyba. - Bocsi, fázok. - rántja meg a vállát, mire elnevetem magam.
- És most mi lesz? - kérdezem.
- Mármint Harry-vel? - kérdezi, mire bólintok. - Szerinted mit kéne tennem? - meglepődtem kérdésén. Vagy is nem a kérdésen, hanem hogy tényleg tőlem kér tanácsot. Wow. Nagyon örülök neki, hogy megbízik bennem.
- Elmondani neki mindent. Legalább is én ezt tenném. - rántom meg a vállam. - Az érzéseidet. Azok ellen nem tehetsz semmit.
- Értem. Én is erre gondoltam....csak félek Harry reakciójától. Vagy hogy emiatt Louissal összevesznek.
- Nem kell félned, biztosan megérti, hogy nem tehetsz semmit az érzéseid ellen. Meg kell értenie. Akkor meg hülye, ha összeveszik Louissal. Hiszen tudja hogy milyen szép vagy, nem kéne meglepődnie, hogy Louisnak is tetszel. - mosolygok felé, majd felállítom. - Na menny át Harry-hez és beszéljétek meg! - mutatok az ajtó felé.
- Oké főnök. - nevet fel. - Köszönök mindent! - ölelt meg majd kiment az ajtón.
Én is feltápászkodtam, majd lementem megkeresni Niallt. Na vajon hol találtam meg? Hát persze hogy a konyhában. Kétségbe esett arccal nézett rám.
- Mi van? Mi a baj? - mentem oda hozzá.
- Nincs itthon semmi kaja! - mondja, mire elmosolyodok, majd megragadom a kezét, majd elkezdem kivezetni a házból.
- Mit csinálsz? Hova megyünk? - kérdezi nagy szemekkel.
- Kajáért. - mosolygok rá, majd elordítom magam. - ELMENTÜNK NIALLEL KAJÁÉRT, MAJD JÖVÜNK!


Londonhoz képest nagyon szép idő volt a városban. Kézen fogva sétáltunk Niallel...sétáltunk? inkább rohantunk. Mikor meglátta a Nando's-t elengedte a kezem és berontott az ajtón. Nevetve sétáltam utána, majd mikor odaértem a pulthoz Niall már fizetett. Három óriás zacskó kaját vett.
Leültünk az egyik asztalhoz, majd Niall elkezdett enni, én pedig mosolyogva néztem. Egyszer csak két lány sétált oda, látszólag nagyon zavarodottak voltak. A szőke hajú lány szólalt meg:
- Umm sziasztok! Kérhetünk egy autógrammot? - kérdezi mosolyogva.
- Persze! - válaszol Niall, majd aláírja a posztert. Ezek a lányok mindig hordanak maguknál posztert? Furcsa... bár lehet hogy csak nekem. A szőke lány miután eltette a posztert elővett egy lapot majd felém nyújtotta.
- Mit csináljak vele? - kérdezem nagy szemekkel nézve a lányt.
- Aláírnád? - kérdezi, mire nagyot nézek. - Léccives.
- Hát persze. De én miért? - kérdezem, miközben leírtam a nevem a szőke és a vörös lány lapjára is.
- Te vagy Niall barátnője! Nagyon szeretünk téged! Legyetek boldogok. - mondja mire elmosolyodok, majd rákacsintok a lányra. - Köszönjük még egyszer, sziasztok!
- Sziasztok. - köszöntünk el.
- Híres lettél! - kacsint rám Niall, mire elmosolyodok.

Miután Niall befejezte az evést  a maradék két zacskó kajával elindultunk haza. A nappaliban találtunk mindenkit, miközben beszélgettek. Semmilyen feszültséget nem éreztem.
- Megjött a kajaaaaaaa! - ordítja el magát Niall.
- Minek ordítozol? Itt vagyunk pár méterre tőled, te idióta! - áll fel Zayn és elveszi a zacskókat Nialltől.

Ránéztem Gwenre aki mosolyogva rám kacsintott, majd felállt, elindul felém, megfogta a kezem és maga után húzott, fel az emeletre, egészen Louis szobájába.
- Na? - kérdezem mosolyogva, izgatottságomat visszafojtva.

12. fejezet

Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Ahogy kinyitottam a szememet két gyönyörű tengerkék szempárral találtam szembe magam.
- Jó reggelt édes! - mondja, majd megsimítja az arcom és megcsókol.
- Jó reggelt! Szeretlek! -válaszolok mikor elválunk, majd Niall meztelen felsőtestére hajtom a fejem, mikor ő elkezdi birizgálni a hajam.
- Én is téged! Mit csináljunk ma? - éppen a kockáit tanulmányozom mikor felnevet. - Hééj ez csikis. - én is felnevetek, majd puszit nyomok rá, és felkelek.
- Nem tudom, de csinálok reggelit. Mit kérsz?
- Állj! Most én csinálok neked! - mondja majd édesen mosolyog.
- De meg csinálom én, én vagyok a háziasszony. Ez a legkevesebb, azért cserébe, hogy ideköltöztem.
- Nem vagy háziasszony, és nem tartozol semmivel! Most én csinálok reggelit és pont. - mosolyogva bólintok, majd feltápászkodok.
- Akkor elfoglalom a fürdőt. - kikaptam a szekrényből pár ruhát, majd a fürdő felé indultam. Ahogy mindent elvégeztem, visszamentem a szobába, ahol Niall háttal állt nekem. Oda settenkedtem mögé, majd megcsikiztem. Óriásit ugrott, mire én felnevettem.
- Héééééj! Gyere csak ide! Ezt még visszakapod... - mondja, majd elkezd kergetni. Mikor elkapott felvett a vállára, majd ledobott az ágyra.
- Neeeeee! Niall ne csinááááld. - borzasztóan csikis vagyok, alig bírtam. Végül elengedett és lefeküdt mellém.
- Meg volt a mai edzés is. - mondom majd mindketten felnevetünk.
- Na én megyek csinálok reggelt, addig szólj a többieknek. - mondja, majd feltápászkodik és kimegy a szobából.
Körbementem a szobákon, minden fiút felkeltettem. Mikor Harryhez értem megkérdeztem hol van Gwen, de morcosan megrántotta a vállát. Ennek mi baja lehet?
Éppen mentem Louis szobája felé, mikor eszembe jutott, hogy biztos a vendégszobába van a lány. Kopogtam párat.
- Jó reggelt Louis. - nyitottam be hozzá. Majd mikor megláttam, hogy nincs egyedül nagyot néztem és ledermedtem.
- Szi-ia. - köszön Gwen magára húzva a takaróját. Hirtelen fogalmam nem volt, hogy miért jöttem, csak elkezdtem hátrálni.
- Akkor. Én. Most .. Megyek is. - mondom, majd megfordulva kiviharzom a szobából egyenesen Niall szobájába. Felkaptam a telefonom majd gyorsan írtam egy sms-t Gwennek.
"Kérlek gyere át a szobámba, azonnal meséled kell, remélem nem csináltál hülyeséget! N. "
5 perc múlva kopogtak, majd megjött Gwen.
- Niall? - kérdezi.
- A konyhában. Reggelit csinál. - mondom, mire Gwen nagyot néz.
- Gyorsan mesélj, mielőtt megeszi mindet. - mosolygok rá.

Nem akarom hogy úgy érezze számon kérem, mert nem így van csak kíváncsi vagyok. Szerintem a tegnapi nap közelebb hozott minket egymáshoz. Vagy is remélem.
- Este ugye lent maradtunk, miután ti felmentetek.. - kezdte el. Elmesélte, hogy összevesztek Harryvel, mert Harry is megcsalta, de még ő akadt ki. És ekkor Louissal felmentek és együtt aludtak... Szóval ezért volt reggel Harry olyan morcos.
- Fhuu szép. Nem pont így gondoltam, hogy oldjátok meg de nem baj. - mosolygok rá. - Akkor most hogy lesz?
- Nem tudom. Beszélnem kell Louis-sal is. - mondja majd ordításra leszünk figyelmesek.
- Te érted mit ordítozik valamelyik őrült? - kérdezem, majd felnevetek.
- Valami jáááááok nem? - kérdezi nevetve Gwen.
- Nem tudom. Inkább nézzük meg.

Lementünk a konyhába, ahol Niall teli szájjal ordítozott, de mikor meglátott minket elégedetten bólintott majd folytatta az evést. Miután leültünk az asztalhoz esett le, hogy azt ordítozta, hogy LÁNYOK! - gondolom azért, hogy kész a kaja.
A reggeli finom volt, bár nem tudtunk sokat enni, mert mire leértünk a fiúk felfaltak majdnem mindent. Eléggé lehetett érezni kajálás közben a feszültséget Gwen és Harry között, ahogyan Louis és Harry között is. Nagyon remélem minél előbb rendeződnek a dolgok.
Kajálás után Niallel felmentünk a szobájába. Ő benyomta a laptopját, elkezdett twitterezni, én pedig elővettem a gitárját és elkezdtem pengetni. Mosolyogva nézett, majd egy kattanást hallottam. Odanéztem éppen a telefonját babrálta.
- Mit csináltál? - néztem rá sejtelmesen, majd odakúsztam mellé.
- Semmit. - tettette az ártatlant. Elvettem a gépet és megnéztem a twitter profilját.
Ahogy sejtettem. Lefényképezett, miközben a gitárt pengettem.  "A barátnőm! Szeretlek @anette_official" - állt a kép alatt.
Letettem a laptopot, majd Niall felé fordultam. Mosolyogva nézte a reakcióimat. Megcsókoltam, majd válaszoltam.
- Én is téged!

11. fejezet

Már egy ideje visszaértünk a fiúkhoz. Nagyon jól fogadták, hogy ideköltözök, aminek nagyon örültem. Boldogan pakoltam el a cuccaim Niall szobájába. Felszabadított nekem egy szekrényt, amibe betudtam tenni a ruháim. Bár engem nem zavart volna, ha a bőröndbe van, ő ragaszkodott hozzá. Mikor végeztem, mondtam hogy kicsit kimegyek az erkélyre Gwenhez és a kakójához. Mert ők ketten elmentek romatikázni.   Éppen kifele tartottam, mikor nem tudtam elhinni mit láttam. Nagy szemekkel néztem az előttem csókolózó Gwenre és Louisra.
Nem tudtam hogy kéne reagálnom, ezért mikor megpillantottak, hátat fordítottam és elrohantam. Gwen utánam szólt, éreztem hogy valaki jön utánam, de nem foglalkoztam vele. Kirontottam a házból, -szerencsére a többiek nem látták - s elindultam a sötétségbe. Egyszer csak valaki megfogta a vállam és megállított. Ijedtemben sikoltottam egyet, majd mikor megláttam ki az megnyugodtam.
- Anette....figyelj ezt meg kell beszélnünk.
- Figyelj Gwen. Láttam amit láttam, nem fogom elmondani senkinek, ezt megígérem. Csak gondolkozz el. Hazza-n látszik, hogy teljes szívéből szeret téged. Nem tudom hogy te szereted-e őt, de nem érdemli meg, hogy ezt csináld vele! Látszik rajtatok Louissal hogy nem ez az első alkalom. Tisztázni kéne mi van köztetek. - mondtam komolyan a szemébe nézve.
Gwen lerogyott egy padra mellettünk és elkezdtek könnyek folyni a szeméből végig az arcán.
- Teljesen igazad van! Nem tudom mit érzek... Harry-t nagyon szeretem, de Louissal is több van köztünk mint barátság. Nem akarom egyikőjüket sem bántani... - felnézett rám, majd a szemembe nézett. - El kell mennem.
- Nem kell elmenned! Ne gondolj erre. Csak rendezd ezt a dolgot! - ekkor szorosan megöleltem. - Meg kell beszélned mind kettejükkel! Rám számíthatsz! Segítek!
- Köszönöm! - törölte meg a szemeit. Rámosolyogtam, majd felhúztam a padról.
- Gyere sétáljunk egyet. - mondtam. Nem érdekelt, hogy este van, hogy majd megfagyok. Úgy éreztem, most Gwennek szüksége van erre.

Sétáltunk. Nagyon sokat. Egyszer csak csörög Gwen telefonja. Ja igen, én nem hoztam. Harry volt. Felém nyújtotta. Elvettem tőle, majd benyomtam a zöld gombot.
- Igen? Anette vagyok. Szia Harry. Csak eljöttünk egyet sétálni, mert nem éreztem jól magam. Oké rendben, megyünk haza. Nem kell értünk jönnöd. 10 perc. Oké, szia.
- Haza kell mennünk. - mondom Gwennek, majd megszorítom a kezét. - Nem lesz semmi baj.
Bólint, majd elindultunk.

*

Mindenki a nappaliban volt. Örültek mikor megjöttünk, Niall megölelt majd a fejemre nyomott egy puszit.
- Minden oké?
- Igen. - néztem fel rá, majd megcsókoltam.
Louis feltűnően nézett. Rámosolyogtam és kacsintottam. Remélem érti az adást. Majd hogy oldjam a feszültséget felajánlottam hogy nézzünk meg egy filmet.
- Jó ötlet! - mondja Zayn. - Jöhet valami horror?
- Tőlem simán! - mondom majd a többiek felé nézek. - Horror?
- Oké! - mondja mindenki. Zayn betett valami filmet, mi pedig elhelyezkedtünk a nappaliba. Gwen még kicsit furcsa volt. Közte és Niall között ültem. Biztatóan rámosolyogtam a lányra, majd Niallre dőltem. A film alatt bealudtam, mozgolódásra keltem. Kómásan néztem fel, mire mindenki elkezdett nevetni.
- Vége? Min nevettek?
- Jó a hajad. - mondja Zayn.
- Most keltem fel, te idióta. - bokszolom vállba, mire ő feljajdul. - Megérdemelted. - mutatok rá, majd Niall felé fordultam.
- Vége?
- Igen édes. Gyere mennyünk aludni. - mondja majd felsegít. Annyit láttam, hogy Zayn és Liam  is elindult, viszont Gwen, Louis és Harry ott maradtak.
Biztatóan rákacsintottam a lányra, majd előrenéztem, mert megbotlottam a lépcsőben.
- Szerintem még alszik. - bök rám Zayn.
- Nem alszok te hülye! Csak sötét van. - ütök rá a kezére, mire felnevet.

Lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk. Én még beszéltem Niallhez, mikor arra lettem figyelmes hogy egyenletesen szuszog. Szóval elaludt. Megsimítottam az arcát, majd én is álomra hajtottam a fejem. Fhú, asszem hosszú napnak nézünk elébe holnap.

10. fejezet

Boldogan aludtam el tegnap Niall mellett. Teljes szívemből szeretem ezt a srácot! Reggel a nap bevilágította a szobámat. Igen...elfelejtettük lehúzni a redőnyt. Kikászálódtam az ágyból, elbotorkáltam az ablakig és sikeresen lehúztam a redőnyt. Ahogy visszaindultam az ágyhoz elbotlottam valamiben és óriásit estem.  Niall mint egy rakéta pattant fel a hangra.
- Basszus... - próbáltam felállni, de nagyon fájt a lábam, mert ráestem.
- Mi történt? - rohant oda hozzám. - Jól vagy? - próbált segíteni felállni. Sikerült, de fájt a lábam.
- Szerencsétlen vagyok és elbuktam valamiben. - nevettem fel. - Nem akartalak felkelteni, ne haragudj! - fordultam oda hozzá, majd megöleltem.
- Kit érdekel hogy felkeltettél? A lényeg, hogy nincs semmi komoly bajod. - tolt el magától annyira, hogy a szemembe tudjon nézni majd megpuszilta a homlokom. Egy egyszerű homlokpuszi most  nagyon sokat jelentett. - Hozok valami hideget a lábadra, addig vissza az ágyba. - mutatott felé.
- Igen is kapitány! - tisztelegtem neki. Elnevette magát, majd lement. Én befeküdtem az ágyba és éreztem, hogy egyre nehezebben tudom nyitva tartani a szemeim.  Nyitódott az ajtó és belépett valaki. Gondolom Niall. Nehezen kinyitottam a szemeim, s mosolygó arcára lettem figyelmes.
- Aludj nyugodtan. - mondta, majd megpuszilta a szám, s megsimította az arcom. Rátett valami hideget a lábamra. Az az utolsó emlékem, hogy telefonom beszél valakivel.
- Harry! Jajj bocsi, akkor szia Gwen. Csak annyit akarok mondani, hogy Anette hozzánk költözik.... - mondta. Még beszéltek valamit, de másra már nem emlékszem. Elnyomott az álom.

Nevetésre keltem. Ahogy kinyitottam a szemem Niall mellettem ült a tv-t nézve. Felé fordultam, majd belenyomtam fejem az oldalába. Azaz illat... Megbabonáz. Rányomott a fejemre egy puszit.
- Jó reggelt csipkerózsika. Jobb már a lábad? - kérdezte. Megmozgattam és már nem éreztem fájdalmat.
- Igen sokkal. - mosolyogtam rá. - Mennyi az idő?
- Fél kettő. Szépen elaludtál. - mosolyog vissza, majd magáho zölelt.
- Éhes vagyok. - mondom, mire Niall felnevet.
- Rendelek pizzát, az jó?
- Tökéletes. Mindig tudod mit ennék a legszívesebben.
Miközben Niall megrendelte a pizzát én lefürödtem, hajat mostam, felöltöztem. Frissen mentem vissza a szobába, ahol Niall a dvd-imet nézegette.
- Mit nézünk? - ültem le mellé a földre.
- Ummm van itt kettő. Az árva és Az ördögűző. Melyik a jobb?
- Pont a két kedvencemet fogtad ki. - mosolygok rá. Beleteszem a fejem az ölébe, majd elveszem a két cédét. - Az árva egy kislányról szól, aki tök ártatlannak néz ki, de igazából valami diliházból szabadult és valahogy kislánnyá sminkeli magát és az a szokása, hogy elcsábítsa az "apját". Mármint aki örökbe fogadta. A másik pedig szintén egy csajról, akit ördög száll meg és azt próbálják kiűzni. Nem tudom melyik a durvább.
- Mindkettő nagyon durván hangzik. Nézzük ezt. - bök rá az árvára. Bólintok majd beteszem. Befekszünk az ágyba. Mire elhelyezkedünk csengetnek. Sóhajtva tápászkodok fel, de Niall megelőz, majd két doboz pizzával tér vissza. Kezembe nyomja az egyiket, a másikat a saját ölébe veszi.

A film már tartott egy ideje, de én untam. Niall-ön feküdtem, úgy hogy ő átölelt. Felé néztem, ő is pont akkor pillantott felém. Megcsókolt. Egyszerűen tökéletes volt.
- Nagyon szeretlek. - mondta, mire én rögtön rávágtam amit a szívem diktált.
- Én is téged.
- Nem akarunk átmenni hozzánk? Anyukád azt mondta, hogy holnapig el kéne menni. Egyik ismerőse fogja bemutatni a házat az érdeklődőknek.
- Rendben. Akkor pakoljunk. - bólintottam, majd kivettem a cd-t. - Hozom a bőröndjeimet.
Átmentem anyáék szobájába és elővettem két bőröndöt. Az egyiket leraktam Niall elé, a másikba pedig én kezdtem el pakolni. Két óra alatt minden cuccot betettünk, azaz fél ötre végeztünk. Elköszöntem a szobától, majd elindultunk hozzájuk.
- Egyébként hol fogok lakni? Biztos, hogy nem baj hogy odaköltözök? Nem leszek útban?
- An! Nyugi! Van egy vendégszoba, de pakolhatsz hozzám is. Majd eldöntöd. És nem fogsz zavarni. Nyugi. Gwen is velünk lakik és egyáltalán nem zavar. Te sem fogsz. - mondta majd megpuszilta az arcom. Felé fordultam, majd mosolyogva bólintottam.

A szerelmemmel szürkületben sétáltunk az utcán kézen fogva, két bőröndöt magunk után húzva. Boldog voltam. Nagyon boldog. És szabadnak éreztem magam.

9.fejezet

Csalódtam Gwenben. Persze pozitív értelemben. Rögtön elkezdtem irigyelni, hogy milyen hangja lehet, mikor mondta Niall, hogy énekel. De nem számítottam rá, hogy ennyire jó hangra van. Éneke betöltötte a teret, hangszíne teljesen átlagon felüli. Borzasztóan szép.

Ahogy kilépett az ajtón a fiúk, néhány dolgozó, s én vártuk. Utána kilépett egy férfi, akit nem ismertem.

- Jó hírem van! - szólalt meg. - Felkészültél, holnap kezdjük. - mondta Gwenre mosolyogva.

Gwen ujjongva ugrott a nyakába és csak ezt az egy szót ismételgette: Köszönöm! Utána végigölelte a fiúkat, sorba Liamet, Zaynt, Niallt majd maradt Harry és Louis. Harry megcsókolta a lányt, melynek Gwen láthatóan nagyon örült. Majd Louis következett. Szorosan ölelték egymást, ami nagyon sokáig tartott. Louis suttogott valamit Gwen fülébe, melytől a lány feldobódott. Vajon van köztük valami? Vagy talán volt? Gwen felnézett, s találkozott a tekintetünk.

Ellépett Louistól, majd elém állt. Kissé tartottam tőle mire készül, mert komoly arccal állt előttem.

- Hogy tetszett? - kérdezte. Nagyon tisztelem őt, akár mi volt, vagy van köztük Louissal. Hirtelen felindulásból megöleltem. Gwen meglepődött, de visszaölelt.

- Csodálatos. - suttogtam fülébe mosolyogva, mire ő is elmosolyodott.

*

Miután hazaértünk éhesen léptem be a házba. Haza? Jézus.... mióta nem is voltam otthon? Vajon Justinnal mi lehet? Nagyon rég beszéltünk, bár eddig ő sem keresett engem... Ahogy Anne sem. Én már írtam neki pár sms-t, de egyikre sem válaszolt. Nem tudom, lehet elfelejtett?!

Arra eszméltem fel, hogy Louis és Gwen kergetőznek a házban. Majd Gwen a kanapéra kerül, és egymást ütögetik a párnákkal. Hirtelen nem tudtam hova tenni, de ahogy ez kinézett kitört belőlem a nevetés. Az egész ház zengett, mindenki nevetett. Mikor befejezték Gwen felrohant, Louis pedig a mosdóba ment.

A fiúk a nappaliban maradtak, mindenki elfoglalta magát én pedig kivonszoltam Niallt a konyhába. Vagy is nem vonszoltam, hiszen a konyhába mindig szívesen jön. Nagy szemekkel nézett rám, majd nekiláttam szendvicset készíteni, hiszen én már éhen haltam és ahogy láttam Niall is. Gyorsan összedobtam a specialitásom, majd leültünk egymás mellé az asztalhoz. Enni kezdtünk, majd felvázoltam a gondolataim. Niall az az ember, akiben 100 %-osan megbízok.

- Szóval jól tudom, hogy Harry és Gwen járnak?  - kezdtem el mutogatni. Niall mosolyogva figyelt. - Hát persze, hiszen többször is megcsókolták egymást. - adtam meg magamnak a választ. - De Louissal olyan furcsán viselkedik... Olyan.. nem is tudom. Mintha lenne köztük valami. - ekkor a kis ír hercegem felé fordulok. - Van valami köztük? - kérdezem komolyan.

- Van. - válaszol Niall. Óriásira nyíltak a szemeim. Nem számítottam erre a válaszra. Arra vártam, hogy annyit mond hogy ők ilyenek, nagyon jó barátok. De úgy tűnik ez nem így van.

Zayn lépett be az ajtón. Egyszerre néztünk fel rá.

- Megzavartam valamit? Bocsi, nem akartam... - kezdett el magyarázkodni.

- Nyugi, nem. Csak beszélgettünk. - mondta Niall.

- Oké, de azért inkább megyek. - mondta zavartan Zayn.

- Tényleg nem zavartál meg semmit. - mondom mosolyogva, majd Niall felé fordulok. - Nagyon rég voltam otthon, haza kéne mennem.

- Elviszlek. - vágja rá rögtön.

- Inkább sétáljunk. - nézek rá boci szemekkel. Bólint. Felálltam, betettem a mosogatógépbe a tányért, majd rénézek Niallre.

- Ja most? - néz rám nagy szemekkel.

- Most, te idióta. - csapom fejbe magam, majd elkezdek nevetni. Zayn nevetve lépett ki a konyhából.

- Idióta? - áll fel, majd megindul felém. Ijedt arcot vágtam, majd hátráltam. Addig, míg neki nem ütköztem a falnak. Niall csak jön és jön, majd odafogja a kezeim a falhoz. – Jól hallottam? – kérdezi mosolyogva.

Szemébe nézek, majd összeér a homlokunk. Szemei kéken csillognak, boldogság ragyog belőlük. - Szeretlek. - mondom ki azt a szót, amit ennyire őszintén rég mondtam.

- Szeretlek. - mondja, fejét el nem mozdítva. Majd ajkunk összeér. Ez a csók is ugyan olyan érzéki s szenvedélyes mint az összes eddigi.

- Jajj bocsi. - hallok egy hangot, s szétválunk Niallel. Nem érdekelt, hogy valaki látott. Niall hátulról átölel, majd vállamra teszi a fejét, s együtt nézzük az ajtóban álló…..Liamet, aki épp szemeit takarva áll. - Ömm... végeztetek? - kérdezi.

- Semmi baj. - nevetek fel. - És igen.

- Oké. Nem akartam semmit megzavarni, csak inni jöttem. - mondja.

- Nincs baj, épp menni készülünk.

- Hova mentek? - teszi fel a kérdést.

- Hozzánk. -mondom. Liam ránk kacsint. – Ajj már! Nem azért.

- Tényleg? - kérdezi Niall ijedten, majd felnevet.  Mosolyogva hasba vágom, mire felszisszent.

*

Beléptünk a házba. Mintha lakatlan lenne. Sötétség, semmi mozgás, pedig Justinnak már itthon kéne lennie.

- Hahóó - szólalok meg, de semmi válasz. Bemegyek a konyhába, de senki. Fel a szobákba, sehol senki. Ehe....

Niall a nappaliban nézte a tévét. Leültem mellé és ráhajtottam a fejem a vállára, Odafordult, majd puszit nyomott a fejemre.

- Na?

- Nincs itthon senki. Asszem felhívom Justint. - mondom, majd előkotortam a telefont a zsebemből. Niall reflexszerűen lenyomta a tévét, majd felhúzott az ölébe. Mosolyogva megpusziltam az orrát, majd a fülemhez emeltem a telefont. Kicseng....3...4...

- Halló.

- Szia Justin. Hol vagy? - teszem fel a kérdést.

- Itthon. - mondja nyugodtan.

- Nem vagy itthon, mert én is itthon vagyok és te nem vagy itt. - Niall alig bírja tartani a nevetést, s én is elmosolyodok. Hát igen, ezt jól elmagyaráztam.

- Mármint itthon-itthon. Magyarországon.

Rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, s alig bírtam kinyögni ezt a pár szót.

- Mit keresel te otthon?

- Mikor kiírtam, hogy Joshoz megyek, igazából haza jöttem. De inkább adom anyát, beszéld meg vele.

- MI??? Jó..

- Szia kicsim. Justinnak haza kellett jönnie. Sajnos elvesztettem a munkám...és kellett a segítség. Azért nem szóltunk, mert azt hittük, sikerül mindent megoldani és Justin visszamehet, mintha nem történt volna semmi. És hogy ne izgulj. - mondta anya magyarul. Furcsa érzés volt, magyart hallani. Rég lakok már itt és elszoktam tőle.

- Értem... de akkor minden rendeződött ugye? - mondom, s én is magyarul. Niall nagy szemekkel néz rám.

- Hát tudod.... nem kertelek. Nem. És nem tudjuk fizetni a kinti házat. Ne haragudj meg, de haza kell költöznöd. - rögtön záporozni kezdenek a könnyeim...

- NEM! Nem mehetek haza! Anya! - mondom, majd Niall nyakába borulok.

- Mi az? Mi a baj? Léccives beszélj érthetően An! - mondja kicsit hangosan Niall.. Szájára nyomom a mutatóujjam. - Ssss!

- Ki van ott veled? - teszi fel rögtön a kérdést anya.

- Niall. A barátom! - válaszolok. - Anya nem mehetek el! Minden végre jóra fordult. Tudod milyen rossz volt nekem otthon, és itt van egy csodálatos barátom és vannak barátaim is. IGAZ BARÁTAIM! - ekkor megint elkezdtek hullani a könnyek a szememből. Niall aggódva nézett, majd megfogta a kezem. - Anya kérlek!

- Figyelj kicsim, én megengedném, hogy ott maradj, de a házat sürgősen el kell adni... Nem tudnál hol lakni. Ha csak a barátod...

- Nem anya... nem kérhetek tőle ilyet. Niallnek is megvannak a maga dolgai és a többieknek is. Csak a terhükre lennék. - ahogy meghallja a nevét, Niall elvette a telefont a kezemből, majd számon kért.

- Mi történt? Miért sírsz? Mondj már valamit érhetően is! Kérlek! - néz rám komolyan. Szemében aggódást és egyben szomorúságot is vélek felfedezni.

Felvázoltam neki aminek anya mondott. - És most haza kell költöznöm, mert a házat el kell adni.. - fejezem be és egy könnycsepp legördül az arcomon.

- Szó sem lehet róla! - majd a füléhez emeli a telefont. - Jó napot. Niall vagyok, Anette barátja. Kérem hallgasson meg. Teljes szívemből szeretem a lányát! És nem hagyom elmenni. Ha csak ennyi a gond, nálam lakhat. Ennek semmi akadálya. Kérem engedje meg! Nem veheti el tőlem. - mondja, majd az ő szeméből is kigördül egy könnycsepp. Még sosem láttam sírni. Egyszer csak arca felragyog. - Köszönöm! A viszont hallásra! - majd kinyomja a telefont és felém fordul.

Én még mindig ott tartottam amit mondott. "Teljes szívemből szeretem a lányát! És nem hagyom elmenni." Soha nem mondtak még ilyet nekem.  Niall éppen megakart szólalni, mikor ujjamat szájára nyomtam, majd megcsókoltam. Mikor elváltunk mosolyra húzódott a szája.

- Itt maradsz. - mondta, majd nagyokat pislogva néztem rá. - Hozzánk költözöl. - Épp megszólaltam volna, mikor hozzátette. - És nem leszel útban, sem terhünkre! KÉSZ!

- Rendben megértettem! Köszönöm! - mondtam majd szorosan megöleltem. - Ma nem maradunk itt? Most még nem akarok visszamenni a többiekhez.

- Oké, persze. De akkor felhívom a fiúkat. - elővette a telefont majd a füléhez emelte.  - Szia Harry. Csak azért hívlak, hogy ne várjatok haza, ma itt alszunk Anette -nél. Nem, te hülye! Na jólvan. - monda majd kinyomta.

- Mit mondott? - kérdeztem.

- Semmit. - legyintett majd elmosolyodott.

Bejelentés

Sziasztok kedves olvasók!

Nem terveztem a blogba, ilyen külön kis bejegyzéseket, amik nem részek, hanem a szerzőtől vannak de most muszáj. 

Mert két dolgot szeretnék bejelenteni. Az első az, hogy nagyon köszönöm, hogy tényleg ennyien olvassátok a blogomat. Naponta általában több mint 70 megtekintés van, ami szenzációs! Nagyon boldoggá tesz és nagyon köszönöm nektek. Véleményeket, kritikákat bármikor írhattok a bejegyzések alá, örömmel fogadom! :)

A másik dolog pedig az, hogy most láthattátok feltűnt egy új szereplő a történetben, Gwen. Aki több ilyen fanfic-et olvas, lehet ismerős neki ez a név. Ez azért van, mert egyik kedves barátnőmmel (remélem hívhatlak így) összebeszéltünk, hogy az én történetembe (mikor beszéltünk még így volt) Anette még nem találkozott a fiúkkal. Lu történetében pedig Niall-nek nem volt barátnője. És beszélgettünk Luval, majd neki felmerült az az istenkirály ötlete, hogy milenne ha összeírnánk a két blogot. Azaz külön vezetjük, de felváltva írunk, és mind a ketten mindig hozzá teszünk egy kicsit. Megcsináltuk, és így nálam feltűnt Gwen, nála pedig Anette. 

Remélem ez nem tántorít el titeket az olvasástól. Én személy szerint nagyon jó ötletnek tartom, mert így több szemszögből is leírjuk a történteket. 

Lu blogját ezen a címen találjátok. Olvassátok el, érdemes. Borzasztóan jól ír. 

http://onedreamwithgwen.blogspot.hu/

Köszönöm!:)

8. fejezet

Valami csiklandozta az orromat. Nem tudom de nem tudtam tőle aludni. Kinyitottam a szemem. Nehezemre esett, vagy is nagyon korán lehet még. Mikor kiélesedett a látásom egy idegen szobába találtam magam. Hol vagyok? Merült fel bennem a kérdés, majd minden beugrott. Niall-nél vagyok. Felé fordultam, majd eszembe jutott a tegnap este. Szívemet mérhetetlen öröm öntötte el. Borzasztóan boldog voltam. Igaz még most is alig hiszem el...de próbálom felfogni, hogy tényleg megtörtént. És tényleg Ő a barátom.
Szerelmem mosolyogva aludt. Nem bírtam ki, megsimítottam arcát, mikor résnyire kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt. - nyögdécselte. Hangja rekedt volt, olyan tipikus reggeli.
- Neked is. - adtam egy puszit a szájára. - Nem kell még kelni, nyugodtan aludj vissza. - mondtam. Bólintott. Megpróbáltam felállni, de erős, védelmező karja visszahúzott.
- Hova mész? - látszott hogy félálomban volt, mert alig bírta kimondani a szavakat.
- Inni. - mondtam. Borzasztó szomjas is voltam. És ha már egyszer felkeltem, úgy sem tudok visszaaludni. Meg még emésztenem kell, a tegnap estét. Számomra tényleg nagyon hihetetlen. Sosem volt még barátom  Gáz, nem gáz ez 16 évesen, nem tudom. De engem nem zavar.
Kimásztam az ágyból, a topomra felkaptam Niall pólóját, majd lementem a konyhába, ahol ott találtam Gwent.
- Jó reggelt! - köszöntöttem a lányt.
- Szia! - fordult felém. Egy boxer és egy póló volt rajta. Meglepődtem, s magamban mosolyogtam egyet....ha közelebbi kapcsolatban lennénk biztos felnevettem volna, de még nem ismerjük annyira egymást. Bár nagyon szimpatikus. Pont ellentétek vagyunk, és szerintem pont ezért leszünk jóban. De ahhoz még idő kell.
- Hogy-hogy ilyen korán keltél? - kérdeztem. Nem tűnt olyan koránkelő típusnak.
- Őszintén? Fogalmam sincs, de ha belegondolok akkor ma amúgy is felvételem lesz. - mosolygott rám. - És te? -kérdezett vissza.
- Hát..Jó a kérdés. Tudod olyan hihetetlen estém volt, hogy még most sem hiszem. - pirultam bele a mondatomba.
- Tudom. - válaszolta Gwen. Nagyot néztem.
- Tudod? - kérdeztem, hátha csak félre értettem.
- Tudom. - válaszolta újra. Szóval még is jól hallok. De honnan tudhatja? Mikor már nem volt ötletem, rákérdeztem.
- Honnan?
Nem válaszolt, a kávéját kortyolgatta. Majd megkönnyebbülésemre, végre megszólalt.
- Niall napok óta, sokszor megy el, mindig mosolyog. Ez nem az ő stílusa, kivéve az első. Én tudtam, hogy megismert valakit. Bíztam benne, hogy nem használja ki a lányt, bár ez vicces, hisz miért tenné? Nem lenne rá oka, meg ha belegondolsz ő nem olyan. - szünetet tartott, majd komolyan folytatta. - De a szemében láttam valamit. Valami mást, mint eddig. Eddig maximum a kaja nyerte el a teljes 100 %-os tetszését, de akkor jöttél Te. A fiú megbabonázva, s mint élete párját, mutatta be nekünk azt a lányt, aki tökéletesen illik hozzá. Téged.
A szavai, mint ilyen kis örömgolyók csapódtak a szívemhez. Nem olyannak ismertem meg Niallt, de még is féltem a kihasználástól. Egyik rossz tulajdonságom hogy gyorsan megbízom az emberekben. De most hogy tudom, más hogyan látja mondhatni kívülállóként ezt az egészet, megkönnyebbültem. S még boldogabb lettem. Éreztem, alig bírom tartani magam, majdnem megöleltem Gwent. Ekkor megszólalt.
 - Mennem kell öltözni. - sóhajtott fel. - Vigyázz Rá! Én bízom benned! - mondta komolyan, majd felállt és felment az emeletre.
Szememmel minden egyes lépését követtem, míg el nem tűnt.
Egyedül voltam a konyhába, s az agyam ezerrel kattogott. Minden félelem eltűnt belőlem, s helyére mérhetetlen boldogság került.
Megittam a reggeli kakaómat, majd gondoltam egyet majd nekiláttam reggelit készíteni, hogy meglepjem ezeket a csodálatos embereket. Mert mind egytől egyig csodálatosak!
Készítettem rántottát, bundás kenyeret és palacsintát is. Feltálaltam, majd felsétáltam az emeletre. Sorban nyitottam be a fiukhoz.
Ahogy kimondtam hogy kész a reggeli, felpattantak és levágtáztak a konyhába.
Gwen már felöltözve Harry-t keltegette aki nem szívesen akart felkelni. Legalább is ezt láttam rajta. Nem akartam őket megzavarni, ezért csak Gwennek eltátogtam, hogy kész a reggeli, ha gondolja jöjjön/jöjjenek le. Szemében meglepődést véltem felfedezni, ahogy kimondtam a reggeli szót.

Utoljára hagytam az én kis hercegemet. Ugyan úgy feküdt az ágyában, mint mikor -egy órája vagy több, ki tudja, - itt hagytam. Oda hajoltam hozzá majd elkezdtem keltegetni.
- Jó reggelt. Hahó! Ideje kelni! Niall, reggel van! - próbálkoztam, de semmi reakció. - Kész a reggeli, álomszuszék! - mondtam már kicsit határozottabban, mire felpattantak a szemei. Mikor meglátott szemei csillogtak.
- Reggeli? - kérdezte. Bólintottam. Felpattant az ágyból, majd egy szál alsóban kezdett rohanni.
- Héééééééj! És én? - mondtam felháborodottan. Persze majdnem elnevettem magam.
Azzal a lendülettel, amivel megindult visszajött, felkapott majd velem együtt rohant le a konyhába.
- Te megőrültél? Niaaaall! - nevettem fel. Szorosan átöleltem a nyakát. Biztonságban éreztem magam karjaiban. Mikor leértünk a konyhába már mindenki ott volt. A fiúk hiányos öltözetben, Gwen pedig már felöltözve.
Felnéztek a kajából, mikor megláttak minket és egyszerre kezdtek el nevetni. Nem csodálom, én is ezt tettem volna. Niall letett, majd Zayn-t arébb lökve odaült az asztalhoz és már is tömte magát.
- Hééééé! - mondta Zayn. - Ezt most miért?
- Te már úgy is befejezted! - mondta Niall teli szájjal. Nem bírtam ki, felnevettem.
- Hát végül is igaz.... - gondolkozott el Zayn. - Felmegyek öltözni.
- Jövök én is. - állt fel Liam. - Köszi a reggelit. - mondta mosolyogva.
- Nincs mit. - mosolyogtam vissza. Megsimította a karom, majd felment.
Leültem a helyére, majd én is ettem egy, két...négy, öt palacsintát. A többiek nagyokat néztek, mikor lazán tömtem be a kaját. Tegnap este még tudtam türtőztetni magam, de ma már nem ment.
- Hogy tudsz te ennyit enni? - kérdezte nevetve Louis. - Tisztára mint Niall!
- Az én barátnőm! - mondta Niall, majd kaptam egy nagy puszit.

Erre a mondatra mindenki felkapta a fejét, kivéve Gwent aki mosolyogva falatozott. Ekkor gondolom Niallnek is leesett, hogy ezt még igazából nem tudja senki.
- TI JÁRTOOOOOK? - ordított fel Harry.
Egymás felé fordultunk Niallel, majd meglepetésemre megcsókolt. Ott mindenki előtt! Ahogy szétváltunk rögtön elpirultam, nem is mertem felnézni. A fiúk persze rögtön elkezdtek húúúúúúúúúúúúú -zni, Gwen pedig mosolyogva nézett. Erre a húúúúúú-zásra Liam és Zayn is lejöttek.
- Mi történt? -kérdezték. Először senki nem szólalt meg, majd Lou az ő módján felállt majd elkezdett mutogatni.
- NIALL ÉS ANETTE JÁRNAAAAAAAAK, JÁRNAAAAAAAAK! ÉS AZ ELŐBB CSÓKOLÓZTAAAAAAK. - ezen elmosolyodtam, mint egy óvodás..komolyan.
Zayn rákacsintott Niallre, Liam pedig elismerően bólogatott.
- Gratulálunk! - szólalt meg egyszerre a négy fiú. Nem tudom hogy csinálták, de meglepődtem. Ahogy ránéztem Gwenre, az ő szemében nem láttam meglepődést. Szóval ehhez hozzá kell szokjak..oké.
- Köszönjük. - mondta Niall. - Na de ha ki ujjongtátok magatok mennyünk öltözni, mert elfogunk késni Gwen felvételéről.

Ezt még most sem és akkor sem értettem mikor Gwen mondta, szóval elkönyveltem, hogy ha felérünk meg kell kérdeznem Niallt. Mindenki felment, kivéve akik már készen voltak, majd én elkezdtem összeszedni a tányérokat, amiket betettem a mosogatógépbe. Milyen jó dolog! Nem nekünk kell mosogatni, hanem a gép elvégzi helyettünk.
Felmentem a szobába, ahol Niall éppen öltözött. Ahogy beléptem, szája mosolyra húzódott.
- Jó a pólód. - mondta mosolyogva miközben közeledett felém. Mosolyra húzódott a szám- Szeretlek. - puszilta meg az orrom. Imádom!
- Tudom. - kacsintottam rá. Majd komolyan a szemébe néztem. - Én is téged! Nagyon! - válaszoltam. Egy kis csend után újra megszólaltam. - Milyen felvételre megyünk?
- Gwen énekét veszik fel. - mondta.
- Tud énekelni? - kérdeztem. Kicsit rossz volt, hogy nem tudok semmit róla. Bántott..
- Igen. Borzasztó szép hangja van. Majd meglátod. - kacsintott rám.
Mosolyogva bólintottam majd felkaptam a ruhám, majd bementem a fürdőszobába ahol elviselhető kinézetet varázsoltam magamra. Mikor kiértem Niall is készen állt. Összekulcsolta kezünket, majd lementünk a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.
Beültünk a kocsiba, és elindultunk, gondolom a stúdió felé.

7. fejezet

Miután megettem a szendvicset felbaktattam a szobámba, ledobtam magam az ágyba és gondolkoztam. Mindenen. Az életem eddig szörnyű volt Magyarországon, és ahogy Londonba költöztem minden megváltozott.. Már a repülőn találkoztam egy (most már) igaz baráttal, aki  mellesleg Niall Horan, a híres fiúbanda, a One Direction ír szöszi énekese. Igaz Justin-nal megromlott a kapcsolatom, a szüleim pedig Magyarországon vannak még is úgy érzem ez eddigi életem legjobb időszaka. Talán mert ebből az igaz barátságból lehet szerelem lesz? Ki tudja?!
Jujj tényleg a banda… Niall még be sem mutatott a fiúknak. Talán szégyell? Remélem hogy nem... Hú, holnap megemlítem neki, és majd kiderül.
Miközben ezen gondolkoztam egyre álmosabb lettem… Mikor legközelebb felkeltem ugyan abban a pózban feküdtem az ágyon, ruhában és már tiszta sötét volt. Gyorsan előkutorásztam a telefonom. A hirtelen fény miatt be kellett csuknom a szemem. Mikor végre kitudtam nyitni egy nagy mosoly jelent meg az arcomon. A háttérképemen Niall és én voltunk. Imádom azt a képet! Gyorsan rápillantottam az időre. Hajnali 2 óra! Szép! Feltápászkodtam, bebattyogtam a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam. A hajmosást holnapra halasztottam, mert nem volt erőm még azt is megmosni. Gyorsan belebújtam a pizsimbe, és belebújtam az ágyba. A szememből nem ment ki az álmosság szóval könnyedén visszaaludtam.

Reggel, ami miután megnéztem a telefonomon 13 órakor volt, frissen keltem. És boldogan. Hiszen ma randizni megyek, álmaim pasijával, a kedvenc bandám énekesével és egy igaz baráttal. Lehet hogy nem lesz több mint barátság, a mi kapcsolatunk, de nem fogom bánni. Mert így is iszonyúan boldog vagyok.
Kikászálódtam az ágyból, majd jobban megnéztem a telefonom. 4 nem fogadott hívás. Húha... Úgy látszik jó mélyen aludtam. Na nézzük. Egyszer keresett anya és háromszor Niall. Miért hívhatott háromszor? Remélem nem történt semmi baj! Nem gondolkoztam, Niallt hívtam fel először. Nem is tudom, miért...de valahogy ez így reflexszerűen jött.
- Minden rendben? Miért nem vetted fel a telefont? Háromszor is hívtalak! - szólt bele Niall, köszönés nélkül.
- Na mivan hiányoztam? És amúgy semmi köszönés? Jól van megjegyeztem. - mondtam vigyorogva. Aztán átváltottam komolyabbra. - Történt valami?
- Hahaha vicces. - mondta. - Nem történt semmi, csak úgy hívtalak.
- Csak úgy.. háromszor.. Oké. - nevettem fel.
- Hát először nem vetted fel, gondoltam hogy nem hallod. Aztán mikor másodjára sem vetted fel, akkor már megijedtem, harmadjára meg már tiszta ideg voltam. Ezért nem is köszöntem, mert azt hittem baj van.
- Nincs semmi baj és cuki hogy így aggódsz értem. - mondtam nagy mosollyal arcomon. - Na de én megyek, este talizunk. Szia Niall.
- Okés, szia An.

Gyorsan rendbe szedtem magam. Lezuhanyoztam, hajat mostam, megszárítottam. Megmosakodtam, fogat mostam. Kajáltam, felöltöztem. Aztán megint fogat mostam. Gyorsan az órára néztem, ami már fél hetet mutatott. Úristen! Hihetetlen hogy ilyen gyorsan elment az idő! Gyorsan előkaptam azt a ruhát amit terveztem felvenni. Nem vagyok egy nagy szoknyás és nincs is ilyen kis alkalmi ruhám, mert mindig is lazán öltözködtem, és mivel későn keltem még esélyem sem volt elmenni venni valamit. Szóval egy fekete csőfarmert vettem fel, egy fehér elegánsabb felsővel, amire egy kis szürke zakót húztam, amihez a fekete magassarkúmat húztam fel. Sminkelni nem szoktam, szóval egy kis szempillaspirálnál többet nem tettem fel. A hajam hullámosan omlott a vállamra. Durva hogy már majdnem a hasamig ér... Sürgősen el kell mennem fodrászhoz!

Gondolataimban a csengő zavart meg. Gyorsan felkaptam a táskámat, amibe már előre belekészítettem a cuccokat, lerohantam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót.
És ott állt. Elakadt a lélegzetem. Ő sem volt annyira kiöltözve, szóval nem aggódtam a ruhám miatt. Féloldalasan mosolygott, ami borzalmasan jól állt neki. Egy sziával és két puszival köszöntött. Ahogy átnéztem a válla felett megláttam egy fekete kocsit.
- Nem is tudtam hogy van kocsid. - mondtam meglepetten. Hiszen mindig gyalog járt.
- Nem az enyém, hanem Harry-é. Kölcsönadta. - mosolygott, miközben odavezetett a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót egy "Hölgyem!" megszólalással. Furán néztem rá, majd egyszerre nevettünk fel. Akár hogy is randira megyünk, mi nem vagyunk ilyenek. És ezt nem bánom.
- Ééééés - kezdtem el mondani. - hova megyünk?
- Ééééés, majd meglátod. - mondta.
- Na de miért nem mondod el? Gonosz manó! - vágtam rá. Rám nézett majd felnevetett.
- Azért mert itt vagyunk.
Kinéztem az ablakon és egy kis éttermecske mellett voltunk. Ilyen kis szolid, aranyos étterem. Ez egyébként így tök hülyén hangzik, nem hittem volna hogy valaha így fogok jellemezni egy éttermet.... Na mindegy.
Besétáltunk, Niall mondta hogy van egy asztal foglalása. A hölgy megmutatta az asztalt majd felvette a rendelést. Én bolognai spagettit kértem, ahogy Niall is.
Mielőtt kihozták nagyon jól elbeszélgettünk, konkrétan annyit nevettünk hogy tőlünk zengett az étterem. Niall azon nevetett amit én mondtam, én meg az ő nevetésén. Mert azt lehetetlen kibírni, úgy hogy nem nevetsz rajta.
A kaja egyébként isteni volt. Miután teli ettük magunkat megbeszéltük hogy nem megyünk moziba, hanem inkább elmegyünk hozzánk. Ott is tudunk filmet nézni, és ott el is alhatunk, nem kell fizetni és nem üldöznek rajongók. Mert mikor az étteremből kijöttünk megrohamoztak minket. Elég érdekes kérdéseket is feltettek, mint például, hogy járunk-e. Meglepődtem Niall reakcióján. Csak mosolygott. Vajon miért? Ez mit jelenthet?...
Kiosztotta az autogrammokat, visszaültünk a kocsiba és a megbeszéltekhez híven elmentünk hozzám. Pont jól jött, hogy Justin nincs itthon, mert így nem zavarhatott meg senki.

Miután bementünk a házba Niall bement a nappaliba, amíg én ledobtam a cuccom. Mikor én is bementem, nagyot csodálkoztam. A filmet már betette, a kanapét megcsinálta, kicsit átrendezte a nappalit, hogy elférjünk. Azta! Én ennyi idő alatt a filmet sem választottam volna ki.
Éppen a konyhába ment popcornt csinálni mikor utána szóltam.
- Nialler, most ettünk! Hogy tudsz te még.... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbevágott.
- A filmhez kell popcorn! Pont! - mondta majd felnevettem. Nem normális!
- Felmegyek átöltözni, mindjárt jövök. - meg sem vártam a választ, felszaladtam a szobámba ledobtam a ruhám és gyorsan átvettem valaki kényelmesebbet.
- Mikor leértem Niall már a kanapén ült, és ütögette a mellette lévő helyet. Direkt a fotelbe ültem, majd mikor megláttam az arcát felnevettem.
- Te hülye, tényleg azt hitted, hogy nem ülök melléd? - mondtam miközben odaültem mellé.
- És még én vagyok a gonosz manó!
- Igen te vagy. - néztem fel rá mosolyogva, majd a vállára hajtottam a fejem. Niall elégedetten mosolygott majd elindította a filmet. Az elejére emlékszem többre nem. Elaludtam.
Mikor kinyitottam a szemem éppen a stáblista ment. Most is csak azért keltem fel, mert Niall mocorogni kezdett. Felpattantam majd ijedten néztem rá.
- Úristen! Ne haragudj, hogy elaludtam! Nem akartam, csak fáradt voltam... Á ez de gáz. - mondtam majd lerogytam a kanapéra.
- Héééj nyugi már! - közelebb jött és megfogta a kezem. - Nem gáz hogy elaludtál, én is bealudtam csak én előbb felkeltem. Egyébként meg lefényképeztelek és feltettem twitterre, szóval egálban vagyunk. - mosolygott.
- De gonosz vagy! - kezdtem el ütögetni, aztán egy jó nagyot ásítottam.
- Hú azt hittem bekapsz! - mondta nevetve. - Gyere mennyünk aludni! Itt alhatok, ugye? - nézett rám boci szemekkel. Így terveztem, szóval jól jött ki.
- Igen persze. - mosolyogtam rá.
Felhúzott a kanapéról, majd felráncigált az emeletre. Elküldött zuhanyozni. Rekord idő alatt, 5 perc alatt zuhanyoztam le és mostam fogat.
Mikor visszamentem Niall már az ágyamban feküdt. Értetlenül néztem rá, majd leesett hogy a földszinten is van egy fürdő. Okos! Bebújtam mellé az ágyba, gyorsan elnyomott az álom.

Reggel úgy keltem, hogy Niall mellkasán feküdtem. Még aludt. Ezt hallani lehetett az egyenletes szuszogásán. Gondoltam visszavágok a tegnapi miatt, ezért lefényképeztem miközben aludt. Igaz én nem tettem fel sehova....megtartottam magamnak. Ekkor eszembe jutott, a tegnapi kép és gyorsan felmentem twitterre. Muszáj volt megnéznem, hogy milyen lett az a kép...meg persze az is érdekelt, hogy írt-e valamit mellé.
Mikor megpillantottam a képet és a szöveget nagyot néztem, majd elmosolyodtam. Ez a szöveg állt a kép alatt. " Egy igazi angyal így alszik! Gyönyörű! " Ez borzasztó jól esett. És annak is örültem, hogy nem írta oda a nevem.  Megnéztem a kommenteket. Hát kaptam hideget, meleget is egyaránt. Mikor párat elolvasgattam feltűnt egy érdekes komment, amit Zayn írt. " Ki ez a szép csaj? Mindenképp be kell mutatnod nekünk!" Áhhh Zayn imádlak! A gondolataimban olvasol!
Niall elkezdett mozgolódni, szóval gyorsan elraktam a telefonom, ami egyébként 11 órát mutatott.
- Jó reggelt te kis ír manó! - mondtam Niallnak. - Hogy aludtál?
- Jól. Melletted mindig jól alszok. Amugy... - kezdte el.
- Éhes vagy! Tudom... megyek csinálok valami reggelit. - Mondtam majd felálltam az ágyból. Niall visszahúzott majd nyomott egy puszit a arcomra.
- Köszönöm!
- Nincs mit. - mosolyogtam rá. Gyorsan megcsináltam a reggelit, ami palacsinta volt. Falatozás közben beszélgettünk és szóba került a banda.
- És amúgy mikor ismerhetem meg a fiúkat? Még nem is találkoztam velük! Meg Zayn is írt valamit twitteren.. Bemutatsz nekik? Persze ha nem akarsz nem kell, csak...
- Persze hogy akarlak, csak nem tudtam, hogy te akarod-e. Na akkor ha felöltöztünk át is mehetünk hozzánk.
- Oki. Köszönöm! - mondtam boldogan majd megettem az utolsó palacsintát.
Ekkor felmentünk a szobámba. Én gyorsan előszedtem a ruhám és elfoglaltam a fenti fürdőt. Tökre izgatott lettem, hogy a fiúkhoz megyünk. Hiszen még is a rajongójuk vagyok! Gyorsan elvégeztem a teendőimet, majd ahogy láttam Niall is felöltözött már. Felkaptam a telefonom, majd elindultunk.
Talán mert kocsival voltunk, de úgy tűnt hogy nagyon gyorsan odaértünk. Talán 5 perc sem volt az út. Szóval így ért ide Niall mindig ilyen gyorsan! ÁHÁ!
Ahogy leparkoltunk kiugrottam az autóból. Tényleg nagyon izgatott voltam. A hát hatalmas volt és csodaszép. Ahogy beléptünk óriási felfordulás fogadott. A nappaliban ült Liam és Louis, éppem a tv-ben valami mesét néztek. Zayn a fürdőből jött ki és mikor meglátott nagyra nyíltak a szemei. Harry-t pedig nem láttam.
- Sziasztok fiúk! - lépett beljebb Niall, majd engem is magával rántott. - Ő itt Anette. - majd rám nézett. - Gondolom te tudod ki, ki. - suttogta.
Bólintottam majd mikor visszafordultam. Ekkor a fiúk már felsorakoztak előttem, kivéve Harry-t.
- Ő az! A képről! - mondta Zayn.
- Igen én vagyok. - mondtam majd bosszúsan Niallre néztem. Ő csak mosolygott. - Amúgy Anette. - mondtam majd megöleltem mindenkit . Gyorsan szóba elegyedtünk. Ezek tényleg olyan hülyék mint ahogy azt ilyen rajongói oldalakon írják. Beültünk a nappaliba, ahol folytattuk a beszélgetést. Majd mikor már fúrt a kíváncsiság, megkérdeztem.
- És Harry hol van?
- Fent van Gwen-nel. - mondták egyszerre.
- Ki az a Gwen? - vágtam értetlen fejet.
- Harry barátnője. - mondta Liam.  - Bár kicsit furcsák most közük a dolgok, de elvileg járnak. - tette hozzá egy vállrándítással.
Ekkor trappolásokat hallottunk. Harry és gondolom Gwen jöttek le a lépcsőn, szerintem feltűnt nekik, hogy nincs csend.
- Sziasztok! Anette vagyok! - mondtam egy mosoly kíséretében.
- Jajj, láttalak a twitteren. Most már legalább tudjuk, hogy Niall miért nincs sosem itthon. - mondta Harry majd Niallra kacsintott.
- Gwen! Örülök. - mondta a meglepően szép, KÉK hajú lány.
- Én is. - mosolyogtam rá.
Leültünk a nappaliba, ahol tovább beszélgettünk majd a fiúk kitalálták, hogy nézzünk valami filmet. Nekem nem volt kedvem filmezni, és ahogy láttam Gwen-nek sem, szóval kihívtam a konyhába és miközben megittunk egy-egy pohár narancslevet elkezdtem mondani az ötletem.
- Ahogy láttam neked sincs kedved filmezni.. - mondtam mire vadul bólogatni kezdett. - Arra gondoltam hogy már borzalmas a hajam és mivel mesélted, hogy nem rég váltottál át, gondolom ismersz itt valami jó szalont és elmehetnénk lenyírni a sörényem. - hadartam el egy szuszra.
- Benne vagyok. - mondta boldogan. - Mennyünk!
Gyorsan ledaráltuk a fiúknak, hogy mi van majd elindultunk. A séta nem tartott tovább 15 percnél, mikor megérkeztünk egy tök király fodrászüzlethez. Bementünk, majd míg Gwen elbeszélgetett a fodrásszal engem beültettem a székbe és neki álltak a hajamnak. Nem akartam nagy változást, csak egyszerűen vágják valami normális fazonra.

Mikor végeztek nagyot néztem. Borzasztó jó lett a hajam! Gwennek is tetszett, és miután kifizettem boldogan sétálunk vissza a fiúkhoz. Mikor beléptünk a házba az öt idióta éppen álltak fel, gondolom vége lett a filmnek. Mikor meglátták, hogy megjöttünk mind odarohantak, majd megdicsérték a hajam. Örültem, hogy nekik is tetszik. Ahogy ránéztünk az órára más késő volt ezért Gwennel összeütöttünk egy kis gofrit vacsira, majd miután megvacsoráztunk elvonultunk aludni.

Én Niall-el aludtam. Az ágyban fekve már majdnem elnyomott az álom, mikor Niall megszólalt.
- Ébren vagy még? - kérdezte. Odafordultam, majd bólintottam.
- Igen, miért?
- Nagyon élveztem a tegnapi és a mai napot is. Én szeretlek An és nem csak barátilag. Ez már nálam több. Nem tudom, hogy te mit érzel, de nem tudom magamban tartani. SZERETLEK, teljes szívemből.

Nem tudtam mit mondani. A szemeim megteltek könnyekkel. Szerelmet vallottak nekem. És egy olyan fiú akit imádok és én is szeretem. Úristen! Borzasztó boldog voltam.
Mivel nem szóltam egy szót se, Niall lehajtotta a fejét. Gondolom rosszat sejtett.
- Én is szeretlek! NAGYON! - ekkor felnézett majd egy nagy mosoly terült el az arcán.
- Akkor leszel a barátnőm? - kérdezte kicsit bizonytalanul.
- Igen! - mondtam boldogan a választ. Majd....megcsókolt. Életem legelső és legszebb csókját tőle kaptam.
- Szeretlek! - mondta.
- Én is téged! - válaszoltam, majd rádőltem mellkasára és elnyomott az álom.

6. fejezet

Miután elment Niall, esett le hogy mit is jelent a "holnap elmehetnénk vacsizni"! Azt hogy HOLNAP! Basszus! Jó, vacsorázni megyünk.. De hova? Ki kell öltözzek? És utána megyünk valahova? Ne már, most honnan tudjam, hogy mit veszek fel? Áhhh... miért nem kérdeztem meg? - ezekkel a gondolatokkal mentem fel a szobámba, felkaptam a festős cuccaim és elsétáltam a közeli parkba. A hűtőn hagytam Justinnak egy üzit, hogy kimentem festeni, bár szerintem otthon sincs.

Miután leértem, leültem a parkba, a Temzével szembe és elkezdtem festeni.
- Ez gyönyörű! - mondta....  valaki.
- Köszönöm. - fordultam a hang irányába mosolyogva. Egy gyönyörű barna hajú lány állt mellettem és csillogó szemekkel nézte a festményemet.
- Nagyon tehetséges vagy! Amugy Anne vagyok. - mondta és felém nyújtotta a kezét.
- Anette és köszönöm! - fogadtam el a kézfogást.
Anne leült mellém majd pár perc csend után megszólalt. Nagyon sokat beszélgettünk, nagyon jófej ez a lány. Még sose volt lány barátom és eddig tetszik a dolog.
- És te itt laksz? Nem láttalak még a környéken.. - tette fel a körülbelül kétszázadik kérdését.
- Pár hete költöztünk ide. - mosolyogtam rá. -És te?
- Én itt születtem, és azóta itt is lakunk. Honnan költöztetek ide?
- Magyarországról. - mondtam.
- Még nem hallottam róla... - mondtam majd megcsörrent a telefonja. - Jó, igen megyek. Jolvan, indulok már! Jó jó! Szia.. - Bocsi anyum...Haza kell mennem.
- Okés, szerintem én is megyek, kezd sötétedni. Merre laksz? - kérdeztem, miközben összepakoltam a cuccaim.
- Arra. - mutatott pont az ellenkező irányba. -Te?
- Én meg arra. - mutattam a másik irányba.
- Kár... - mondta vállát rántva. - Ha gondolod megadom a számom és akkor majd találkozhatnánk még.
- Okés, itt a telóm írd be. - szedtem elő a telefonom. Ő is odaadta az övét és beírtam a számom. Miután visszacseréltük elköszöntünk majd elindultam az ellenkező irányba. Nagyon megkedveltem ezt a lányt. Remélem jó barátok leszünk.

Gyorsan hazaértem, ledobtam a cuccaim. A hűtőn ott volt egy másik cetli az enyém alatt. "Átmentem Josh-hoz, vasárnap jövök csak."
Hát kössz. Nem hogy felhívna, nem.....egy cetlivel lerendez és megint egyedül maradok egy hétre.. Hihetetlen. Annyira megváltozott mióta ideköltöztünk.. Nem ilyennek ismertem meg.. - miközben ezen gondolkoztam gyorsan csináltam egy szendvicset, majd a majonéz keresése közben megszólalt a telefonom.

- Igen? - kaptam fel, meg sem néztem hogy ki az.
- Szia An! Semmi köszönés? Mizu? Micsinálsz? - kérdezte.......Niall.
- Szia drága, édeskedves Niall James Horan! - mondtam nevetve. - A majonézt keresem.
- Na így már jobban tetszik! Nézd meg a hűtőben. Amúgy akkor holnap tényleg eljössz velem randizni? Vacsi, meg utána elmehetünk mozizni is... - mondta kicsit bizonytalanul. De aranyos!
- Igen, persze! - azt mondta hogy RANDI! RANDI-t mondott!
- Okés akkor 7re érted megyek. - mondta. Hallani lehetett a hangján hogy mosolyog.
- Rendben. Mit vegyek fel? - kérdeztem meg, ami már mióta foglalkoztatott.
- Amiben kényelmesen érzed magad! Pont nem fog érdekelni, hogy milyen ruhában vagy. - mondta.
- Oki, akkor holnap hétkor. Amúgy megvan a majonéz. - mondtam büszkén, mire Niall felnevetett.
- Te nem vagy komplett! Na akkor holnap! Szia, szép álmokat!
- Szia neked is! - mondtam teli szájjal, mert pont ekkor haraptam bele a szendvicsbe.
- Te tényleg nem vagy komplett! - mondta nevetve Nialler, majd letette a telefont.

5. fejezet

Arra keltem hogy valaki simogatja a hasam. Nagyon megijedtem, hogy ki lehet az ágyamban??! Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Egy kéz karolt át hátulról. Ekkor minden eszembe jutott  és elmosolyodtam. Niall keze ölelt át, és aranyosan szuszogott  fülembe.

Nehezen, de sikerült úgy felállnom, hogy ne ébresszem fel. Odasettenkedtem a szekrényemhez, kivettem egy pólót, és egy csőnacit, majd halkan kimentem a fürdőbe. Megmosakodtam és felöltöztem.
Lementem a konyhába, ahol bátyámat találtam.

-Szép reggelt. – köszöntem mosolyogva. – Milyen volt a buli?
-Unalmas… Gyorsan meguntuk, át is mentük Josh-hoz. – mondta. Fogalmam sincs ki az a Josh..de ezt már megszoktam.
-Aha. – mondtam miközben elindultam a hűtő felé. Kivettem a tejet. Töltöttem egy pohárba, majd elkezdtem inni.
-Mikor hazaértem benéztem hozzád… - kezdte, és a torkomban megakadt a tej. – Ki volt veled? – kezdte a kérdőre vonást. De mosolygott.
-Csak Niall van itt. Mivel te egyedül hagytál az este a viharban, féltem és muszáj volt áthívnom valakit. És mivel csak őt ismerem őt hívtam. – válaszoltam vállamat rántva.
-Aha… És miért aludtatok egy ágyba? – emelte fel a szemöldökét, féloldalas mosolyra húzott szája mellett.
-Mert féltem egyedül, és Niall átjött beszélgetni, és ott maradt.. – mondtam.
-Aha-aha. – mosolyodott el.
-Nem történt semmi! Csak barátok vagyunk… - mondtam, miközben megittam a maradék tejet.
-Aha….csak? És te akarod hogy több legyen? –kérdezte.
-Hagyjuk. – legyintettem. Nem akarok róla beszélni. Mert ha Niall nem érez így akkor nekem is elkell felejtenem. Plusz nem akarom tönkretenni a barátságunkat.

Meg sem váltam mit reagál Justin, kimentem a konyhából és elindultam fel a szobámba. Szép lassan kinyitottam az ajtót. Niall még mindig aludt. Odamentem az ágyhoz, megsimítottam az arcát majd elkezdtem keltegetni. Nem reagált semmit, szóval muszáj volt egy más módszerhez folyamodnom. Szép lassan felálltam az ágyra és elkezdtem ugrálni rajta. Erre rögtön felkelt a kis drága. Értetlenül nézett rám. Leültem mellé, az ágyra.

-Jó reggelt álomszuszék. – vigyorogtam rá. – Mit kérsz reggelire?
-Ezt még vissza kapod! – mondta bosszúsan. – amúgy rántottát, ágyba.
-Szeretnéd drága! – kacsintottam rá, és kisétáltam a szobámból.

Lementem a konyhába gyorsan összeütöttem a rántottát és közben Niall is lejött. Miután megreggeliztünk megbeszéltük, hogy megnézünk egy filmet. Beültünk a nappaliba, csináltam popcornt, mert ugye kajából sosem elég. Niall tett be valami horrort. Mindketten imádjuk a horrort, szóval örültem hogy ezt nézünk.  Niall vállán feküdve néztem.. Már úgy a fele lemehetett, mikor megszólalt a telefonja.

-Igen? Áh szia Liam! Úristen, bocs bocs. Indulok, jol van, megyek már, jójó, szia! – kicsit idegesnek tűnt. – Ne haragudj, de… - kezde.
-Menned kell… mint mindig.. – mondtam szomorúan.
-Ne haragudj, interjúnk lesz és elfelejtettem… - válaszolta bűnbánóan.
-Jolvan, menny csak.. – próbáltam mosolyogni, de nem ment mert nagyon elszomorodtam.
-Nem szeretlek így látni! Mindenképp bepótoljuk, például holnap elmehetnénk vacsizni. – villantott egy nagyon aranyos mosolyt.
-Köszönöm! – mondtam boldogan és adtam neki egy puszit.
- Na de tényleg megyek, majd még beszélünk! – mondta, majd gyorsan megölelt és kirohant.

Hmm….. csak nem egy? Áhh… biztos nem.. Vagy talán mégis? Ez randi?

4. fejezet

*Két hét múlva*

Mióta anyáék elmentek Justinnal mindenhová együtt mentünk. Nagyon jól elvoltunk. De aztán találkoztunk pár sráccal, akikkel jóba lett és egyre többször hagyott egyedül… Anyáéknak muszáj volt Magyarorszégon maradniuk, de néha meglátogattak minket. Ami sajnos nagyin ritkán volt. Ja, és Niall-el is tartottam a kapcsolatot. Nagyon jó barátok lettünk. Tőlem lehetne több is, de szerintem ez nem kölcsönös.

Ma is egy ilyen nap van. Szombat este és Justin bulizni ment, engem pedig egyedül hagyott itthon. Rossz előérzetem volt, ezért hirtelen felindulásból tárcsáztam Niall számát.

- Szia Niall. Zavarlak? – mondtam kicsit bizonytalanul.

- Szia. Nem zavarsz. Valami baj van? Fura a hangod…

- Egyedül vagyok itthon és rossz előérzetem van.. Terveztél valamit estére? – kérdeztem.

- 5 perc és ott vagyok.  

- Köszönöm. - monstam mosolyogva.

Azért is örülök, hogy ennyire jóba lettünk, mert ő az az ember, aki rögtön tudja mit gondolok, mit szeretnék. És ez borzasztó becsülendő. Miközben ezen tanakodtam lementem a konyhába és gyorsan összedobtam pár szendvicset, hiszen én még nem vacsiztam, Niall meg úgyis mindig eszik.

Miközben a sajtot reszeltem szöszmötölést hallottam.. Nem figyeltem rá, hiszen mivel félek tuti csak képzelődök. Egyszer csak két kéz ölel át hátulról. Ugrottam egyet, aztán megéreztem az a különleges illatot. A kéz tulajdonosa elvett egy szendvicset, majd visszahúzta a kezét. Így megtudtam fordulni.

- A szívrohamot hoztad rám! És az az én szendvicsem! – mutatok rá a szendvicsre, ami éppen kész eltűnni Niall szájában.

- Éhes vagyok. – mondta kiskutyaszemekkel.

Legyintettem és megforgattam a szemem. Egy halk nevetést hallottam szóval „véletlenül” hasba vágtam szegény srácot.

- Héééééj!

- Megérdemelted! – vigyorogtam rá, majd beleharaptam a saját szendvicsembe.

Miután befejeztük a kajálást felajánlottam hogy mennyünk fel a szobámba. Niall beleegyezett mert nem sokszor járt a szobámban eddig.  A két hét alatt ez is sokat változott. A falamat pár poszter és sok saját festmény díszítette amiket a parkban festettem.

Mikor felértünk a szobámba én leültem az ágyra és türelmesen néztem ahogy az ír szépfiú végigmegy a szobámon és alaposan átvizsgál mindent. Mindig ezt csinálja mikor itt van. Nem értem..

Egyszer csak megállt a szekrényem mellett. Maga elé nézett pár percig, majd rám pillantott. Csillognak a szemei. Nane, vajon mit talált? Mit is szoktam odatenni? Jajj ne…a gitár.

- Te tudsz gitározni? – kérdezte meglepetten.

- Igen, de csak hobbi szerűen. – válaszoltam vállamat rántva.

Csillogó szemekkel a kezembe nyomja a gitárt.

- Léccives játsz nekem valamit! – kérlelt.

- Jólvan. De csak mert szeretlek. –  mondtam vigyorogva, majd magamban hozzá tettem: nem is tudod mennyire…

Első gondolatomhoz híven a One Thinget kezdtem el játszani. Miután felismerte elkezdte énekelni. Néhányat rontottam, de nem sokat.

- Nagyon ügyes vagy! De kicsit el van hangolva... – mutatott a gitárra.

- Nem nyugi. Nincs elhangolva, csak nem vagyok profi. Nem jártam tanárhoz, a netről tanultam. – mondtam mosolyogva.

- Waooooo . Akkor viszont mostantól van egy tanárod. -  mosolyogott. Visszamosolyogtam rá. Leült mellém és elkezdett magyarázni. Olyan aranyos volt. Talán… nem az nem lehet. De, talán mégis. Igen. Biztosan. Beleestem.

Miközben gyakorolgattunk gyorsan elment az idő és már 11 óra volt.

- Úristen már 11 óra! Tiszta gyorsan elment az idő.. – mondtam csodálkozva, miközben az arcát fürkésztem. Fura volt…

- Hú, akkor megyek is.. A sötét, higed utcán.. ahol sok idegen mászkál... – mondta. Ekkor felnevettem. Szóval erre megy ki a játék.

- Itt alhatsz, te hülye. – mondom, miközben hátba csaptam. Ekkor ő is felnevetett.

- Elmegyek lezuhanyozni, Justintól nyugodtan vegyél kölcsön azt ami kell. – mondtam miközbe a szekrénybe kutorászva előkerestem egy pólót és egy rövidnacit.

Bementem a fürdőbe.  Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, kiengedtem és kifésültem az eddig kontyba kötött hajam. Most vettem csak észre hogy már milyen hosszú. Mikor kimentem a fürdőből Niall ott ült az ágyamon és a telefonom nézegette.

- Mehetsz. – mondtam, és ekkor felnézett a telefonból. Végig nézett rajtam és mosolygott. Ilyedten néztem végig magamon én is, de nem láttam semmi furcsát.  – Mi az mit látsz? – kezdtem el forgolódni. Tisztára kétségbe estem.

- Nyugiii – fogott le. – Nincs semmi rajtad, egyszerűen csak nagyon szép vagy. – mondta, mire elvörösödtem. Ekkor elengedett, és bement a fürdőbe.

Gyorsan átmentem Anyáék szobájába ahol megágyaztam neki. Mikozben a párnát igazgattam lépteket hallottam.

- Hát te meg mit csinálsz? – kérdezte Niall és furcsán nézett rám.

- Megágyazok, nem elég világos? Csak nem gondoltad, hogy együtt alszunk? - kérdeztem vigyorogva.

- Háát… - vakargatta meg a fejét. Ekkor láttam csak meg hogy egy boxer van rajta semmi más.

- Na mi van, Justinnak nincsen egy pólója sem? – kérdeztem nevetve.

- Én így szoktam aludni. – rántotta meg a vállát, féloldalas mosolyra húzva száját.

- Jolvan szöszi. Na én mentem aludni, jóéjt. – nyomtam egy puszit az arcára, majd megindultam a szobám felé. 

- Jóéjt! Szép álmokat! – hallottam Niall hangját.

Bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyikómba. Félálomban voltam, mikor meghallottam hogy valaki nyitja az ajtót, lassan sétál az ágy felé, mikor gondolom belerúgott valamibe. Mert óriási zajt csapott. Mikor odaért az ágyhoz és megéreztem az illatot elmosolyogtam.

- Na mi van, félsz egyedül aludni? –kérdeztem csukott szemmel, még mindig mosolyogva.

- Jajj te fel vagy? Ez így de ciki.. A filmekbe ilyenkor nem szoktak felkelni a lányok! Most elrontottad a meglepit. - mondta szomorú hangon.

- Igaz… De a filmekbe a fiúk nem úgy jönnek be hogy felrúgnak valamit a szobában, te szerencsétlen. – ekkor már kinyitottam a szemem és nevetve mutogattam a felrúgott székre.

- Jolvan na. – mondta sértődötten, majd belőle is kitört a nevetés. – Na de idejöhetek?

- Gyere, mielőtt összetörsz még valamit.

- Haha nagyon vicces. – mondta, majd bebújt mellém az ágyba. – Jó éjszakát An.

- Jóéjt Niall.