42. fejezet

Ahogy befészkeltük magunkat, az előttem ülő Gwen lábán akadt meg a szemem. A lány combján egy kéz volt. Nem lenne vele semmi bajom, ha az nem Josh keze lenne, hanem mondjuk Louisé.

Szúrósan, s felháborodottan néztem Gwenre, akinek ez feltűnt, s láttam szemeiben ő nem akarja ezt.

- Én Ben vagyok, 19 és szabadidőmben egy kis pubban gitározgatok. - szólalt meg Ben. Gondolom az volt a téma, hogy ki-kicsoda. Vagy is ahogy Harry-t elnéztem, nagyon akarta tudni, hogy kik ezek a srácok.

- Én pedig Josh, 18, itt a legfiatalabb és szeretem a sushit. - mondta, mire Niall mögöttem felkapta a fejét. Tipikus. Amikor kaját hall, rögtön ez a reakciója.

- A sushit mindenki szereti. - fogta meg Niall éhesen a hasát. Ekkor eszembe jutotta vacsora amit éppen készítettünk...de lusta voltam felkelni.

- Titeket nem kell bemutatni, de lányok, rólatok alig tudunk valamit. - nézett ránk Ben, mikor Gwen szokásához híven felkapta kapucniját, és teljesen a fejére húzta, majd rám mutatott.

- Ő kezd. - ekkor mindenki felnevetett. 

- Anette Smith vagyok, 16 éves és szeretek festeni, gitározni és ezzel a sok őrülttel élek együtt. - mutattam körbe a társaságon, s oldalba böktem Zayn-t aki egy nagyot ugrott. 

- Gwen? - kérdezte a srác Gwentől, s ekkor visszabökött. Én is ugrottam egyet, s alig bírtam visszatartani a nevetést.

- Milyen Gwen? Hol? - nézett körbe. - Jólvan. Gwen Rox vagyok, énekes, őrült valaki, aki szeret enni, aludni és csak spontán őrültködni. - tökéletes bemutatkozás neki.

*

- An, kezdesz? - kezdtünk bele egy csomó beszélgetés után az üvegezésbe. 

- Aha. - vontam meg a vállam, majd pörgettem. Mindenki feszülten figyelte az üveg végét, ami Rob előtt állt meg.

- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem sejtelmesen.

- Merek! - mondta magabiztosan a srác.

- Egyél uborkát tejszínhabbal! - mondtam ki az első ötletemet, majd kiszaladtam a konyhába. Előszedtem egy üveg uborkát, s tejszínhabot majd visszavittem a nappaliba. Nyomtam a tejszínhabból az uborkára, majd a srác kezébe nyomtam. Rob rezzenéstelen arccal ette meg. Fúj. Pörgetett, s a palack Zayn-nél állt meg.

- Felelek! - mondta rögtön a srác.

- Használsz alapozót? - kérdezte egy kis gondolkodás után a srác Zayntől.

- Csak egy kis alapozót! És amúgy is férfi termék. - próbálta menteni a helyzetet, bár ezt nem nagyon lehetett, mindenki szakadt a nevetéstől. Zayn sértődöttet játszott, én pedig révén hogy mellette ülök, tökéletesen össze tudtam kócolni haját. 

- Merek! - mondta Josh, miután Zayn pörgetett.

- Hívd fel a telefonodon a 32. embert, majd odrdítsd bele, hogy: Zayn a legjobb pasi a világon. - mondta elégedett fejjel a Bradfordi Rosszfiú, mire elmosolyodtam. Ő mindig ilyeneket talál ki. 

Josh megcsinálta, majd pörgetett s az üveg ezúttal Gwen előtt állt meg.

- Gwen drága.. -  kezdte, mire Gwen közbevágott.

- Jesszus, rosszul kezdődik. - emelte fel védelmezően a kezeit. - Merek!

- Akkor csináld azt amit nekem kellett, csak Josh-al. - mondta a fiú- Gwen elővette a telefonját, s benyomta a hívás gonbot.

- Josh a legjobb pasi a világon! - üvöltötte, majd röhögőgörcsöt kapva szólalt bele újra. - Bocsánat, ez az állatvédelmi klinika? Azt hiszem egy két lábon járó répa szökött ki, a kétlábonjárusz répusz és épp engem kerget. - mondta teljes nyugodtsággal majd letette. 

Ekkor már mindenki dőlt a nevetéstől, s minden úgy történt ahogy gondoltam. A fiúk kezdtek teljesen feloldódni, s egész jól kijöttek egymással bár, például Louis elég szúrósan nézett Joshra, amit meg is értek. 

Nem tudom Josh hogy gondolta, hogy ilyen lazán megfogja Gwen lábát. Hiszen tudta, hogy kapcsolatba van, mert ha a lány nem is Dave tuti elújságolta. Hihetetlenül meredtem magam elé, majd miután Zayn meglengette a kezét előttem, feleszméltem.

- Izé, kimegyek a konyhába. - mutogattam az említett helység felé, majd felálltam s kisétáltam. 

Be akartam fejezni a vacsorát, mert már az én hasam is borzasztóan korgott. Éppen a mártást csináltam a tésztához, mikor valaki belépett a konyhába.

- Kaja szag vaaaaan! Mi készül? - kérdezte Niall.

- Cardinale szószos tészta. - mosolyogtam a hercegem felé, aki közelebb jött, s az illatokat beszippantva elismerően kezdett bólogatni.

- Isteni illata van. - mondta mire összes fogamat megmutató mosolyra húztam a szám. - Segítsek? - kérdezte.

- Nem kell, mindjárt kész. - mondtam mire hátulról átölelt, vállamra tette fejét, s figyelte mozdulataimat. - Tetszik ez a helyzet de így nem tudom befejezni. - mondtam, a végét már nevetve, mire Niall is felnevetett majd egy puszit nyomott a nyakamra, s elengedett.

Összekevertem a szószt a tésztával, majd elordítottam magam. 

- Maradtok kajálni? - a kérdésemet a nappaliban ülő vendégeknek szántam. Választ nem kaptam csak lábdobogást, s ahogy hátrafordultam 11 fej nézett rám nagy szemekkel. Mint akik már ezer éve nem ettek, és én vagyok az anyuka aki végre főzött. Vagy nem is tudom.

- Értem. - mosolyodtam el. - Üljetek le valahogy és szedjetek. Remélem elég lesz. - mondtam, de ekkorra már rég elkezdték szedni az ételt. 

41. fejezet

Éppen a délután kitakarított, de mostanra már romokban heverő konyhában rohangáltunk Gwennel ide oda, mikor csengettek. A lány rögtön rohant az ajtóhoz, engem magamra hagyva ott, ahol ezer dolgot kellett csinálni. Remek.

- Anette, te rendelted kiszállításra ezt az 5 jómadarat? - hallottam Gwen hangját, s egy jókora nevetést. De nem a megszokottat, vagy is a drága One Direction nevetett fel... Értetlen arckifejezéssel szűrtem le a kifőzött tésztát, s közben visszaordítottam barátnőmnek.

- Fogalmam nincs miről beszélsz, de nem tudok kimenni. - próbáltam nem megfulladni a gőzben. A kezemet sikerült megégetnem, ezért miután beleöntöttem egy tálba és mindent elkövettem annak érdekében hogy ne gyulladjon fel a konyha, átmentem a fürdőbe a nappalin át.

Ahogy beléptem nagy meglepetés tárult elém, szám a földig leesett szerintem.

- Sziasztok. - mosolyogtam az előttem álló öt srácra. - Hát ti? - kérdeztem, mikor sorban jöttek és megöleltek. Nagyot néztem, de visszaöleltem őket. Ahogy elengedtem Rob-ot, Niall rögtön mellettem termett.

- Jöttünk látogatóba. - mondta Josh, mire elmosolyodtam. 

- Honnan tudtátok, hogy itt lakunk? -kérdeztem őt, majd Davera mutatott.

- Én már jártam itt egyszer. Nem emlékszel? - kérdezte egy féloldalas mosollyal. Kicsit elgondolkoztam, majd leesett. Amikor a kávét hozta. Gwenre néztem, majd felnevettem. Vicces volt.

A nevetésben lábamra csapva fájdalom hatolt a kezembe, s ekkor eszembe jutott hogy hova indultam.

- Jujj egy pillanat, csak megégettem a kezem. Be kell kötni. - mondtam mutogatva, mire a fiúk elmosolyodtak, Gwen viszont aggódva nézett. Ráztam a fejem, hogy nem gond, remélem értette.

Ahogy elindultam a fürdő felé, Niall jött utánam. Elmosolyodtam, s megfogtam volna a kezét, de nagyon fájt a tenyerem. Két kezét derekamra téve lépkedett utánam. Úgy éreztem próbálta éreztetni, hogy az övé vagyok, s ez borzasztó jól esett. a fürdőbe beérve egy szót sem kellett szólnom, a szőke hercegem automatikusan ment a szekrény felé, kivette a gézt s leültetett a kád szélére. 

- Mióta vagytok ilyen jóban? - kérdezte komolyan a szemembe nézve.

- Én sem tudom. - mondtam, majd miuán felfedeztem szemeiben a kételyt, s félelmet hozzátettem. - De ne félj, én csak téged szeretlek! - mondtam lassan, végig gyönyörű szemeit csodálva. Tudtam, s éreztem hogy ezt akarta hallani, s látszott is rajta a megkönnyebbülés.

- Én is csak téged. - mondta mire elmosolyodtam. Közelebb hajolt, s lágyan megcsókolt. 

Közben kezemre folyt a jéghideg víz, ami már szinte megdermesztette. Mikor elváltunk Niall amilyen óvatosan csak bírta megtörölte kihólyagosodott kezem, s szépen lassan bekötötte a gézzel. A végén egy puszit nyomott rá, majd felálltunk s kisétáltunk a fürdőből.

A nappaliban már valamivel oldottabb volt a hangulat, néha fel-fel is nevettek a srácok, s jó volt látni, hogy ennyire kijönnek. 

A helységbe belépve tűnt fel hogy 12 embernek igen kicsi ez a szoba. A két fotelbe ketten-ketten ültek míg a többiek a kanapén és a földön elszórva foglaltak helyet. Bár nem értettem hogy miért, mikor a kanapén még volt egy hely. Bár ez jól jött.

- Lécci. - néztem kiskutya szemekkel a kanapén két helyet is elfoglaló Zaynre, aki elmosolyodott, majd arrébb ment. Éppen ültem volna le, de Niall megelőzött, s leült a szabad helyre. 

- Héééj! - mondtam szemeimet összehúzva. Drága barátom csak vigyorgott rám, s lábait ütögette. - Idióta. - mosolyodtam el, majd befészkeltem magam az ölébe, s kicsit átnyúltam Zaynhez is akit ez látszólag nem zavart. A bekötött kezem tanulmányozta, s ekkor már mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.

40. fejezet

Gwen, miután felfogta hogy miért mutogatok a fejemmel egy fél órája a maga elé bámuló Zayn felé felállt, majd a tv-t egy zenecsatornára átkapcsolva kirohant a fürdőben és a kezében egy fésűvel tért vissza. A csatornán éppen a fiúk száma ment. Gwen Zayn kezébe nyomta a fésűt, majd a szőnyeg közepére azaz a "színpadra" invitálta, s énekeltette.

Ahogy énekelt látszott rajta, hogy kiadott mindent, s neki is jobb lett valamivel. De nem sokkal, ez látszott arcán. A fiúk ugyanúgy rákezdtek énekelni, s a tv-t kinyomva egy kis koncertet adtak nekünk, amit Gwennel mosolyogva figyeltünk, mert jó volt látni hogy ennyire boldoggá teszi őket a zene.

A srácaink kifulladva huppantak le mellénk. Bőven le voltak izzadva amit drága barátnőm szóvá is tett.

- Srácok...ömm... - fogta be az orrát nevetve. - Talán elmehetnétek zuhanyozni. - fejezte be, mire én hangosan felnevettem. A fiúk csodálkozva néztek közbe, szaglásztak egyet majd a tényeket megállapítva sorban elindultak fel a fürdőbe. 

*

- Anette, kérlek segíts mááár. - nyafogott fel Gwen. A földön fekve twitterezett miközben én takarítottam volna... Volna. Mert ugye azt néha nem árt. Legyintettem, s próbáltam a lányt arrébb gurítani, de ez nem sikerült. Kis makacs.

- Gweeen, menj már az útból. - próbáltam lökdösni, de ellenállt. A földről nevetve nézett fel rám. - Gweeeeeeeen! - próbáltam hatással lenni rá, de ez nem sikerült. - Jól van, mit akarsz? - álltam egyik lábamra. Erre a mondatra Gwen vigyorogva felugrott, s előadott mindent ami a fejében volt. 

- A hülyefejű gyereknek szerelmi bánata van és ezt nekem KÉNE megoldani, de én ahhoz is hülye vagyok, hogy bekössem a cipőfűzőm, nem tudom mit kell egy szerelmi elhalt gyermekkel tenni, azon kívül, hogy az egyetlen tervem, hogy te lesmárolod és Niall sohahahahaha nem tudja meg, de ezt sosem tenném meg, mert akkor szerintem magamat akasztanám meg. De ha Niall valaha megeszi a csokimat akkor meggondolom. - ragadta meg a vállam. - Segítened kell!

- Most még mindig dühös vagyok Harry-re, hogy lefókázott, de ügyet sem vetek rá, majd neked kell megölni és most tökre nem tudom mit kezdhetnék Zayn-el, tökre nem tudom. - mondtam csípőre tett kézzel. 

- Nem jutottunk előrébb. - vágott egy fintort, melyre én is ezzel reagáltam.

- Hát nem. De most mi legyen? - kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.

- Kidobjuk a fiút az ablakon. - vigyorgott, mire felnevettem.

Félretettem a felmosót, majd felhúztam a lányt és felindultunk fel Louishoz, végső segítséget kérni.

Gwen rögtön benyitott a szobába. Hát igen nem tatozik azok közé, akik kopogni szoktak. Louis éppen az ágyon feküdt, telefonját bütykölve, s mikor meglátott minket, ahogy konkrétan betörtünk a szobájába arca megrémült. Fogadni mernék azon gondolkozott, hogy vajon mit csinált. Látni lehetett az arcán. 

Gwen ledobta magát az ágyra, én pedig leguggoltam az ágy elé és mindketten Louis-t fürkésztük.

- Mi van? - kérdezte nagy szemekkel, mire felnevettünk.

- Segíts Répafiúúúúúú. - kezdte el rángatni Gwen a barátját. Louis mivel szerintem gondolta, hogy Gwen nem tudja értelmesen elmagyarázni mi baja, rám nézett s várt.

Elmagyaráztam neki mindent, Gwen néha beleszólt engem kiegészítve, s a végén kifulladva vártuk Louis reakcióját. 

- Semmi ötletem. - mondta kicsit félve Louis, gondolom félt attól hogy leütjük.

- Na de Louiiiiiiiis. - rakta arccal a takaróba fejét a lány.

- Tényleg semmi ötleted? - kérdeztem, mire Louis megrázta a fejét. Bólintottam egyet, majd megfogtam Gwen csuklóját azzal a szándékkal, hogy megyünk tovább, de ekkor Louis átkarolta barátnőjét és szúrósan nézett rám.

- Ő itt marad! - mondta még mindig szúrósan nézve rám, mire elmosolyodtam.

- Jól van, meg ne egyél! - nevettem fel majd kimentem a szobából, s rácsuktam az ajtót a kis galambocskáimra.

Ahogy kiléptem gondoltam egyet és bekopogtam Zaynhez. Vártam pár percet, de nem kaptam semmi választ, ezért lassan benyitottam, és fejemet bedugva kukkantottam be a szobába. 

Zayn egy törölközőbe volt éppen ezért ahogy megláttam, be is csuktam az ajtót, és egy Bocsi-val próbáltam menteni a helyzetet. A fiú hangján hallottam hogy mosolygott, mikor megszólalt, hogy mennyek be nyugodtan.

- Biztos? - kérdeztem, mire kinyitódott az ajtó. Zayn ugyanúgy állt előttem. Kezeimet rögtön szemeimre tapasztottam majd beléptem a szobába és becsuktam az ajtót. 

Megálltam ott helyben, mivel csukott szemmel nem tudtam tájékozódni. Zayn hangosan felnevetett.

- Leveheted a szemed, ne zavar. - mondta, mire rögtön elkezdtem rázni a fejem.

- De én nem. - adtam az értelmes választ.

- Jó-jó akkor várj egy percet. - mondta, majd -gondolom- bement a fürdőbe. Pár percig ugyanúgy álltam ott, majd mikor kezdett fáradni a lábam, lazán leültem az ajtó elé, szemeimet ugyanúgy takarva. 

*

- Na, nézhetsz. - hallottam meg Zayn hangját.

- Azt hittem már vissza sem jössz. - vettem el a kezeim, majd mosolyogva néztem Zayn-re aki végre felöltözve állt előttem.

- Jól van, tudod, csak hülyén állt a hajam. - nyójtotta felém a kezét, ami elfogadtam, s így felálltam.

- Neked mindig tökéletes a hajad. - kócoltam össze dús fejszőrzetét, mire elmosolyodott. 

- Amugy miért jöttél? - kérdezte, s ekkor mosolyom rögtön lehervadt arcomról.

- Hát tudod... Figyelj láttam hogy mennyire megvisel ez a dolog. - néztem félre.- Sajnálom Zayn, de nem tudok mit tenni. 

- Tudom Anette. És ne haragudj, csak nagyon nehéz látni, hogy nem velem vagy boldog hogy nem engem ölelgetsz, csókolsz. Tudod, ez nagyon nehéz. - nézett a szemembe, mire lassan bólintottam.

- Tudom... Sajnálom. - mondtam, s ekkorra könnyek gyűltek a szemembe. Nagyon érzékeny vagyok, s ez ilyenkor elő is jön rajtam.

- Héééj! - emelte fel a fejem. - Sssh! Én sajnálom, hogy szomorúvá teszlek. - mondta, majd megölelt, ami ilyenkor nagyon jól esett. - Na. - engedett el. - Felejtsük el, oké?

- Oké. - mosolyogtam rá, mire kaptam egy homlok puszit. 

*

- Szeretlek te elmebeteg nőszemély! - mosolyogtam Gwenre. Megint ránk hárult a vacsora készítésének feladata, s sürögtünk-forogtunk a konyhában.

- Tudom. Engem mindenki. - mosolygott önelégülten, mire oldalba ütöttem, s mindketten felnevettünk. 

39. fejezet

Gwen hátrafordult, majd ahogy meglátta összekulcsolt kezünket hatalmas mosolyra húzódott a szája.

- A kedvenc fiú-lány párosom! - kiáltott fel, mire elmosolyodtam s felnéztem Niallre. Lapos talpú volt rajtam és így egy fejjel volt magasabb nálam. Szép. - Nem ültök le?

- Szerintem mi megyünk. Nem jössz? - mosolyogtam a lány felé. Biztos vagyok benne, hogy napokig nem lehet majd levakarni az arcomról ezt a mosolyt. Eközben Niall mindegyik fiúval kezet fogott, majd visszaállt mellém.

- Üdv, Niall Horan vagyok. - vigyorgott, mire a srácok nagyot néztek. - Gwent és Ant biztosan ismeritek. - ekkor nagy szemekkel néztem rá. Hoppá. Ő nincs beavatva.. 

Gwen felpattant, majd el is köszönt a többiektől. Dave arcán látszott, hogy alig bírta visszatartani a nevetést.

- Köszönöm fiatalok, hogy meghívtatok, legközelebb is találkozunk, akkor talán búcsúpuszit is kaptok! - majd megfogta a kezem és maga után rántott, ki a kocsmából. - Nialler nincs beavatva a tervbe, mi? - mosolygott, mire én felnevettem. Hát igen, ez kimaradt. - Úgy örülök nektek! - tette hozzá, mire elmosolyodtam. Még én mennyire örülök.

Niall is kilépkedett a kocsmából, majd megfogta a kezem és visszaindultunk a házba.

*

- Szeretethiányom van. - szólalt meg Gwen, mikor beléptünk a házba. Én ép a kabátomat vettem le, ő pedig a bakancsával szenvedett.

- Nekem is. - mondta Niall, hasát simogatva mire felnevettem. De édes.

- Te tudod, hogy hol van a barátnőd, de az én Répagyermekem miért nem vár haza, mint egy jó feleség? - válaszolta szúrósan Gwen, mire nagy szemekkel néztem majd mikor leesett mit mondott felnevettem. Niall már a földön ülve nevetett, s én is csatlakoztam hozzá, Gwen pedig eltűnt a konyhában. Hihetetlen. Vajon honnan jönnek ezek neki?

- Ja, és csak azért mert összejöttetek, azért védekezni még kötelező. - ordított a konyhából, mire Niall kacéran mosolygott rám, majd felkapott és elkezdett velem rohanni az emeletre. Nem akartam felkelteni a többieket, ezért fejemet a mellkasába nyomtam, és próbáltam visszatartani a nevetést.

Szobába leérve bedobott az ágyba, s elkezdett csikizni. Alig bírtam visszatartani a hangos nevetést, könnyeim megállíthatatlan folytak. 

Niall végre megállt. Megtöröltem a szemeim, majd éppen visszaakartam adni. Elvettem a kezeim, ekkor arcát pár centire az enyémtől pillantottam meg. Szemeibe néztem, melyek teljesen elvarázsoltak. Arca közeledett az enyémhez, s mikor két centi választotta el, ellöktem magamtól. Értetlenül nézett rám, mire felnevettem.

- Megérdemelted! - nevettem fel. Ekkor durcásan keresztbe tette karjait, majd elindult az ajtó felé. Elmosolyodtam, utána mentem, s vállánál megfordítva megcsókoltam. Mindketten belemosolyogtunk a csókba.

*

- Még mindig szeretethiányom van, de most mér éhes is vagyok. - nyafogott megint Gwen, mire agy nehezen de levettem a szemem drága barátom reggelikészítési technikájáról, ami abból állt, hogy minden második falat a szájában landolt és a lány felé fordultam. Harry hátulról átölelte a lányt, s látszott mindkettőjüknek jól esett.

- Kaját már nem adhatok. - mondta Harry, majd lehuppant a kanapéra. Én felálltam, s odalépkedtem Niallhez, aki kezdte elfogyasztani mindenki reggelijét.

- Legalább valaki szeret. - nyújtotta felénk a nyelvét Gwen, mire elmosolyodtam. 

A nappaliból ordított a tv, amit egy zene váltott le. Gwen felpattant táncra perdült, s engem is magával rántott. Szombat korán reggel a konyhában táncoltuk, s ekkor jöttem rá, hogy így kell élni. Kiélvezni minden pillanatot.

Véget ért a zene, ekkor mintha visszatértünk volna a valóságba folytattuk a reggeli teendőket, éppen az asztalhoz ültünk le elkezdtük falatozni.

*

A nappaliban ülve lustálkodott az egész csapat. Liam és Harry szerintem aludtak, Louis Gwen haját birizgálta, a lány valaki telefonján művelt valamit. Zayn maga elé meredt, Niall a tv-t nézte, én pedig a többieket néztem.

Rossz volt látni, hogy Zayn ennyire magába zuhant, s látszott rajta, hogy nincs kibékülve a gondolattal, hogy számomra az a csók csak baráti volt. Nem tudtam mit kéne tennem. Ha varázserőm lenne, tuti varázsolnék neki egy lányt, aki tudja szeretni. Mert Zayn rohadtul megérdemelné. De sajnos nincs varázserőm... 

- Min gondolkozol annyira? - kérdezte nevetve Niall. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, s ekkor vettem észre, hogy kezeit arcom előtt mozgatta. 

- Semmin. - mosolyodtam el én is, majd számat tátva utaltam arra, hogy én is kérek a csokiból ami éppen elakart tűnni a szőke herceg szájában. Elmosolyodott majd a számba tette a kocka csokit, amire egy mosollyal reagáltam.

- Köhhööh. - próbáltam megköszönni az édességet, de úgy tűnik nem voltam elég érhető, mert mindenki nevetésben tört ki, kivéve Zaynt. Borzasztó volt látni.

- An, mi vagy te? Fóka? - nyögte ki két hatalmas nevetés között Harry, mire én is elmosolyodtam. Miért pont fóka? Lenyeltem a csokit majd aggódva pillantottam Louisra, aki annyira nevetett, hogy már köhögött, s Gwen a hátát ütögette, nehogy megfulladjon. Mikor végre leállt, Gwen pillantottam, s próbáltam tualni Zayn-re... Szerintem értette a mondanivalóm.

38. fejezet

- Mi szél hozott benneteket? - kérdezte Josh a Zayn-es stílusú srác, mire visszafordultam.
- Pont az. - nevetett Gwen a fiú felé, aki egy pimasz fejjel reagált.
- Nem vagy semmi. - nézett a lányra, aki kikérően vigyorgott vissza. Ekkor lépteket hallottam. A hang irányába fordultam és meglepve néztem a közeledő Dave-t. Hihetetlen hogy mindenhol összefutunk. Viszont ekkor villant be, hogy le fog buktatni minket.
- Gwen? - kérdezi sármos hangján.
- Ki az a Gwen? - kérdezte a lány. Ezt elvesztettük.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Dave, miközben lekezelt a fiúkkal.
- Te mit keresel itt? - vágott vissza a lány. - Hogy futhatunk össze mindenhol? - erre én is elmosolyodtam. Igaz. Tökre igaz.
- Ők a haverjaim és van egy olyan érzésem, hogy követtek, lányok! - nevetett fel, majd felhúzta Gwen-t a földről.
- Honnan ismered őket? - kérdezte a komoly fiú, Daniel, minket méregetve.
- Sok helyen futottunk össze, Gwen egyszer meg is pofozott. - vigyorgott Dave.
- Ki az a Gwen? - kérdezte értetlen arccal Josh.
- Ja, ki az a Gwen, kedves Dave? - fordult a lány Dave felé.
- Te, te bolond. - nevetett fel újra a srác.
- Én? Na, ne nevettes! - emelte fel a kezét védekezően Gwen.

- Anette?
- Tessék? - fordultam a fiú felé, kérdő arccal. Ekkor esett le, hogy ezt bizony elrontottam. - Tessék? Te miről beszélsz? - próbálkoztam.
- Jól van, bevallom, az igazi nevem Penelope. - mondja Gwen őszintén. - Ő itt Sam. - mutat rám.
- Végre elmondtátok az igazat! - nevet ránk kedvesen Ben, a barnás hajú srác.
- Miért titkolóztatok? - kérdezte Rob, kedvesen mosolyogva rám.
- Nem tudtuk, hogy eme nemes ifjú a haverotok. - mutatott Gwen Dave felé.
- Hát igen. - vigyorgott Dave, mire Gwen lazán tarkón vágta. - Aú!
- Igazán beülhetnénk valahova. - mondta Rob, kérdőn ránk nézve,
- Megbeszéltük! - csapta össze a tenyerét Gwen. Hát én ezt nem tartom ennyire jó ötletnek..De úgy tűnik nem hagyják. hogy beleszóljak.
- Hova? - kérdeztem. Én nem szoktam és nem is szeretek kocsmába járni, vagy ilyen helyekre, ezért reménykedtem valami jó válaszban.
- Sörözni. - mosolygott Josh, mire az én arcomról lehervadt a mosoly. Nem szoktam inni...és nem is most akarom elkezdeni.
- Sam? - kérdezte Gwen, mire félve bólintottam. Úgyse mondhatok mást, azt eddig nem akarom hogy emiatt Gwen ne érezze jól magát. Akkor majd én nem fogom, kibírom.
A lány átkarolta a kezem, majd rám nyújtotta a nyelvét, és elindultunk az éjszakában. Az úton a fiúk Gwennel voltak elfoglalva. Bár nem csodálom, hiszen ő mindenkivel nagyon jól megvan. Néha odaállt mellém Rob, aki nagyon kedves volt. Meg még Dave-vel beszélgettünk pár szót.

A kocsmához odaérve megcsapott az alkohol és a cigi szaga, amit én nem nagyon bírtam. Bementünk, majd a pulthoz odaérve, Josh mindenkinek rendelt egy korsó sört. Én hiába mondogattam neki, hogy nekem ne kérjen, mert úgy sem fogok inni, nem hallgatott rám.

Egyre inkább úgy éreztem nekem semmi keresnivalóm itt. Leültünk egy ilyen kis asztalhoz, majd a többiek beszélgetni kezdtek. Én nem nagyon tudtam beleszólni, ezért pár perc után kimentem a mosdóba...amit én nem neveznék mosdónak. Találtam egy hátsó ajtót, ahol kimentem az épületből.
A friss levegő nagyon jól esett, nem tudom meddig bírtam volna ott bent. Nem szándékoztam visszamenni, mert nem éreztem jól magam. Nagyot szippantottam a levegőből, mikor megcsörgött a telefonom.
- Igen? - kaptam ki a zsebemből a készüléket, meg sem nézve ki az.
- AN! Hol vagytok ilyen későn?  - hallottam Niall ideges hangját a vonal végén.
- Eljöttünk Gwennel sétálni, majd találkoztunk pár sráccal és Dave-vel akivel eljöttünk kocsmázni. De én tudod, ezt nem bírom, ezért én kijöttem, de Gwen bent van. - hadartam el a történteket.
- Hol vagy most? Odamegyek! - mondta még mindig idegesen.
- Nem kell idejönnöd, nincs semmi baj. - mondtam neki, de nem hatott.
- De odamegyek, és vita lezárva! Hol vagy? - sürgetett. Körbenéztem és megpillantottam egy táblát amire ki volt írva az utca neve. Ezt bediktáltam. - 10 perc és ott vagyok.
- Köszönöm. - mondtam, mire Niall olyat reagált, amitől borzasztó boldogság töltött el. Nem hittem hogy ez még így van... Azt mondta, hogy szeretlek, majd kinyomta a telefont.
Arcomra ráfagyott a mosoly, majd eltettem a telefonom, és jobban összehúztam a kabátom, mert nagyon fáztam.

*

Egy ismerős alakot pillantottam meg, majd ahogy egyre közeledett nagyot dobbant a szívem. Képes volt eljönni...ilyenkor.
- An! Na végre! - mondta, majd gyorsabbra kapcsolt. Ahogy odaért hozzám rögtön megölelt. Nagyon jó volt újra a karjaiban lenni, melyek teljes biztonságot nyújtottak számomra. - Miért mentetek el?
- Gwen elindult, én pedig jöttem vele. Gondolkodnom kellett. - mondtam, majd elengedett és  a szemeimbe nézett. Biztos vagyok benne, hogy mindent kiolvasott belőle. Hogy nagyon sajnálom. Hogy én nem akartam rosszat. És a legfontosabbat...hogy NAGYON szeretem.
- Ne haragudj a viselkedésem miatt. Nagyon szeretlek An és nem szeretnélek elveszíteni. - mondta szép lassan, végig a szemembe nézve.
- Nem haragszom, hisz én is így reagáltam. Nagyon szeretlek. - mondtam mire megtörtént amire már rég óta vágytam, s vártam. Megcsókolt. Hasamban a pillangók újra életre keltek, szívem százszor gyorsabban vert.
Nagyon boldog voltam. Ismét.


- Na gyere, nézzük meg mit csinál Gwen. - kulcsolta össze a kezünk, majd visszamentünk a kocsmába. A csapat nagyon jól elvolt, nevettek, sztorizgattak. Mikor odaértünk a fiúk kérdőn néztek ránk, Gwennek először fel sem tűnt hogy ott állunk, csak mikor megnézte, hogy Ben mit néz annyira. Dave kedvesen mosolygott, amit viszonoztam.

37. fejezet

- Minden rendben? - kérdezte valaki. Kissé meg kellett erőltetnem magam, majd leesett hogy Gwen áll az ajtóban.
- Mondjuk úgy. - válaszoltam suttogva.
- Elmegyek. - mondta, mire értetlen fejet vágtam. Minden álmosság kiment a szememből és felugrottam az ágyról.
- Nem mehetsz el, Gwen! - mondtam a lánynak, mire ő elmosolyodott.
- Csak sétálni megyek. Nyugi, kicsi szőkeség. - válaszolta, mire megnyugodtam.
- Megyek veled. - mondtam teljes egyszerűséggel, mire Gwen komolyan a szemembe nézett.
- Biztos? - kérdezte.
- Felöltözöm és jövök. - bólintottam. Gwen kiment a szobából, én pedig felakartam öltözni, de ekkor esett le hogy itt nincs ruhám. Muszáj voltam lépni, halkan lépkedve átmentem Niall szobájába. Lassan nyitottam be. Aludt, de nem szerintem nem olyan mélyen. Tökéletes volt.
Kivettem pár ruhát a szekrényből, viszont mikor becsuktam nagyot csapódott. Erre Nialler is felriadt. Ijedten néztem rá.
- An? - kérdezte nyöszörögve.
- Igen. Bocsi, csak egy pár ruháért jöttem. - mondtam suttogva.
- Minek neked ilyenkor ruha? - kérdezte értetlen arccal, majd felült az ágyban. Szemeiből álmosság tükröződött.
- Nem lényeges. Aludj vissza, és sajnálom. - mondtam neki, majd intettem és elindultam az ajtó felé. Kiléptem majd nagyon sóhajtottam.

*

- Nem kéne itt lennünk. - suttogtam Gwennek.
- De. - válaszolta röviden.
A lánnyal. egy idegen ember teraszán álltunk. A levegő hideg volt, hiába öltöztem fel rendesen, fáztam. Gwen az alattunk álldogáló srácokat nézegette, de én nem tudtam rájuk koncentrálni. Mert elkezdett kattogni az agyam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy van-e barátom. Hiszen Niall nem mondta ki, hogy szakít, de valahogy úgy éreztem...
- Mondom, hogy ez más terasza, mi lesz ha meglát? - kérdeztem újra, Gwent fürkészve.
- Leugrunk. Nem olyan magas. - követtem szememmel ujjait, amint mutatott lefele. Kizárt.
- Én nem ugrok le. - mondtam teljes meggyőződéssel.
- Igazad van, én sem. - mosolyodott el. - Nyugi. Ülj le, élvezd egy kicsit, nézelődj.
- Nem szeretem az ilyen helyeket. - mondtam neki komolyan.
- Akkor egy kicsit szabadulj fel! - fordult felém egész testével, mire kissé félve néztem rá. - Nyugi! Nem segít?
- Nem. - sóhajtottam, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Akkor gyere. - felállt, s elkezdett lefele ugrálni a fokokon. Végig néztem ahogy leér, majd én szépen lemásztam a lépcsőn.
- Normális vagy? - kérdeztem tőle, mikor leértem.
- Lehet, hogy nem! - nevetett fel. - Na gyere! - húzott kezemnél fogva. Gwen majdhogy futott, de nekem ehhez nem volt erőm.
- Sziasztok srácok! - állt meg a fiúbanda előtt. Nane. Én nem akarom ezt. Gweeeeen....
- Szervusztok Lányok! -köszönt köszöntött egy fekete srác. Ahogy jobban megnéztem, teljesen ugy nézett ki mint Zayn.
- Mi a nevetek? - kérdezte egy másik.
- Én Sophie vagyok, ő meg itt Rosie. - mutatkozott be Gwen. Gondoltam, hogy nem az igazi nevünket fogja mondani, de a Sophie-ról eszembe jutott a plázás dolog, amikor kergetőztünk, és alig bírtam visszatartani a nevetést.
- Rob, Josh, Ben és Deniel - mutatott végig az előbb szóló barna srác mindannyiukon. Mosolyt erőltettem magamra. Ekkor Gwen megszólalt.

36. fejezet

-Gyere. - mondta Niall, miután bekopogtam az ajtón. Igazából én sem tudom miért kopogtam... - An! - rohant oda hozzám, majd megölelt. - Hol voltál? Mi történt? - kérdezte majd az arcomat fürkészte. Nem tudtam a szemébe nézni, ezért lehajtottam a fejem. Kezét az állam alá tette, majd megemelte azt, s nem bírtam elkerülni azt, hogy a  szemébe nézzek. - Anette, minden rendben?

- Beszélnünk kell. - mondtam majd elindultam az ágy felé. Niall követett, majd leült velem szembe. Megfogta kezeim, majd várt. Összeszedtem magam és elkezdtem.
- Niall... figyelj kimondom. Zayn megcsókolt. - mondtam lassan, majd szememből könnyek kezdtek el folyni. Niall engedte a kezem. Szemei nagyra nyíltak, s óriási csalódottságot tükröztek.

Felugrott az ágyról. Én utána ugrottam, majd megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. - Akkor történt, mikor magam alatt voltam. De nekem nem jelentett semmit. Esküszöm. Csak baráti volt. Megbeszéltük Zaynnel is. Kérlek ne haragudj rám. - néztem mélyen a szemébe, mely könnyektől csillogott. Borzasztó volt így látni. Nem volta eléggé felkészülve erre...
- An kérlek menny ki. - mondta halkan. Nem kellett több, lassan bólintottam majd kezét utoljára megszorítva elindultam az ajtó felé. Miután kiléptem a szobából megindultam a vendégszoba felé.

Bementem és nem bírtam tovább. Eltört a mécses. Kitört belőlem a keserves zokogás, majd a földre rogytam. Borzasztó érzés volt így látni azt, aki számomra a világot jelenti. Elvonszoltam magam az ágyhoz, felmásztam majd összegörnyedtem... S elkezdtem gondolkozni....mindenen.
A Londonba költözésünk tényleg megváltoztatta az életemet. És most már ott tartunk, hogy az One Direction-nel lakok egy házban. Bár meglehet hogy nem sokáig. Én nem bírom ezt a fájdalmat. Lehet mindenkinek jobb lenne, ha inkább eltűnnék az életükből és visszamennék Magyarországra.

Még mindig keservesen sírtam, hajam arcomra tapadt, s összegörnyedve feküdtem az ágyon. Hirtelen valaki benyitott. Az ajtóban Harryt láttam. Nem számított arra, hogy van itt valaki. Ahogy meglátott rögtön odarohant hozzám. Arca ijedt volt.
- An jól vagy? Minden oké? Mi történt veled? - kérdezte, majd próbálta az arcomból kisöpörni a hajamat. Könnyekkel teltek meg szemeim mikor válaszra nyitottam a számat. Harry ujját ajkaimhoz nyomta, majd megszólalt. - Ne mondj semmit. Gyere, fürödj le. Hidd el jót fog tenni. - rám mosolygott, majd berohant a fürdőbe, s megengedte a vizet, a hangokból ítélve. Aztán visszajött, s segített felállni.
- Harry, nem kell velem foglalkoznod. - mondtam, mire csúnyán nézett rám.
- Dehogynem. - mondta. Nagyon jól esett, hogy segít nekem. Besegített a fürdőbe, majd mondta hogy várjak egy percet.

A pizsimmel kezében tért vissza, mire elmosolyodtam.
- Köszönök mindent Harry. - mondtam mire elmosolyodott majd megölelt.
- Bármikor. - suttogta, majd kiment a fürdőből. Én bezártam az ajtót, majd elterpeszkedtem a forró vízben. Igaza volt Harrynek, ez tényleg nagyon jól esett.

*

Kiléptem a fürdőből, s rögtön megindultam az ajtó felé. Aztán megtorpantam, s visszafordultam és a vendégszobában maradtam. Mit is gondoltam, majd visszamegyek Niallhez? .... Betakaróztam, s el is nyomott az álom.  Kopogásra keltem, majd kómásan ültem fel, mikor valaki belépett a szobába.

35. fejezet

- Hova mentél? - kérdezte idegesen Gwen.
- El. - válaszoltam röviden. Nem nagyon tudtam többet kinyögni, hiszen a sírás határán voltam.
- Komolyan szívrohamot fogok találni, vagy elmegyek sírni, ha nem mondod el hol vagy. - mondta a lány, mire egy halvány mosoly jelent meg arcomon.
- A parkban. - nyögtem ki már egy fokkal könnyebben a szavakat.
- Az messze van, de ha nem mozdulsz befizetek neked egy fagyira. - próbált meggyőzni.
- Nem akarok hazamenni. - mondtam a lánynak.
- Nem kell. Érted megyek csak, hogy nehogy hülyeséget csinálj. - mondta és kinyomta a telefont. Ekkor felbukkant a háttérképem, és keserű ízt éreztem a számban. Most mi lesz? Hogy fogom ezt elmondani Niallnek? És Zaynnek mit fogok mondani? Lehet jobb lenne ha eltűnnék....örökre. Vagy legalább egy kis időre.

*

- Kinek a kabátja van rajtad? - kérdeztem a közeledő Gwentől. Nagyon jól esett, hogy eljött hozzám. Annyira szerencsés vagyok, hogy itt van nekem!
- Öhm. Nem is vettem észre. Zayn-é. - válaszolta vállát rántva, majd megállt előttem.
- Persze, az övé.
- Nem menekülhetsz örökre el. - huppant le mellém a padra, majd felém fordult.
- Pedig szeretnék. - mondtam, majd újra felhúztam a térdeim, s átkaroltam őket.
- Hát nehéz lesz, főleg, hogy Övé a szomszéd szoba. - kezdett el hangosan gondolkozni.
- Akkor elköltözöm. - válaszoltam egyszerűen, mire Gwen elmosolyodott.
- A vendégszoba is az Övé mellett van. Nem úszod meg. - nézett rám mosolyogva. - Hazajössz velem?
- Höööööööööö. - adtam az egyértelmű választ.
- Akkor ezt megbeszéltük. - nézett újra maga elé.

- Na te meg mit csinálsz? - kérdeztem már félig nevetve. Felállított, majd felkapott a hátára.
- Most.. hazaviszlek. - nevetett ő is, majd elindult. Velem a hátán.

*

- Ti mit csináltok? - kérdezte valaki. Hangból ítélve Louis.
- Most megszívatom. - suttogta Gwen.
- Hallottam. - mosolyodtam el, majd kinyitottam a szemeim. Itthon voltunk. Féltem. Borzasztóan féltem.
- Akkor asszonyom menjen fel és beszéljen a Bradfordi Rosszfiúval! - kacsintott rám a lány, letett és a lépcső felé mutatott.

Erőt vettem magamon majd megindultam felfelé. Először Niallhöz kellett volna bemennem, de egyszerűen nem voltam képes a szemébe nézni. Bekopogtam Zayn szobájába, majd egy "Gyere" után benyitottam.
Mikor meglátott egyszerre felugrott és odajött hozzám.
- An jól vagy? Hol voltál? - zúdította felém a kérdéseket. Megfogtam a kezét, majd  az ágy felé kezdtem húzni. Akkor elengedtem kezeit, leültem az ágyra, ő mellém majd sóhajtottam egy nagyot.
- Zayn... - kezdtem el. - Tudod, én Niallt szeretem. - ekkor felé fordultam, s mélyen a szemeibe néztem. - Az a csók, kizárólag baráti volt. - nagyot nyeltem, majd folytattam. - Nekem nem jelentett semmit. - mondtam a végét már suttogva. Zayn szemeiben óriási bánatot fedeztem fel.
- Rendben An. Teljesen megértelek. - mondta egy kis szünet után, de szerintem nem őszintén.
- Zayn én szeretlek. Mint a legjobb barátomat. Mint egy testvért. - ekkor megöleltem a fiút. - Sajnálom. - suttogtam a fülébe. Szememből kicsordult egy könnycsepp. Elengedett majd a szemembe nézett.
- Niallnél jobbat nem is kaphatnál. - mondta majd a homlokomra nyomott egy puszit. Rámosolyogtam, majd felálltam és kimentem a szobából. Nem tudom mi lesz ezután, de remélem Zayn ugyanúgy fog majd kezelni, mint eddig...Remélem.

Viszont most jön a nehezebb. Mert el kell mondanom Niallnek. Azt hiszem. Vagy is....nem tudom. El kéne, de ha megharagszik (amit egyébként teljesen megértenék) nekem végem....
Elmondom neki. Mert számomra az őszinteség a kapcsolatunk alapja.  - beszéltem meg magamban a dolgokat, majd Niall szobája felé vettem az irányt.

34. fejezet

Elfújtuk a gyertyákat, majd Niall kézbe vette gitárját és bementünk a házba. A nappaliban Harry és Liam tv-zett, s mikor megláttak mosolyogva mértek minket végig.
- Szent a béke? - kérdezte Harry, mire Niall kezemet megszorítva bólintott egyet, majd egy puszit nyomott a fejemre. - Végre. Nektek együtt kell lennetek- Összetartoztok. - mondta, mire leírhatatlan öröm fogott el. Boldog voltam. Hihetetlenül boldog. Leültünk a többiek mellé, majd mi is a tv-t kezdtük el bámulni.

*

Gwen a lépcsőn trappolt le, majd karomnál megragadt és felhívott Niall szobájába. Arca félelmet, s feldúltságot tükrözött. Nem tudtam mit akart. Leültünk az ágyra, majd egy kis hezitálás után belekezdett.
- An..
- Igen? - kérdeztem halkan, hangomban mérhetetlen kíváncsisággal, s félelemmel.
- Mondanom kell valamit. Muszáj. - nézett bele szemeimbe.
- Mondd. - suttogtam biztatóan.
- Zayn-nek nem volt az semmiség. - nyögte ki, mire összeráncoltam a szemöldököm.
- Mi? - kérdeztem értetlenül. Ekkor felállt, s idegesen járkált a szobában.
- A csók! - mondta kissé idegesen.
- Hogy érted? - kérdeztem. Nem tudtam mire gondolt. Odalépett az ablakhoz, majd a távolba meredve válaszolt.
- Szeret. - ez az egy szó a szívembe mart.
- Hogy mi? - kérdeztem idegesen, felpattantam, s Gwenhez mentem. - Ezt honnan veszed?
- Ő mondta. - válaszolta röviden. Látszott rajta, hogy nagyon sajnálja. Jó, ő miatta csináltuk ezt Zaynnel, de ez nem az ő hibája. Nem tudhatta hogy Zayn többet érez. S nem is hibáztattam emiatt.
- Beszélnem kell vele. - mondtam idegesen, mire Gwen utánam kapott.
- Ne. - nézett a szemembe.
- De. Muszáj. - válaszoltam röviden, majd kirontottam a szobából. Semmiképp nem akartam megbántani Zaynt. De hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Annyira jól megvoltunk...
 Szomorúan dőltem neki a falnak, majd lecsusszantam. Arcomat lehajtottam, s kzeimmel átkaroltam lábaimat. Pár könnycsepp kigördült....s utána jött a többi.
Azt hittem végre minden rendbe jön, erre most Zayn... Féltem, hogy mi lesz. Hogy összevesznek, vagy valami lesz a bandával. És azt nem élném túl. Összeszedtem magam, majd felálltam, megtöröltem szemeim és bekopogtam Zaynhez.
- Bejöhetek? - nyitottam ki résnyire az ajtót, mire Zayn felnézett és mosolyogva bólintott. Beléptem, becsuktam magam után az ajtót, majd leültem a fiú mellé az ágyra. Ő is leült.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem, mire bólintott. Szemei kíváncsian fürkészték arcomat...de ekkor nem tudtam megszólalni. Nem akartam megbántani Zayn-t, sem mást. Nem tudtam mit mondjak... Legyintettem, majd kimentem a szobából. Lerohantam a lépcsőn, és a kabátomat lekapva a fogasról kirontottam az ajtón.
- An! - szólt valaki, de én csak mentem. Nem tudtam hogy kezelni ezt a helyzetet.

Az utca sötét volt, én fáztam. Csak néhány ember járt-kelt azok is valószínűleg bulikba készültek. Pár fiatal srác jött velem szembe, füttyögtek, szólongattak. Nagyon megrémültem, s elkezdtem futni. Futottam, s futottam. A hideg szellő belekapott a hajamba, kabátomat jobban össze kellett húznom, annyira fáztam. Hallottam hogy valaki fut utánam. Nagyon féltem, nem mertem hátra nézni.

Egy parkba értem, s már nem hallottam senkit, ezért leültem egy padra. Ismerős volt a környék, s rájöttem, hogy még régen ide jártam festeni. Ezek szerint jó messzire eljöhettem. De ez most nem érdekelt. Gondolkoznom kellett.
Ezt nem fogom megúszni annyival, hogy Zayn-nek elmondom. Mert ki fog derülni, és ha Niall megtudja akkor nekem végem. Nem jelentett semmit a csók, de még is megcsókoltam mást. Most bizonyosodott bennem a tény...megcsaltam.
Ekkor hatalmas zokogásban törtem ki. Felhúztam térdeim, s átkaroltam azokat. Csak sírtam, sírtam. Egy idő után elkezdett rezegni a telefonom. Összerezzentem, majd mikor leesett hogy ez a telefon, megtöröltem a szemeim, majd előkaptam a készüléket.
"Gwen" állt a képernyőn. Benyomtam a zöld gombot, s nagy levegőt vettem.

33. fejezet

- Nem. - álltam meg, a földet fürkészve.

- Nem? - kérdezte, miközben felém fordult.

- Nem. - mondtam újra a szemébe, mire ő elmosolyodott.

- Ne is. - válaszolta. Kicsit meglepett a válasza. 

- Akkor meg minek kérdezed? - ráncoltam össze a szemöldököm, majd én is elmosolyodtam.

- Mert kíváncsi voltam, hogy tényleg-e. Tényleg? - kérdezte megint.

- Igen! - mondtam már nevetve, majd tovább sétáltunk.

- Akkor jó. - nyújtotta rám a nyelvét, mire én vállba bokszoltam. 

- Őrült vagy! - mosolyogtam rá. Nagyon örültem, hogy itt van nekem. 

- Tudom. - kacsintott rám. - Gyere! - húzott maga után. Csak mentünk és mentünk, már azt sem tudtam hogy hol vagyunk.

*

- Hol is vagyunk pontosan? - állam meg, majd Gwen felé fordultam.

- Én sem tudom. - válaszolta nevetve. Ekkor felnevettem, s követtem Gwent. Nem tudtam merre megy de bíztam benne. Meglátott egy telefonfülkét, és megindult felé. Elkezdett felmászni a tetejére, mire én újra felnevettem.

- Gwen, gyere már le onnan! Ahogy ismerlek úgyis leesel. - mondtam neki, mikor végre befejeztem a nevetést. Gwen a telefonfülke tetején állt. Összefontam karjaim és ugy pillantottam felé, vártam arra hogy mikor fog leesni.

- És ha nem? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Akkor fizetek egy fagyit.  - válaszoltam egyszerűen, mire Gwen megcsúszott és hatalmasat borult. Rögtön odasiettem, hozzá. Megint nevetett. Hihetetlen. Neki semmi sem fáj?

- Normális vagy? - kérdeztem, majd kezemet nyújtottam és felsegítettem. 

- Nem, mert már nem kapok fagyit. - mondta nagy szemekkel, mire elmosolyodtam. Ekkor megcsörrent a telefonom. - Ez tuti a tiéd, én nem is hoztam el a telefonom! - bólintottam, majd kivettem a zsebemből. Bradfordi Bad Boy - állt a kijelzőn. Ezt vajon mikor írta át? Nem foglalkoztam vele, felvettem.

- Szia An. Hol vagytok? - kérdezte a srác.

- Épp a városban vagyunk. 

- Gyertek haza! Lécci. - mondta kicsit könyörögve, mire elmosolyodtam.

- Menjünk haza? Elvagytok nélkülünk, nem vagytok gyerekek! 

- De éhesek vagyunk! - mondta gyerekesen.

- Főzni is tudtok. - mondtam, majd sóhajtottam. Ekkor Gwen kikapta a kezemből a telefont és a füléhez emelte.

- Hellóka! Oh, te kis nőcsábász! Mi a helyzet? - kezdte, mire én csúnyán néztem rá, bár szerintem észre sem vette. - Nőhiány, mi? Hol maradnak a pasibulik? Chh. Akkor már érthető. Hazamegyünk, de An csinál kaját. Szia! - nyomta ki majd a kezembe tette a mobilt.

- Hééééééééééé! - mondtam neki durcisan majd rányújtottam a nyelvem.

- Te főzöl, asszony! - vágta rá. Ezért még kap. 

*

- Megjöttünk! - mondtuk egyszerre, mire mosolyogva összenéztünk a lánnyal. 

- Gwen, neked mi van a lábadon? - kérdezte Harry, mire mindenki Gwen lábára pillantott.

- An, ments meg. - nézett rám, mire elmosolyodtam, s Gwenre kacsintottam.

- Gwen hozta a formáját. - mondtam mosolyogva a többieknek, mire mindenki kérdőn nézett rám. - Felmászott egy telefonfülkére. - nevettem el magam a mondatom végére. A fiúk mikor felfogták mit mondta, hatalmas nevetésben törtek ki. Niall lépkedett le a lépcsőről, mosolyogva nézett végig rajtunk majd megakadt a szeme rajtam. Hirtelen minden eszembe jutott, amit eddig Zaynnek és Gwennek sikerült elfelejtetnie velem. Niall halványan mosolygott rám, ekkor lebiggyesztettem a fejem. Nem bírtam rá nézni. 

- Na csinálok valami kaját. Valaki segít? - mindenki nagy szemekkel nézett rám. - Éreztem. - legyintettem egyet, mire megint felnevettek. - Lusta népség! 

Bementem a konyhába. Nem nagyon tudtam mit főzzek. Hirtelen felindulásból spagettit kezdtem el csinálni. Éppen a tésztát főztem ki mikor lépteket hallottam. A hang irányába fordultam és Niallt pillantottam meg, hogy felém közeledik. Hirtelen visszafordultam. 

- An. Kérlek. - mondta halkan, majd kezét a vállamra tette. Kicsusszantam alóla, mire sóhajtott egyet. - Nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg! Anette! 

Szemeimbe könnyek gyűltek. Nem tudtam megszólalni. Tovább kevergettem a szószt, majd a tésztát egyszerre. Niall nagyot sóhajtott, de nem ment el. Nyakamba éreztem leheletét, illata orromba szökve elkábított. Hiányzott, nagyon hiányzott.

- Akkor segítek. - mondta, majd átvette a szósz kevergetését. 

*

- Jó étvágyat! - mondtam, az asztalhoz leülve. Mindenki nekilátott az evésnek, én pedig kíváncsian vártam a reakciókat. Letették a villát, de nem szóltak semmit. Aggódva fürkésztem az arcokat. - Na milyen? - nem szólalt meg senki. - Ne húzzátok már az agyam! Ennyire rossz?

- Nagyon finom! - szólaltak meg majd egyszerre.

- Ajj de hülyék vagytok! - lélegeztem fel megkönnyebbülve, majd én is nekiláttam az evésnek. A többiek jól szórakoztak azon, hogy mennyire megrémültem.

A kajálás után felmentem Niall szobájába. A mobilomat tettem fel töltőre, mikor nyitódott az ajtó. 

- Kimennyek? Bocsi, hogy itt vagyok... - kezdtem el mondani. Kicsit zavart, hogy én mindig Niall szobájába vagyok, közbe neki kéne ott lenni, hiszen az övé és nekem kéne a vendégszobában.

- Velem jönnél egy percre? - kérdezte kis izgalommal a hangjában. Kicsit hezitáltam, majd bólintottam. Szemei felragyogtak, majd boldogan bólintott és elindult az erkély felé. Az ajtó előtt megállított és bekötötte a szemeim egy kendővel.

- Léccives ne vedd le amíg nem szólok! - mondta, mire én bólintottam. Kivezetett az ajtón majd otthagyott. Megfogtam a korlátot, majd a friss levegőt beszippantva várakoztam. Pár másodperc múlva meghallottam Niall hangját.

- Leveheted. - mondta majd gitár hangját hallottam. Izgatottan levettem a kendőt, majd lenéztem. Az előttem álló látvány megdobbantotta a szívem és egy könnycsepp fordult ki a szememből.

Niall a Little Things-t énekelte. Körülötte gyertyákkal kirakva a Sorry és az I love Anette felirat. Csak néztem és patakokban folytak a könnyeim. Gyönyörű volt. 

Lerohantam a lépcsőn, ki a kertbe, s egyenesen Niall karjaiba rohantam. Nyakánál fogva átöleltem, s ő megpörgetett a levegőben. 

- Nagyon sajnálom. Megbocsátasz nekem? - kérdezte, mire annyira elengedtem, hogy a szemeibe tudtam nézni, melyek kíváncsiságtól és türelmetlenségtől csillogtak. - Na? - kérdezte, mire elmosolyodtam majd megcsókoltam. Ahogy ajkaink összeértek kirázott a hideg, a gyomromban újra táncra keltek a pillangók. Niall belemosolyogott a csókunkba.

- Nagyon szeretlek! - mondta teljesen őszintén.

- Én is téged! - mondtam majd átöleltem és a gyertyák felé néztem. - Ezt tényleg mind nekem csináltad? - kérdeztem kissé meghatódva.

- Csak neked szerelmem! - mondta, mire egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem, s boldogan fordultam felé. Egy puszit adott a számra, majd erősen magához szorított.

32. fejezet

Zayn belépett, majd becsukta maga után az ajtót. Szép lassan leült mellém az ágyra, végig arcomat fürkészve.

- Mi a baj, An? - kérdezte kicsit fura hangsúllyal.

- Semmi. - mondtam, s lehajtottam a fejem.

- Persze. Tudom, hogy baj van. Bízhatsz bennem! - mondta.

- Én bízom is, de nem akarok erről beszélni. - válaszoltam, de hangom elcsuklott. Tudtam, hogy bízhatok benne, de most tényleg nem akartam elrontani a kedvét.

Zayn felsóhajtott, s még mindig arcomat nézte.

- Kérlek An. - szinte suttogva mondta, mire lassan odafordultam. Gyönyörű, éjbarna szemei csillogtak, de mégis aggódást tükröztek. Zayn közeledett felém. Nem tudtam mit akar, felpattantam.

- Meg kéne fésülködnöm! - mondtam hirtelen, majd bementem a fürdőbe. Zayn utánam jött, s kezemnél fogva maga felé fordított. Tudtam mit akart, vágytam rá, de ugy éreztem, nem tudom megtenni.

- Nem akarom elmondani! - jöttem ki mellette a fürdőből. Megfordult, s követett.

- De egyszer túl kell tenned magad ezen! - mondta már kicsit hangosabban.

- És ha nem akarom? Nem muszáj! - fordultam vele szembe, s idegesen mondtam.

- Muszáj lesz. Higgy nekem! Bennem bízhatsz! - mondta ismét, mélyen szemeimbe nézve. Ekkor megindult felém, figyelve arra, hogy tartsa a szemkontaktust. Egyre közelebb és közelebb jött. Pár centiméter választotta el arcunkat egymástól. Kívántam. Nagyon. Ekkor megtette. Megcsókolt. Mikor elváltunk egy halvány mosollyal fürkészte arcomat. Felnéztem rá, s elmosolyodtam.

Szükségem volt rá. Ez nem szerelmes csók volt, csak egy baráti. Nekem nem jelentett semmit. A pillangók nem repkedtek a gyomromba, nem remegtem. Egyszerűen csak jól esett, s ezt remélem Zayn is így gondolta. Remélem nem értette félre.

Felnéztem rá. Szemei kis boldogságot tükröztek. Ekkor egy óriási puffanást hallottunk. Egyszerre indultunk meg az ablak felé, s kinézve a bokorban megpillantottuk Gwent, s mellette egy törött létrát. A lány a bokorban fetrengett, s önfeledten nevetett.

- GWEN! Te normális vagy? Megőrültél? - ordítottam, majd semmivel sem foglalkozva kiviharzottam a szobából, le a lépcsőn, ki az ajtón, jobbra a kertbe.

Ekkorra Gwen már felállt, s éppen magát porolta le.

- Minden oké, nyugi. Nincs semmi bajom. - nevetett tovább. Valamennyire megnyugodtam, s segítettem neki leporolni magát. Mikor végzett elindultunk be a házba, de az ajtó előtt Gwen megállított.

- An. Ez mi volt Zaynnel? - komolyan nézett szemembe. Nem akartam pont az ajtó előtt megbeszélni ezért elkezdtem húzni Gwent a út felé, majd mikor leesett neki, hogy mit akarok elengedtem a kezét és egymás mellett kezdtünk el sétálni a járdán.

- Ez csak egy baráti csók volt. Részemről. Én szeretem Zayn-t, de csak mint barátot. Nekem ez nem jelentett többet, csak megnyugtatott. Remélem ő sem értette félre. - fejeztem be a mondandómat majd félve Gwenre pillantottam. Ő  bólintott, majd megszólalt.

- Értelek. De most hogy lesz? Elmondjátok Niallnek?

31. fejezet

- Niall most nagyon kivan. - nem értettem ezt miért mondta. Magam elé fordultam, s szemöldököm összehúzva gondolkoztam.

- Ezt nem válaszként mondtam, ne hogy azt hidd! - nézett rám megértően Gwen, majd rögtön folytatta. - A lényeg, hogy egy kicsit talán hanyagold Őt. Hadd jöjjön rá, hogy milyen fontos vagy neki! - a lány felé fordultam. Éretem, hogy olyat tervez, ami nekem nem fog tetszeni. Ami megfogja bántani Niallt...

- De ez olyan nehéz. - mondtam inkább magamnak.

- Persze, hogy az. - nézett rám megértően Gwen.

- Nem tudnám megtenni. - mondtam. Mindenféle gondolat cikázott a fejemben, de ezt biztosan tudtam. Nem tudnám megtenni.

- Pedig van ötletem, de gonosznak tartanád. - mondta s egy halvány mosoly húzódott a szájára.

- Le akarod ütni? - kérdeztem, s én is elmosolyodtam.

- Majd később. Hallani akarod? - kérdezte, szemeimet fürkészve.

- Igen. - bólintottam.

- Nehogy azt hidd, hogy azért csinálom, mert direkt neked akarok rosszat, nem. De van egy alanyunk, ebben az esetben a Bardfordi Rosszfiú, utána egy másik alany, amelyik a Te szerepedben van jelen, s őket így összerakva..hm..hm. - kezdte el felvázolni gondolatmenetét, amit nehezen de sikerült követnem.

- Nem! Én szeretem Niall-t, nem tudnám megtenni, ez nem én vagyok! - idegesedtem fel.

- Rosszul fogod fel. Zayn-el már így is jóban vagytok, nem is kell összejönnötök, csak ha kellene egy fiútámasz, hopp és ott van egy! Na, ki ő? Frappáns válasz, kedves Anette, Zayn az, ő kell most neked. Nem jöttök össze, nem használod ki, de a hülye ír rájön mit vesztett el, hisz melyik fiú nem féltékeny a másikra? Egyetértünk, mindegyik. - magyarázta el a dolgokat, majd felállt és egy biztató mosoly kíséretében elhagyta a szobát.

Gondolkozni, kezdtem. Most miért ne tehetném meg? Hiszen nem kell összejönnöm Zaynnel, meg nem is tudnék. És tökre igaza van Gwennek, Niall féltékeny lesz, és hátha akkor rádöbben. Hátha.

*

Este nyolc óra lehetett, mikor feltápászkodtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Engedtem egy kád forró vizet, majd elterpeszkedtem benne. Nagyon jól esett. Fél óra üldögélés után kiszálltam a kádból, s felöltöttem magamra pizsamámat. Hajamat kifésültem, majd még kicsikét erőtlenül botorkáltam ki a fürdőből. Letettem a törölközőm a radiátorra. Elindultam az ágy felé, mikor lenyomódott a kilincs. Niall lépett be a szobába. Nem bírtam a szemébe nézni. Elindult felém, de én hátráltam. Nem tudtam ránézni, a szemébe meg főleg nem.

- Anette... - kezdte, mikor elfordultam. Szemeimbe könnyek gyűltek. Hiányzott. Az érintése, az ölelése, a csókjai. De erősnek kell lennem. Nem bocsáthatok meg csak így, mert akkor a végén még kihasználja ezt. Bár nem olyannak ismertem, aki kihasználna....bár ezt sem feltételeztem rőla, hogy képes megcsalni.

Niall megérintette a vállam, mire egész testem megborzongott. Keze meleg, s puha volt. Átjárta egész testem. Egy könnycsepp kifordult a szememből, de gyorsan eltüntettem, majd odafordultam a fiú felé.

- Kérlek, ne. - csak ennyit tudtam kinyögni. Niall megértette, mit akartam, felkapta a ruháját, majd elindult ki a szobájából. Ajkam harapdálva fojtottam vissza a sírást. Az ajtóban megállt, de nem fordult meg. Nagyot sóhajtott, majd egy szó hagyta el a száját és kiment a szobából. Szeretlek. Ezt mondta. Nem voltam abban az állapotban, de vissza szólhattam volna neki, hogy én is szerettelek. Mégis megcsaltál. Nem ártottam neked, semmit, próbáltam "megfelelni" mégis megcsaltál! 

De nem tettem. Mert én ilyen vagyok. Nem tudok ártani embereknek, pedig ha mondhatok ilyet, most megérdemelné. És meg is fogja kapni. Őrültség....az, de megteszem. Zayn.

*

Reggel dobogásra, s sikítozásra keltem. Rögtön felismertem Gwen hangját. Elmosolyodtam. Kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe, ahol a tükörbe nézve nem ismertem magamra. Hajam arcomra tapadt, szemeim vörösek, s karikásak a sírástól. Miután tanulmányoztam magam, megmostam arcom. A hideg víz hihetetlenül jól esett. Ahogy felnéztem, rögtön egy számomra más ismerősebb lány nézett vissza rám a tükörből.

Kisétáltam a szobából, majd megcsapott a hideg. Az én....vagy is Niall szobájában tök kellemes idő volt. Visszamentem a szobába, majd magamra csavartam a pokrócomat, s újra kiléptem a szobából. Egyszerre velem lépett ki Zayn is. Biztatóan rám mosolygott, majd kitárta karjait. Odamentem, s megöleltem a srácot. Erősen magához szorított, ami most hihetetlenül jól esett. Biztonságban éreztem magam. Elengedtem a fiút, mire arcán féloldalas mosoly jelent meg, felkapott majd levitt a földszintre. Ekkor megláttam a sikoltozó személyt. Tuti megszívatta Louis-t azért kergette. Zayn letett a kanapéra, majd megszólalt.

- Kérsz valamit? Enni, inni?

- Kávét. - mosolyogtam rá, mire ő bólintott és kiindult a konyhába.

*

Mind összegyűltünk a nappaliban, s Niall lelépkedett a lépcsőn. Ekkor mindenki úgy csinált, mintha valami baromira el lenne foglalva. Én és Zayn a telefonján twittereztünk, Gwen Harry haját tette tele mindenféle kütyüvel, s ezt utánozva Louis is elkezdte Liam haját birizgálni.

Niall elég érdekesen nézett minket, majd kicsit durcizva kiment a konyhába. Azt hiszem kezd Gwen terve beválni. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle, de félek is....Hogy Niall megunja, nem fog értem "harcolni" s akkor.....nem tudom mi lesz. De nem is akarom megtudni.

*

- Asszony, menj a konyhába főzz valamit eme gyönyörű hölgyeménynek! - színészkedett Gwen, majd rám mutatott.

- Mi vagyok? - kérdezte Zayn sejtelmesen Gwenre nézve, majd szép lassan elindult felé. A mozgását alig lehetett látni. A lánynak nem nagyon tűnt fel ez. Zayn gyorsabbra fogta, s rögtön elkapta a lányt. Vállára felkapta, majd a kanapéra ledobva csikizni kezdte.

Minden fiúból dőlt a nevetés, de az nem múlta felül Gwen nevetését. A zajra belépett Niall a konyhából majd meglátva a szituációt belőle is kitört. Nevetése mindent eszembe juttatott, s mintha kést döftek volna a szívembe. Nem akartam kimutatni, sem a többieket elkeseríteni, hiszen attól még hogy én szomorú vagyok, nekik nem kell annak lenniük. Feltápászkodtam a kanapéról, majd megindultam fel az emeletre.

A szobába érve ledobtam magam az ágyra, s szemeimből könnyek csordultak ki. Ekkor kopogtak, s egy fekete hajkorona jelent meg az ajtóban.

- Bejöhetek? - kérdezte, mire szemeim megtörölve válaszoltam.

- Persze. - s felültem az ágyból, majd mosolyt erőltettem az arcomra.

30. fejezet

Nem szokásom hallgatózni, de nem bírtam csak ugy tovább menni, mintha nem hallottam volna semmit. Ottmaradtam az ajtóban, s tovább figyeltem.

- De miért tetted? - hallottam Gwen halk hangját.

- Nem..nem tudom.

- Csodálkozol ha még meg is pofoztalak miatta? Csodálkozol? Lesmároltál valami útszéli senkit, mert sokat ittál, vagy olyan kedved volt! Most nekem kérlelsz, hogy bocsájtsak meg, ne ide gyere, menj szépen a barátnődhöz, neki mondd amit akarsz. Menj innen. Nem tudok rád nézni. Most derül ki, hogy akkor még tudtad is mit csinálsz, még így is van képed nem elmondani neki? Még így is? - ekkor nagy levegőt vett a lány. - Csalódtam benned. Most menj el. Mondd el neki. Ne tedd tönkre az életét.

Ekkor már nem bírtam tovább, kitört belőlem a keserves, fojtogató sírás. Az ajtó nyitódott, s ahogy megláttam életem szerelmét gondolkodás nélkül elkezdtem futni.

- Anette ne menj el! Kérlek! - ordított utánam Niall. Hangja belemart a lelkembe. Én teljes szívemből szerettem és ő csak úgy megcsal? Ennyit értem neki?

Kirontottam az ajtón, majd azzal sem törődve hogy pizsamába vagyok, hogy jéghideg van kint, hogy már nem sokáig bírom, csak futottam és futottam. Ki akartam szaladni a világból. Miért tette ezt velem? Mit ártottam neki?

- An! Állj meg! AAAN! - hallottam Gwen hangját magam mögött, de nem tudtam megállni. Csak futottam, futottam, s már levegőt is alig kaptam.

Aztán nem bírtam tovább. Erőtlenül estem a földre. Egy sortban és egy pólóban feküdtem a jég hideg úton, szívembe maró érzés nyílalt. Inkább meghaltam volna, mint hogy így éljek. Én teljes szívemből szerettem. TELJES SZÍVEMBŐL!

Ekkor elsötétült minden, és csak azt éreztem, hogy valaki leguggol mellém és szólongat.

*

- Mikor fog felkelni? Mondjon már valamit! - hallottam Gwen hangját. Nem tudtam hol vagyok, de nem fáztam. Szívemből kitéptek egy darabot, ezt éreztem. Szemeim próbáltam kinyitni, de minden fehér volt. Pislogtam párat. Fehér falak. Nane. Kórházat ne. Utálom a kórházakat.

Gwen pillantottam meg, amint fel s le járkál. Nem volt erőm felülni, csak a lány nevét próbáltam kinyögni.

- Gwen. - hangom erőtlen, s halk volt. A lány egy pillanat alatt mellettem termett, kezemet megszorította. Ekkor megjelentek mellette a fiúk is. Ahogy megpillantottam Niallt, szívembe belemart valami, s újra rám tört a keserves sírás. Nagyon fájt. Nagyon nagyon fájt.

- Menny ki! - suttogta halkan Gwen neki.

- De...én... - kezdte, de a lány közbe vágott.

- Menny ki. MOST! - mutatott az ajtó felé. A fiú rám nézett, szemeiből könnyek törtek elő, megfordult s kiment a szobából. Gwenre néztem. Szemeimből a könnyek még mindig nem álltak meg, s így néztünk farkasszemet a lánnyal.

- Mi történt? - nyögtem ki.

- Teljesen elgyengültél, és elestél. - mondta suttogva. Bólintottam, majd kis gondolkozás után megszólaltam.

- Mikor mehetek haza? - kérdeztem. Nem akartam visszamenni a fiúkhoz, de itt még annyira sem akartam lenni. Gwen megrántotta a vállát, mire Zayn rögtön megindult az ajtó felé.

- Megkérdezem. - halvány mosolyt küldtem felé, mire ő is egy mosollyal válaszolt. Síri csendben ültek körül a többiek, Gwen a kezemet szorította, de nem szólt egy szót se. Csend volt, s eszembe jutott minden ami történt. Szemeimbe újra könnyek gyütek, majd utat törve maguknak végig folytak az arcomon.

- Jó napot. Kérem menyjenek ki, egy két vizsgálatot még el kell végeznünk, aztán ha minden rendben haza is mehet a hölgy. - lépett be az orvos, majd kitessékelte a barátaim. Gwen megszorította a kezem majd kiment a többiek után.

Az orvos elvégzett egy pár vizsgálatot, majd kiment. A többiek halvány mosollyal léptek be hozzám, majd Liam megszólalt.

- Ha feltudsz kelni, akkor mehetünk is haza. De viszont pihenned kell, mert nagyon kimerültél és valószínűleg meg is fáztál. - bólintottam. A fiúk kimentek, csak Gwen és Zayn maradtak ott, hogy segítsenek. Felülni sikerült az ágyban, viszont állni már nehezen ment. Remegő lábakkal álltam, Zaynbe kapaszkodva, míg Gwen segített felvenni a ruháim.

*

- Gyere, segítek felmenni. - karolt át Zayn és Harry egyszerre, majd elindultunk Gwen után aki irányította a fiúkat. A szobába belépve megcsapott Niall illata. Nem örültem hogy ide hoztak, de most minden vágyam az volt, hogy lefekhessek.

Lefeküdtem az ágyba, betakaróztam. A fiúk kimentek, majd Gwen leült az ágy szélére.

- Köszönök mindent! - nem tudtam elmondani neki, mennyire köszönöm, ezt a pár szót is alig bírtam kinyögni.

- Aludj. - suttogta a lány, majd arcomat megsimította, felállt és kilépett a szobából.

*

Félálomban voltam, mikor valaki belépett a szobába. Leült mellém az ágyra, majd óvatosan megfogta a kezem. Megcsapott illata, s rögtön felismertem. Niall. Szemeimbe könnyek gyűltek, de nem mertem kinyitni, mert akkor kiszabadultak volna.

Még régen megfogadtam, hogy sosem sírok fiú miatt. Akkor még nem tudtam, hogy ez ennyire fáj, s nem tudok mit tenni, muszáj sírnom.

- Anette. Szerelmem. - suttogta, megszorította a kezem majd nagy levegőt vett. - Annyira sajnálom. Elmondhatatlanul. Nem akartam ezt tenni. Be voltam rúgva és... - ekkor már sírt. Hallottam a hangjából, s könnyei is az összekulcsolt kezünkre csepegtek. - megtörtént. Annyira sajnálom. Nem akartam. Ha most visszaforgathatnám az időt, el sem mennék a buliba. Ajj An. - még mindig sírt. - Nem akartam ezt. Nekem te jelented a világot. Teljes szívemből szeretlek. Sajnálom. - mozgolódott, majd felém hajolt. Egy puszit nyomott a homlokomra. Szemeiből rám csepegtek a könnyek, s az enyéim is kiszabadultak, s összefolytak az övéivel.

- Aaaan. Hoztam kaját, kelj fel, enned kell. - lépett be a szobába Gwen, a hangból ítélve. Niall rögtön elengedte a kezem és felállt. - Te mit keresel itt? - kérdezte Gwen, hangja nem volt nyugodt.

Niall egy szót sem szólt, csak kisétált a szobából. Kinyitottam a szemeim, felgyülemlett könnyeim kiszabadultak. Gwen odaült az ágyra, s megszorította a kezem. Összeszedtem magam, majd felültem. Az ölembe tette a kaját, aminek rögtön neki láttam. Délután lehet és még nem ettem semmit.

Gwen mosolyogva nézte, ahogy falom az általa elkészített ételt. Mikor befejeztem, megszólaltam.

- Köszönöm, isteni. - halvány mosoly húzódott a számra.

- Nincs mit. - mosolyodott el, majd felállt, felvette a tálcát és megindult kifelé, de ekkor utána szóltam.

- Gwen. - visszafordult, s kérdőn nézett rám. - Most mit tegyek? - újra könnye gyűltek a szemeimbe. A lány lerakta a tálcát az asztalra, majd odajött, befeküdt mellém az ágyba és válaszra nyitotta a száját.

29. fejezet

- Most miért vagy ilyen velünk? - tettem fel a bennem motoszkáló kérdést. - Mármint na érted, eddig nem ilyen voltál most meg izé! - mutogattam össze vissza, mire Gwenből és Daveből egyszerre tört fel a nevetés.

- Hát. Ezt.. - kezdte mondani Gwen, de nehezére esett kinyögni. - Jól. Megmondtad. - fejezte be, mire durcásan néztem rájuk.

- Jól van! Tudod, hogy nem tudok fogalmazni! - mosolyodtam el a mondatom végére, majd belegondolva az esetbe én is elnevettem magam.

- Hát most már én is tudom. - mosolygott Dave, majd válaszra nyitotta a száját. - Visszatérve a kérdésre...a többiek miatt voltam olyan, amilyen. Tudjátok, nem rég költöztünk ide és szerettem volna beilleszkedni. - rántotta meg kicsit félősen a vállát. Még sosem láttam ilyennek. - De rájöttem, hogy én nem ilyen vagyok. - mosolyodott el egy kicsit bizonytalanul.

- Értem. - mosolyogtam rá a fiúra. Ekkor felnéztem, s megláttam, hogy megérkeztünk.

- Köszi, hogy haza kísértél. - mondta Gwen, mire én is bólintottam.

- Nincs mit. Umm.. Lányok... - kezdte el mondani, mire kérdőn néztünk rá. - Megadjátok a számotok, hogy még tudjunk beszélni? - darálta el a végét.

- Ja, persze. - mondta Gwen, majd elkezdte diktálni a számát, majd az enyémet is. Vajon honnan tudja fejből? Kicsit meglepett, de jól esett.

- Köszi. Na akkor én. - kezdett el mutogatni, mire felnevettünk. - Megyek. Majd beszélünk.

- Oké. Szia Dave. - integettem neki.

- Sziasztok. - fordult meg, majd visszaintett és eltűnt a sötétségben.

*

- Hol voltatok eddig? - kérdezte nagy szemekkel Zayn. A fiúk a nappaliban ültek, de mindenki mást csinált. Gwen kifújta magát, levágódott Louis mellé és rám mutatott.

- Az ő hibája! - mondta, mire egyik szemöldökömet felemelve válaszoltam.

- Tényleg? Az enyém? - kérdeztem már nevetve, mert eszembe jutott, hogy ott rohangáltunk a plázában és mindenki rajtunk nevetett. Közben leültem Niall ölébe, megpusziltam az arcát majd visszanéztem Gwenre. - Én loptam el a másik cipőjét, és rohangáltattam meg a plázában? - kérdeztem szemöldökömet még mindig felvonva.

- Gwen? Ne már tényleg? - kérdezte Harry, mire egyszerre nevetett fel az összes fiú. Szerintem ha nem kapaszkodom Niallbe akkor még le is estem volna az öléből, annyira nevetett.

*

- Nincs kedvetek bulizni menni? Olyan rég voltunk... - vetette fel az ötletet Harry, mire a többiek bólogatni kezdtek.

- Néha neked is vannak jó ötleteid! - veregette meg Gwen a fiú vállát, majd összekócolta a haját. Ekkor Niallnek feltűnt, hogy én nem bólogattam, majd odafordított maga felé.

- An? - kezeit összekulcsolta derekamon.

- Nekem most nincs erőm...se kedvem. Ti mennyetek nyugodtan, én inkább itthon maradok. - mondtam mosolyogva.

- Akkor én is maradok. - mondta Niall. Láttam rajta, hogy szívesen menne, csak miattam marad itthon.

- Nem. Te mész bulizni. - mondtam mosolyogva. - Elleszek! Nem kell vigyázni rám. - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Én is itthon maradok. - mondta Zayn. - Semmi kedvem most ehhez. - fejezte be.

- Na látod. Nem is leszek egyedül. Menny nyugodtan. - mondtam Niallnek, mire bólintott.

- Oké. De biztos? - kérdezte, nagy szemekkel fürkészve arcom.

- Biztos. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

- Na gyerekek akkor készülődjünk! - ordította el magát Louis.

- Itt vagyunk melletted, te idióta!- verte fejbe Liam az előbb említettet.

- Gwen! Segíts! Liam bánt! - kezdte el vékony hangon kérlelni barátnőjét.

*

- Jó szórakozást! - mosolyogtam, mire a többiek intettek. Miután elhajtottak becsuktam az ajtót.

- Na mit csináljunk? - fordultam a nappaliban ülő Zayn felé.

- Film? - kérdezte, mire boldogan bólintottam. Zayn megindult a CD-k felé, én pedig bementem a konyhába a pizzás papírért.

- Milyen pizzát rendeljek? - ordítottam a nappaliban ülő fiúnak.

- Hawaii. - ordított vissza, mire felnevettem. Megrendeltem a pizzákat, majd visszamentem a nappaliba, ahol Zayn két cd borító között vacilált.

- Melyik legyen? - kérdezte, mire behunytam a szemem és ráböktem az egyikre. - Oké.  mosolyodott el, majd ő visszaült a kanapéra.

- Amíg megjön a pizza gyorsan lezuhanyzok, oké? - kérdeztem, mire megjelent egy perverz mosoly az arcán. Bólintott, én pedig felmentem a szobánkba, megkerestem a pizsimet, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam is, majd miután végeztem lebattyogtam a nappaliba. Zayn épp ekkor jött vissza, kezében a két doboz, hóna alatt pedig egy kóla.

- Cuki vagy. - mosolyodott el. Végignéztem magamon, majd én is elmosolyodtam. Letelepedtünk a kanapéra, Zayn betette a filmet, ami egyébként valami horror volt, majd elkezdtünk enni. Míg a fiú benyomta majd az egész pizzát én csak a felét bírtam. Mikor már megbizonyosodtam róla, hogy tuti hogy nem bírok többet enni, ledobtam a dobozt a földre, majd elterültem a kanapén, hasamat simogatva.

- Na mi van, teli vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Fhú, mint a déli busz. - mosolyodtam el. Normális pozícióba helyeztem magam, majd Zayn is felült mellém és tovább néztük a filmet.

*

- Megjöttüüünk. - hallottam egy nagy ordítást, s erre eszméltem fel, ahogy Zayn is. - Hát ti? - kérdezte egy hang. Mikor sikerült végre kinyitnom a szemem Liam-et pillantottam meg előttünk.

- Ummm... asszem elaludtunk. - válaszolta Zayn, bár szemei még csukva voltak. Ekkor vettem észre, hogy rajta fekszek. Gyorsan felpattantam, majd bocsánatkérően néztem rá. Elmosolyodott, majd legyintett.

- Hel-lóóóóóóó. - jött be Gwen is, mögötte pedig sorban a többiek. Hát hogy fogalmazzam meg...nem voltak szomjasak. Odamentem Niallhöz, aki elég furcsa volt. Kicsit kétségbeesetten nézett rám.

- Baj van? - kérdeztem nagy szemekkel, mire egy mosolyt erőltetett magára.

- Nincs. - mondta, mire bólintottam. Furcsa volt. Liam, Zayn és én felsegítettük a többieket a szobába, befektettünk mindenkit az ágyába, majd mi is nyugovóra tértünk.

*

Reggel nem volt mellettem senki. Ezen csodálkoztam, nem hittem, hogy tovább alszok, mint Niall. Bementem a fürdőbe, megmosakodtam, majd miután valamennyire elfogadhatóan néztem ki, kiléptem a szoba ajtaján és elindultam a lépcső felé. Az emeleten csend honolt, csak Gwen szobájából hallottam hangokat, majd mikor odaértem megütötte a fülem egy mondat.

- Nem akartam ezt tenni. Én nagyon szeretem An-t... - hallottam Niall hangját. Ekkor hirtelen lefagytam. Nem tudtam ez mit jelent. Nem tudtam mit csináljak, hogy mi történhetett. Csak álltam az ajtó előtt, s szemeimbe könnyek gyűltek. Féltem attól hogy mi történt, hiszen én teljes szívemből szeretem.

28. fejezet

Nem mondanám, hogy gyorsan körbejártuk Gwennel a plázát. Sok helyen voltunk, és mindenhol nagyon jó cuccok voltak. Nyílt egy új cipőbolt, ahova beráncigáltam Gwen-t is. Hát igen ez nem az ő stílusa, de nagyon imádom azért, hogy bejött velem.

- Itt halok meg. - rogytam le az egyik székre, elkeseredésemben.

- De ez két ugyanolyan cipő. - válaszolt Gwen, felváltva a cipőkre mutogatva.

- Nem igaz. - mondtam neki teljes magabiztossággal.

- Tényleg nem, ez sokkal drágább. - nevetett fel Gwen, majd összekócolta a hajam. Gonoszan ránéztem, majd folytattam.

- Köszi. - igazítottam meg a hajam. - De tényleg válassz! - mutogattam a cipőkre.

- Miért én? - rogyott le a ő is az egyik székre majd a gyűrűit csavargatta. Aztán eszembe jutott valami.

- Mert segítened kell. Képzeld azt, hogy ez két bakancs, úgy jobban megy. Melyiket vennéd meg? - tettem fel a kérdést, hátha így már segít.

- Ezt. - mutatott a sötétebbre. Én automatikusan visszatettem a dobozába majd vissza a polcra is. - Mit csinálsz? - kérdezte meglepetten Gwen, mire én válaszoltam.

- Teljesen különbözők vagyunk, ezért imádlak, így vagyunk jók. Míg neked az tetszik, nekem a másik. Tiszta jing-jang.  - nevettem fel, a bénázásomon majd felhúztam a lányt a padról és elindultunk a pénztárhoz.

- Az nem pasiknál és csajoknál van? - kérdezte, mire megint felnevettem.

- Lehet. - vontam meg a vállam, majd kifizettem a cipőt. Gwenre néztem, mire ő sejtelmesen mosolygott rám.

- Mit mosolyogsz úgy? - kérdeztem. Rosszat éreztem. Ajjaj.

- Együnk fagyit. - mutatott az egyik bódé felé. Odasétáltunk, vettünk egy-egy gombócot, majd leültünk az egyik asztalhoz.

*

- Próbáld már föl a szerzeményedet. - vetette fel az ötletet Gwen.

- Minek? - néztem rá értetlenül. Miért érdekelné őt az?

- Nem is láttam még. - mondta, mire furcsán néztem rá, de vállamat megrántva levettem a cipőm.

- Akkor megmutatom. - bólintottam majd felhúztam a magassarkút. Éppen a másodikkal szenvedtem, mikor Gwen felkapta a cipőimet, majd elrohant.

- GWEEN! - ordítottam utána, s felkapva a táskámat, utána eredtem. Szóval ezt tervezte. Látszott rajta, hogy nem számított arra, hogy ilyen gyors vagyok magassarkúban, de hát van gyakorlatom.

- Ajaj. - mondta, majd újra futásnak eredt. Egy keveset kergetőztünk a plázában, amit az idegenek nevetve figyeltek, majd mikor ár nem bírtam lekaptam a lábamról a cipőt. Körbepillantottam, de nem láttam Gwent. Ekkor észrevettem egy Starbucks-t, s oda indultam. Ahogy Gwent ismerem, tuti oda ment be. A pultok mögött Dave-t láttam aki mosolyogva nézett rám.

- Hol van Gwen? - kérdeztem komolyan méregetve a fiút. Furcsa volt. Túl furcsa.

- Nincs itt. - vonta meg a vállát, majd egy furcsa lány felé fordult. - Sophie, kérlek szolgáld már ki az 5-ös asztal vevőit! - mire a lány kilépett. Nagyon furcsa volt.

- Ok Dave! - a hangja is furcsa volt. Ismerős, de a haja fekete volt. Odaért az asztalhoz, mire én visszafordultam Dave-hez. Visszafojtott mosollyal nézett rám.

- Na de tényleg, hol van? Tuti ide jött be, ismerem. - kérdezgettem, de nem válaszolt. Ekkor Dave biccentett egyet "Sophie" felé. Odafordultam, ekkor a lány levette a haját, majd megjelent egy kék hajzuhatag.

- GWEN! - üvöltöttem utána, mikor ő kiviharzott a kávézóból. Gonoszan néztem Dave-re majd utána futottam. - Állj már meg!

Már a plázából kiérve kergetőztünk, mikor Gwen befordult egy zsákutcába. Haha, én nyertem.

- Ne bántson, kisasszony! - vigyorgott felém, mire én is elmosolyodtam.

- Megvagy Gwen! - mondtam, majd felé indultam, mire ő hátranézett s szomorúan vette tudomásul, hogy nem tud merre menni.

- Ne bánts máár. Sírni fogok, tudod jól. - nézett rám kiskutya szemekkel, mikről én tudomást sem vettem.

- Daveeee Segíííííts! - ordított, mire én hátrafordultam, s akkor megláttam mögöttünk Dave-t aki vigyorogva nézett ránk.

- Ugye tudod, hogy véged? - kérdeztem gonoszan, tudomást sem véve a fiúról, aki épp a falnak támaszkodva figyelt minket. Esze ágában sem volt segíteni Gwennek, inkább nézte a műsorunkat. Aprót bólintottam felé, mire egy mosollyal válaszolt.

Közben Gwennel kergetőztünk, s mikor végre elértem haját összekócoltam, majd elkezdtem csikizni. Tudtam, hogy nagy csikis és ezt ki is használtam ellene.

- Állj le-e An. - mondta ki a szavakat, szemeiből könnyek folytak, annyira nevetett. Úgy éreztem kvittek vagyunk ezért elengedtem a lányt, majd kivettem a cipőim a kezéből és átvettem. Az újat gondosan beletettem a szatyorba.

- Ti nem vagytok normálisak. - nevetett fel Dave, mikor mindketten csapzottan, kifáradtan, vánszorogva indultunk el felé, ki az utcából.

- Tudjuk. - bólintottam, majd mi is felnevettünk a lánnyal. Furcsa. Most, hogy nem voltak vele a barátai Dave tiszta normális volt, sőt Gwennek még segített is. Hármasban sétáltunk ki az utcából, majd mi jobbra fordultunk a lánnyal és így megálltunk Dave előtt.

- Haza kísérjelek titeket? - kérdezte, mire egymásra néztünk. Szerintem Gwennel ugyanarra gondoltunk, de végül ő szólalt meg.

- Aha. - mondta mosolyogva, majd elindultunk.

27. fejezet

- Elmondta. - mondta komolyan, mélyen a szemembe nézve.

- És? Mi az? - kérdeztem kíváncsian. Közben leültem Gwen mellé az ágyra. Ekkor megrázta és lehajtotta a fejét.

- Nem mondhatom el, ne haragudj An. - mondta, hangjában valami furcsát hallottam. Bólintottam, mire mosolyogva felnézett. - De megbeszéltük. - Én is mosolyogva bólintottam, majd fel is álltam.

- Akkor én most megyek. Holnap beszélünk. - kacsintottam rá, majd kisétáltam a szobából. Kicsit rossz volt, hogy nem mondták el, de ha megtudták beszélni és minden oké, akkor én is örülök. Mosolyogva battyogtam vissza a szobánkba, ahol Niall laptopozott.

- Hellóóóka Szépfiú. - mosolyogtam kajánul, mire Niall félre tette a gépet, majd féloldalasan mosolyogva rám kacsintott és felülve az ágyban megpaskolta a lábait. Értettem. Odasétáltam, majd beleültem az ölébe. Kezemmel átkaroltam nyakát, mire ő derekamra fonta erős karjait. Homlokomat övének döntöttem, majd lehunytam a szemeim. Csókunk tökéletes, érzelemmel teli, szenvedélyes volt. Ahogy az összes eddigi. És ez csodálatos a kapcsolatunkban. Hogy ugyan úgy szeretem Niall-t mint az elején. Vagy talán jobban, ha lehet jobban szeretni. Érzelmeim egy cseppet sem csökkentek és remélem neki sem. Több csókot váltottunk, majd.... megtörtént. Életemben az első. Borzasztó jó érzés, hogy Niall sosem erőltette, hanem várt rám. És megtörtént, és csodálatos volt. Boldogan aludtunk el.

*

- Szép reggelt királyláááááány. - köszöntött a konyhába belépve Gwen.

- Szia Gwen. - mosolyogtam rá.

- Na mizu? - kacsintott rám. - Kérsz kaját? - kérdezte, majd a választ meg sem várva elkezdett szedni nekem a már kész rántottából.

- Nyamiiiii. - ültem az asztalhoz, majd miután a lány lehelyezte nekem az ételt rögtön neki láttam. Pár perc alatt ki is végeztem, amire Gwen nagy szemekkel nézett.

- Szép volt. - bólintott elégedetten, majd elvette a tányérom és betette a mosogatógépbe.

- Egy kis vásárlás? - kérdeztem, mire a lány bólintott. - Meg elmehetnénk fodrászhoz is. A hajam már megint... - kezdtem el mutogatni, mire felnevetett majd bólintott.

- 15 perc múlva a nappaliban. - mondta majd fel is rohant. Én utána rohantam, s berontottam a szobánkba, ahol Niall még mindig aludt. Hogy miért rohantam? Nem rég keltem fel, kinézetemet nem mondanám átlagosnak, sem emberinek. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, s épp a fésűt kerestem, mikor egy rekedtes hang a nevemet mondta.

- Anette. - odafordultam. Niall fájdalmasan nézett rám. - Mit szenvedsz az éjszaka közepén?

- 11 óra van- forgattam meg a szemeim, de közben halványan mosolyogtam - és vásárolni megyünk Gwennel. - fejeztem be, majd miután egy puszit nyomtam a szájára lerohantam a nappaliba, ahol Gwen a kanapén ült.

- Induláááááás! - ütögettem meg a lány vállát, mire odafordult és fel is állt.

*

- Imádom a hajad! - mondta Gwen mosolyogva.

- Köszi. - öleltem meg. - Úristen a tied is nagyon király! Olyan Gwen-es. - kacsintottam rá.

- Örülök. - mondta. - Na goooo plázázni. - fogta meg a kezem, majd maga után húzott.

26. fejezet

- Köszönöm. - szinte suttogva mondta ki a szavakat, majd megölelt.
- Mi történt veled? - kérdeztem kétségbeesetten. Gwen kinézett az ablakon, szemében fájdalommal, majd halkan megszólalt.
- Nem tudom. Nem tudom miért tettem. - hajtotta le fejét, majd arcát kezeibe temette. - Segíts.
A meglepődéstől meg sem bírtam szólalni. Nem tudtam, hogy tudnék segíteni, s ez borzalmas érzés volt. Megfogtam vállát, mire ő bátran rám pillantott.

*

A nappaliban ültünk a fiúkkal. Zayn aludt, Liam és Niall beszélgettek, én Niall vállán hallgattam őket, Harry pedig csak maga elé nézett. Szemében még mindig ugyanazt véltem felfedezni, mint előző éjjel. Nem tudom mi lehet a baja, mi történhetett vele. Gwen és Louis lépkedett le a lépcsőn. Louison látszott, hogy most kelt, szeméből még főleg álmosság tükröződött.
- Köztünk vagy, drága Gwen? - kérdezte Liam mosolyogva. Már egy pár perce Gwenhez beszélt, de a lány nem figyelt rá.
- Öööööhm. Igen. - eszmélt fel a bambulásból Gwen, majd leültek közénk és bekapcsolódtak a beszélgetésbe. - Igazán elvihetnétek egyszer a London Eye-hoz.
Nem tudom hogy ez hogy jött a lánynak, de én is szívesen elmennék. Amióta ideköltöztünk Londonba egyszer voltam a London Eye-nál Niall-el. De nem ültünk fel rá. Akkor még  a fiúkat nem is ismertem....hmmm de rég volt.
- Ez honnan jött? - kérdezte vadul mosolyogva Niall.
- Onnan, hogy igazán elvihetnétek. - válaszolta a számára ésszerű választ Gwen, mire én is vadul bólogatni kezdtem.
- De csak ha szeretünk? - kérdezték a fiúk egyszerre.
- Tudom, hogy szerettek. - nevetett fel a lány. Mindenki nevetett, ekkor Gwen idegesen rám nézett. Ráfigyeltem, majd fejét elkezdte Hazza felé döntögetni. Vettem az adást, beszéljek vele. Igen én is gondoltam már rá, hogy újra megkérdezem, hátha elmondja, hogy mi a baja.
- Rendeljünk kaját, vagy befogjuk a pasikat a munkába? - szólalt meg vadul vigyorogva Gwen, majd rám pillantott. - Ki is tud főzni közületek? Én nem akarom, hogy meghaljak ételmérgezésbe, Niall-re nem bízom. Zayn?
- Jól vagyok, köszi. - válaszolt a srác, mire én elmosolyodtam.
- Nem érdekelt ez az infó, de már mindegy. - nevetett fel Gwen, majd odament s összeborzolta Zayn mindig tökéletes haját.
- Nem akarok olyan kócos lenni, mint te. - vetett egy szúrós pillantást a lány felé.
- Már késő. De csinálsz nekünk valami mennyei kaját, vagy nem? - kérdezte Gwen.
- Ha segítesz akkor igen. - mondta elégedetten Zayn.
- Miért kell segítenem? A nő ilyenkor élvezi megérdemelt pihenőjét. - bólogatott Gwen, mire elmosolyodtam. Igaz.
- Kell a női erő.
- Anette, segíts, Zayn már megint bántja a lelkemet. - nézett felém, ám szeméből azt vettem ki, hogy beszéljek már Harryvel. Nem tudom hogy csinálta. Aprót bólintottam, mire Gwen a középpontba helyezte magát, s így nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy kihívtam Harry-t. Egészen az erkélyig húztam magam után a tanácstalan fiút, majd mikor megérkeztünk leültem a egyik székbe, és a kilátásban gyönyörködtem.
- Hazz, minden oké veled? - fordultam az említett felé. Szememben kíváncsiság, s aggódás tükröződött. Fejét lehajtotta, s nem válaszolt. Felálltam, odamentem a székéhez, leguggoltam mellé, s megfogtam a kezét. - Nagyon rossz így látni. Mondd el mi bánt.
Nem válaszolt. Szemébe könnyek gyűltek, de nem válaszolt. Nem képes beszélni róla, vagy éppen én nem vagyok rá alkalmas. Talán Gwennek elmondaná..
- Jaj, Harry. - én szemeimbe is könnyek gyűltek. Az érzés folyamatosan mardosott, hogy nem tudok rajta segíteni. Rám nézett, majd megszólalt.
- Ne haragudj An. - mondta halkan. Nem szólaltam meg, csak szorosan magamhoz öleltem. Ugyan olyan erősen ölelt, mint én őt.

*

Ritka alkalom, de mind az asztalnál ültünk és vártuk az ebédet, amit Gwen és Zayn készített. Mikor letették elénk a spagettit, még jobban megéheztem. Nagyon jól nézett ki. Niall és én kaptuk be az első falatot.
- Na milyen? - kérdezték a szakácsok egyszerre.
- Isteni. - mondtam csillogó szemekkel. - Mostantól mindig ti főztök! - kacsintottam rájuk.
- Jaaaaaaaa. - bólogatott Niall egyetértően. Tényleg nagyon finom volt a kaja, szintén szólva nem számítottam rá, hogy ennyire finomat tudnak csinálni. Miután mindenki befejezte, Niall-el pedig repetáztunk is elvállaltam a mosogatást, a fiúk pedig bementek a nappaliba. Gwen ottmaradt velem, s rögtön elkezdett faggatni.
- Mondott valamit Harry? - kérdezte hangjában kíváncsisággal, miökzben a tányérokat szedte össze. Elmeséltem neki, hogy pontosan mi történt s azt is mikor éjjel lementem s ott találtam a fiút.
- Hallod, szerintem neked kéne beszélned vele. Úgy tűnik nekem nem fogja elmondani. - mondtam egy kis idegességgel a hangomban.
- Oké... - mondta kissé tanácstalanul, majd bementünk a nappaliba a fiúkhoz, akik valami filmet néztek. Én letelepedtem Niall ölébe, Gwen pedig félrehívta Harry-t. Remélem nem tudják beszélni, hogy most mi van.
- Mit nézünk? - suttogtam Niall fülébe, miközben elhelyezkedtem.
- Valami horrort. - rántotta meg a vállát, majd elkezdett a hajammal babrálni.
- Zaaaaaayn. - kezdtem. - Te tudod mit nézünk? - kérdeztem meg tőle is.
- Ummm.. - vette elő a cd borítóját, majd felolvasta. - Paranormal Activity 2.
- Köszi. - mosolyogtam rá, mire ő rám kacsintott, majd én is kacsintottam, s erre ő is. Ezzel elvoltunk egy ideig, de végül én nem bírtam, s elnevettem magam, majd Zayn is felnevetett.
- Látom nagyon félsz. - mondta Niall mosolyogva, majd megpuszilta a homlokom. - Ezerszer láttad már, mi?
- Yep. - mondtam. - Ideadod a telefonod? - kérdeztem nagy szemekkel, mire ő szomorúan nézett rám.
- Nincs itt. Fent van. - mondta.
- Psssszt! Zayn. Itt a mobilod? - kérdeztem, mire ő bólintott, majd visszafordult a tv felé. - És ide is adod? - nevettem fel, mire ő kapcsolt és a kezembe nyomta a készüléket. Felmentem twitterre, majd egy kis böngészés után kiírtam valamit. "horrorfilm with @onedirection. @zaynmalik legközelebb én nyerek." Miután meguntam visszaadtam a telefont Zaynnek, aki rögtön elkezdett babrálni vele.
Mikor a vége felé járt a film megjelent Gwen, majd utána nemsokkal belépett Harry is. Egyikőjük arcáról sem tudtam leolvasni semmit.

*

Miután lezuhanyoztam nem bírtam tovább várni, átmentem Gwen-hez. Ő éppen tv-zett, Louis-t nem láttam a szobában.
- Na? - kérdeztem, mire Gwen rám pillantott. Arckifejezése nem mutatott semmit. Meddig akarja húzni még az agyam? Ekkor megszólalt.