55. fejezet

- Az unokatesómmal! Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára! Ma ide jön! - ugrott fel, s látszott rajta nagyon boldog. Kissé furcsálltam, mert sosem említette hogy van unokatestvére, bár az általában mindenkinek van, viszont ha ennyire jóban vannak, mesélhetett volna róla..

- Tényleg? De jó! - mosolyodtam el szélesen, mert ha Gwen ennyire szeret valakit akkor az a személy biztos jó fej. 

- Kelni Niall, mert mindjárt elfogy a kaja és a bemenetel csak barátnővel érvényes. - mondta Niall felé fordulva, aki ahogy meghallotta az "elfogy a kaja" kifejezést felugrott, majd felkapott és kirohant a konyhába. Nem tudtam mire vélni, olyan gyorsan történt, csak nevetni tudtam. Igaz hogy már elég régóta ismerem a srácokat, de még kissé feszélyezve éreztem magam, mikor észrevettem, hogy én bizony egy szál pólóban ülök Niall ölében.

- Tetszik ez az összeállítás! - vigyorodott el Zayn, mire kissé elpirultam, s vállba vágtam a srácot.

- Igazad van Zayn. - simogatta mg nemlétező szakállát Harry mosolyogva, mire felnevettem.

- Le lehet rólam szállni srácok. - húzogattam a pólómat, még mindig kissé feszülten.

*

- Boldog születésnapot! - jelent meg mögöttem Niall, majd megölelt, s csókokkal illette nyakamat. Felé fordultam, majd mélyen szemébe néztem.

- Köszönöm. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Ennyi nekem pont elég volt. Nem kell semmi felhajtás, nem kell semmi ajándék. Csak hogy itt legyen velem.

- Gyere öltözni, Gwen mondta, hogy csípjük ki magunkat. - karolt át, majd elindultunk a háló felé. Ekkor megláttam Gwent, s utána szóltam.

- Tényleg ki kell öltözni azért, mert jön az unokatesód? - fáradt voltam, s semmi erőm nem volt kiöltözni.

- Igen, azt mondta valamilyen különleges helyre visz. - mosolyodott el, s ekkor láttam hogy Louis ölében ül.  Elmosolyodtam rajtuk, hogy mennyire illenek egymáshoz, majd beletörődve sorsomba kutatni kezdtem a ruháim között.

Mikor már 10 perce kutattam és nem jutottam semmivel sem előrébb levetettem magam az ágyra, s kiordítottam a szobából.

- Gwen én nem megyek sehova. Semmi ruhám nincs! - erre a nyűgös kijelentésemre csak egy nevetés volt a válasz. Már ott tartottam hogy visszaalszok, mikor valaki megcirógatta az arcom. Rögvest kinyitottam a szemem, mikor megéreztem Azt az illatot. 

- Boldog szülinapot még egyszer! - nyomott a kezembe egy dobozt, amit csodálkozva nyitottam ki, s ami egy csodálatos ruhát rejtett.

- Te nem vagy normális. - néztem fel rá, mire ő ijedten nézett rám majd a ruhára.

- Nem tetszik?

- Dehogynem! Ez gyönyörű! - már könnyek gyűltek a szemembe. Megöleltem barátomat, s rögtön fel is vettem a ruhát.

- Tökéletesen áll rajtad. Ez a szín... Állati. - vigyorodott el perverzen, mire felnevettem. 

- Óóóó! Van egy ehhez való gyűrűm! - pattantam egyet, majd a neszeszeremben kezdtem el kutatni. Teljesen kiment belőlem a fáradtság, tejesen fittnek éreztem magam. - Meg is van! - húztam fel az a csodát az ujjamra, majd karomat Felé tartottam.

Gyengéden fogta meg a kezem, megvizsgálta a gyűrűt, majd hirtelen magához rántott mire egy kicsit sikítottam. 

Ő elterült az ágyon, s én így rajta feküdtem. 

- Rossz fiú. - lengettem meg előtte rosszallóan az ujjamat, mire elmosolyodott. Épp a szájára nyomtam egy csókot, mikor megzavart a csengő. 

Rohantam az ajtóhoz, hiszen már ha ennyire felöltöztem, had üdvözöljem már én Az unokatesót. 

- Ő lesz az? - kérdeztem, de a többiek a konyhából csak szórakozottan figyeltek, amit nem tudtam mire vélni. Kíváncsi voltam, s ahogy kinyitottam az ajtót meglepődtem, s felsikítottam.

Nem egy ember állt az ajtóban, sőt nem is állt. Egy dobozkában egy kiskutyus volt, s a dobozra nagy betűkkel ez volt írva: 'Mi legyen a nevem, kedves szülinapos?'

A boldogságtól, s az ámulattól megszólalni is alig bírtam. Leguggoltam a gyönyörű állathoz, kezembe vettem, s könnyek szöktek a szemembe. Behoztam a dobozt az ajtó elől a kutyussal, becsuktam azt, majd ahogy megfordultam velem szembe állt mindenki, s fülig érő szájjal nézték reakciómat.

- Ti nem vagytok komplettek! - mosolyodtam el könnyek között, s ahogy a kutyus megnyalta az arcomat, mindenki egy "Ahwww" hangot adott ki. - Imádlak titeket! Nagyon köszönöm a kis drágát. - tártam ki a szabad karomat, majd mint a Teletabik megöleltük egymást.

Miután szétváltunk megtöröltem a szemeim majd komolyan elgondolkoztam.

- Mi legyen a neved , te cukorfalat? 

54. fejezet

- Nagyon tetszett! - mosolyogtam Gwen felé. Az ő öltözőjében ültünk heten, s beszélgettünk.

- Imádlak. Á, el fogom rontani, ha rajtam múlik. Elesek az első fellépésemen, mekkora égés! - nyújtotta ki a nyelvét mire elmosolyodtam.

- Nem fogod. Jó leszel! - bátorítottam barátnőmet. - Nem megyünk?

- Paul mondta, hogy mehetünk. - mosolygott Harry, majd felálltam Niall öléből és elindultam. Zayn rögtön kérdésekkel bombázott, s csak a szemem sarkából láttam, hogy Gwen visszarántotta Niallt és a fülbe súgott valamit. Nem tudtam rájuk figyelni az előttem himbálódzó kéz miatt.

- Mi?Mi? - kérdeztem Zayntől. - Bocsi, csak kissé elbambultam..

- Azt kérdeztem, hogy ki volt az a lány aki melletted ült? - kérdezte mire elvigyorodtam.

- Arielle a neve. Óriási rajongótok, s az apukája itt dolgozik.- kezdtem mire Zayn szemei megcsillantak. - Nem akarlak lehervasztani, de van barátja...

- Értem. – mondta elkeseredve s szeméből kialudt a csillogás, s lehajtotta a fejét.

- Nyugi. Több millió lány van aki bármit megadna érted Zayn. Hamarosan meg fogod találni azt akiért te is mindent megtennél. - kacsintottam rá, majd oldalba löktem s erre ő is elmosolyodott.

- Jöttök kajálni? - kérdezte Liam.

- Naná! - mondtam, majd magam után rántottam a srácot, s megindultunk a többiek után.

Már a büfében ülve szó esett a három nap múlva lévő szülinapomról. A fiúk egyszerűen nem tudják felfogni, hogy nem szoktam és hogy most sem szeretnék különösebben nagy feneket keríteni ennek a dolognak, hiszen ez egy ugyan olyan nap az évben mint a többi. Meg egyébként is, Liam szülinapja is hamarosan itt van, meg Niall-é is, azok sokkal fontosabbak.

- De fiúk, tényleg felejtsük el, jó? - próbálkoztam de egyszerűen hajthatatlanok.

- Elég ebből! Meg lesz ünnepelve és kész! - zárta le a témát Louis, mire arcomat tenyerembe temettem. Erre a többiek felnevettek, s ekkor megérkezett Gwen és Niall is.

- Hát ti hol voltatok? - kérdezte Harry.

- Kajaaaaaaaa! - ordított fel kissé hangosan Niall, s leült mellém. Gwen ugyan így tett, csak Louis mellé ült, s a kérdésre egyikőjük sem válaszolt. Kissé furcsa volt, mivel Gwen elkezdett teljesen másról beszélni, de utána hagytam. Majd elmondják ha akarják. Bízok bennük.

*

- Nagyon hosszú volt ez a nap. - fordultam Niall felé. Már a buszban voltunk, s lehetett olyan este 11 óra.

- És még milyen lesz a holnap.. - simította meg az arcomat barátom, majd egy puszit nyomott a hajamba. - Aludnod kéne, nem gondolod?

- De lehet.. Csak rég voltunk kettesben. - pirultam el, mire elmosolyodott.

- Mit szeretnél csinálni? - húzogatta a szemöldökét mire felnevettem.

- Beszélgetni. - kacsintottam, s felnevettem.

- Ahogy szeretnéd, Gyönyörűm. - mondta mire hihetetlen boldogság töltött el. Egy kinyúlt pólóban voltam, összekócolódott, laza kontyba fogott hajjal, nulla sminkkel, s gyönyörűnek hívott. A legjobb érzés amit egy lány érezhet.

- A turné alatt fogunk menni Írországba is? - kérdeztem a már rég óta bennem motoszkáló kérdést. Igen, szerettem volna megismerni Niall családját, igen szerettem volna látni hol nőtt fel…

- Igen terveztük. És valahogy úgy lesz, hogy az lesz az utolsó helyszín, hogy ha szeretnéd akkor mi ott tudnánk maradni anyáéknál egy kicsit. - mondta, s közben kezével kisöpörte szemembe lógó tincseimet.

- Nagyon szeretném! - mondtam, mire elmosolyodott s magához húzott.

- Rendben. De most már aludj. - nyomott puszit a homlokomra.

- Kérdezhetek még valamit? - fordultam felé, mire bólintott. - Miről beszéltetek ma Gwennel, mikor mi elmentünk enni? Olyan furcsák voltatok.

- Semmi különösről. Gwen kérdezgetett a turné állomásokról. - mondta Niall, de nem nézett a szemembe. Bólintottam majd elfordultam. Megbizonyosodott bennem, hogy biztos hogy Gwen nem ezt kérdezte..De akkor mit?

*

- ANETTE! Nem hiszed el kivel beszéltem az előbb telefonon! - eme szép mondattal keltett másnap Gwen. A szemeim alig bírtam kinyitni, s ekkor megrezzent az ágy, s egy kevés súlyt éreztem magamon. Gwen ugrott rám, s ekkor már kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. Látszott rajta, hogy ő is most kelt.

- Ki? - nyöszörögtem, s a hátamra fordultam, hogy Gwenre tudjak nézni. Ő félig rajtam, félig Niall-ön feküdt, s látszólag nem zavartatta magát, elhelyezkedett s válaszra nyitotta a száját.