2. fejezet

„Halkan énekelgettem, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Morcosan néztem oda, mert nem szeretem ha megzavarnak zenehallgatás közben. Mikor megláttam ki az elállt a lélegzetem..”

Egy szőke, kék szemű eszméletlenül helyes fiú mosolygott rám. Valahonnan nagyon ismerős… - futott át az agyamon.

- Bocsi, hogy megzavartalak. – ajándékozott meg egy gyönyörű mosollyal. – De elvileg itt ülnék.. – mutatott a mellettem lévő székre.

- Semmi baj, és én bocsi. Azt hittem, nem fog jönni senki. – miközben ezt mondtam, levettem a cuccom és felpakoltam a csomagtartóra.

-  Köszi. Egyébként Niall a nevem. – nyújtotta a kezét. – Téged hogy hívnak?

És ekkor leesett. Óriásira nyitódtak a szemeim, majd kiszűrtem a fogaim között a választ. – Anette vagyok… - furán nézett rám, szóval rögtön a lényegre tértem. – Az a Niall?

Mosolyra húzódott a szája és lassan bólintott. Visszamosolyogtam rá, majd megszólaltam. – Örülök, hogy megismerhetlek! – majd elfordultam és a tájat kezdtem el kémlelni. Nem vagyok jó ismerkedésben, nem tudom hogy kéne, szóval inkább elfordultam, ne lássa a bizonytalanságom.

-  Hééééj, hol marad a sikítás? – csapott a combomra, majd felnevetett.

Belőlem is kitört a nevetés, és együtt nevettünk. Ekkor láttam hogy bátyám hátrafordulva minket méreget. Rögtön tudtam mit akar.

- Ömmm.. Niall ő itt a bátyám, Justin. Justin ő itt Niall. – mondtam.

- Hello. – mondta mosolyogva Niall.  

- Szia. – intett Justin, majd visszafordult.

-  Jó fejnek tűnik. – mondta Niall.

-  Az. – kacsintottam rá. – Egyébként a többiek?

- Ők már tegnap visszamentek Londonba.

-  És te, hogyhogy nem? – kérdeztem meglepetten.

-  Cheryl Cole koncert volt, nem hagyhattam ki. – vigyorgott rám.

Elnevettem magam, majd bólintottam. Az egész utat végigbeszéltük, majd telefonszámot cseréltünk, hogy ha gondolom hívjam fel és a fiúkkal megmutatják a várost. Ennek nagyon megörültem. Tényleg nagyon szerencsés vagyok. Londonba költözünk, ami már alapjában egy nagyon király dolog, és akkor a repülőn pont mellém ül le Niall Horan, a One Direction énekese. Mosolyra húzódott a szám, mert eddig mindig szerencsétlen voltam, most pedig már két jó dolog is történt velem. Egyébként Niall olyan amilyennek hittem. Kedves, vicces, de tud komoly is lenni. Nagyon közvetlen és élőben még helyesebb.

Miután leszállt a gép, elköszöntünk és megígértük, hogy hívjuk egymást. Éppen a csomagokat pakoltuk be a kocsiba, mikor bátyám megjegyezte, hogy valahonnan nagyon ismerős neki Niall. Szó nélkül elővettem a telefonom, majd kikerestem egy One Direction-ös lemezborító képét, és az orra alá nyomtam.

- Nemáááááár! – mosolygott rám hihetetlenül. – Ez tiszta király! Egyébként ő a kedvenced, nem? - mosolygott sejtelmesen. Tudtam, hogy tudja, és nagyon megörültem, hogy nem égetett be Niall előtt ezzel.

-    Ő. – bólintottam.

Beszálltunk a kocsiba. 10 perc sem telt el, már megálltunk. Egy egész nagy ház előtt parkolt le apa. Kiszálltunk, kipakoltuk a csomagokat és benyitottunk. Hát ez a hát kívülről sem semmi, na de belülről. Borzasztóan szép! Már most imádom!

-  Az emeleten van a ti szobátok. – mosolygott anya.

-  Zsííír. – néztünk egymásra Justinnal.

Felkapkodtuk a bőröndöket és felmentünk az első szintre. Benyitottam a lépcső melletti szobába. Azt hittem nagyobb meglepetés nem érhet, de leesett az állam. Pont olyan szobában találtam magam, amilyet mindig is szerettem volna.