Bevezető

Reggel a The Wanted - Chasing the sun című számára keltem. A telefonomra pillantottam, majd mikor megláttam, hogy mennyi az idő óriásira nyíltak a szemeim. Az óra 7-et mutatott. El fogok késni… futott át az agyamon a gondolat. Felpattantam az ágyból, kivettem egy gatyát és egy pólót a szekrényemből, majd egy lendülettel kirohantam a fürdőbe, és elvégeztem a reggeli teendőimet, ahogy az minden reggel szoktam, csak most éppen dupla tempóval.  Fogmosás közben elgondolkoztam, hogy ez az utolsó hetem ebben a suliban, városban, országban. Apukám Londonban kapott állást, és nem utasította vissza az ajánlatot, szóval a nyári szünet kezdetén, vagyis jövő héten költözünk.  Egyébként a nevem Anette Smith (azaz Kovács Anett… csak szokom, mivel majd Angilában ezt kell mondanom). és most vagyok a másodikos a gimimben. A sulim nagyon jó, de az embereket viszont ki nem állhatom. Ezért nem bánom, hogy elköltözünk, mivel nem nagyon köt ide semmi, jó sulik meg bizonyára Londonban is vannak.  Miután végeztem a fürdőbe felkaptam a táskám és lerohantam a lépcsőn. A konyhába csak anyumat találtam. Nyomtam az arcára egy puszit, majd megkérdeztem.

-          Justin? – Anyukám nagy szemekkel nézett rám, majd leesett neki, hogy a bátyám felől érdeklődök. Még neki is szoknia, kell hogy így hívjuk egymást.

-          Kint vár a kocsiban. – mutatott ki az ablakon.

-          Jujj, akkor sietek. Köszi a reggelit. Szia! – ordítottam, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

Bátyám tényleg rám várt. Bepattantam mellé, majd egy puszival köszöntöttem. Nagyon jó a kapcsolatom a bátyámmal. Egyébként szerintem főleg azért mert ikrek vagyunk.  Bár mások szerint külsőre nem hasonlítunk, csak belsőre. De a lényeg, hogy nagyon szeretem őt.

-          Anett, figyelsz te rám? – hallottam bátyám hangját.

-          Bocsi, csak elkaladonztam… - vigyorogtam rá. – A válasz igen!

-          Nem is kérdeztem semmit! – kezdett el röhögni.

-          Jolvan, azt hittem szerencsém lesz. – biggyesztettem le az ajkam, majd bellem is kitört a nevetés. – Amúgy mit mondtál?

-          Nem fontos…

-          Ahogy gondolod.

Ekkor megérkeztünk a sulihoz. Bátyám leparkolt, majd kezdődhetett az utolsó hetem itt.