Mikor beértem a suliba a szokásos
dolgok fogadtak. Idegeskedő kilencedikesek, lenéző végzősök… Beértem a
termünkbe, ledobtam magam az utolsó padba és végignéztem az osztálytársaimon.
Hát egyik sem fog hiányozni, az biztos. Talán négy csoportba oszlik az osztályunk. Van egy aminek a plázacicák címet adnám. 5 hülye kis liba, kik
szüleinek nagyon jól megy, dióhéjban. Másik csoport ők fiúba. Borzasztóan elviselhetetlen
alakok. A harmadik csoport a stréberek, akikkel senki nem beszél. És végül a
negyedik csoportba tartozom én és.....ennyi. Hát szomorú, nem szomorú, ez van. Gondolatmenetemet a csengő szakította
félbe. Nyugodtan ültem a helyemen, mivel már mindenből lezártak. A tanárnő szuper gyorsasággal
jelent meg a teremben. Nem szólt egy szót se, csak betett a DVD lejátszóba egy
lemezt és leült a tanári asztalhoz. Aha, szóval filmezünk. Körülbelül 10 perce
nézhettük, mikor meguntam. Hát végül is, ez is több mint a semmi… Elővettem a
telefonom, beleraktam a fülest, majd a legmagasabb hangerőn elkezdtem hallgatni
a One Direction Up All Night című albumát. Igen, ezt még nem is mondtam..
Nagyon szeretem a 1D-t. Nem mondanám magam olyan orbitális directionernek, mert
nem ismerem a fiúkat annyira mint mások, de szeretem őket a magam módján.
Az óra gyorsan eltelt, ahogyan az
egész nap is. Mikor kicsengettek a hetedik óráról szuper sebességgel mentem ki a
suliból. Mivel ma Justinnak 6 órája volt, ő már hazament, szóval gyalogolnom
kellett. Egyébként ezt nem bántam, mert egész közel lakunk a sulihoz. Kocsival
is csak azért járunk, mert bátyám szeret menőzni.
Miután
hazaértem ledobtam a cuccom. A hűtőben kerestem valami ehetőt, jó étvágyat
kívántam magamnak, majd nekiláttam falatozni. Miután végeztem az ebéddel
felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Elővettem a laptopom,
bekapcsoltam és elmerültem a twitter világában. Mikor következőleg az órára néztem,
már fél 9 volt. Hú, gyorsan elment az idő. Félreraktam a készüléket, gyorsan elmentem
zuhanyozni, átvettem a pizsim, majd miután mindenkinek jó éjszakát-ot kívántam
betettem egy filmet majd jól betakaróztam, és ezután már csak arra emlékszem,
hogy valaki lekapcsolja a tévét…
*******************************************
Borzasztó gyorsan eltelt ez az
utolsó hét. Arra eszméltem fel, hogy már vasárnap van. A napjaim egyébként
ugyanúgy teltek. Felkeltem, suliztam itthon pedig kockultam és filmeztem. Tegnap
volt az évzáró ünnepség, szóval már hivatalosan is nyár van. A mai napom egyébként
pakolással telt.. De nem csak nekem, az egész családnak. Holnap reggel 7:05kor
indul a repülő, szóval már ma össze kellett pakolni. Este az ágyban fekve
gondolkoztam azon, hogy én nagyon szerencsés vagyok. Nem mindenkinek adatik meg
a lehetőség, hogy kiköltözzön Londonba….és mivel nincsenek barátaim nem is lesz
honvágyam, mert nincs ami ide köt. Holnap új élet kezdődik! – Ezzel a gondolattal, mosolyogva aludtam
el.
Reggel mikor meghallottam az ébresztőt
boldogság öntött el, majd hirtelen felindulásból körberohantam a házon és
felkeltettem mindenkit aki még nem kelt volna fel. Azaz Justint. Hát nem
repesett az örömtől, hogy így keltettem, de miután eszébe jutott, hogy milyen
nap van szorosan magához szorított, majd ezt súgta a fülembe: Ma egy új élet
kezdődik! – Rámosolyogtam, majd mikor sikerült kibontakoznom a szorításából
bólintottam és visszamentem a szobámba. Gyorsan felöltöztem, lecipeltem a
bőröndjeim amiket apum automatikusan betett a kocsiba. Mikor végeztünk gyorsan
felkaptam a cipőmet és a gyorsan elfoglaltam a vezető mögötti ülést.
Hamar kiértünk a reptérre. Mikor
a hangosbemondó bemondta, hogy a Londoni járattal utazók megkezdhetik a beszállást,
nagyon megörültem. Hisz akkor ez mégsem egy álom, ez a valóság. Betettük a
bőröndöket majd beszálltunk a gépbe. Kicsit hülyén jött ki, mert a szüleim és
Justin egy sorba ültek, majd én mögéjük kerültem. De mellettem két üres szék
volt Megörültem, felpakoltam oda a cuccaim, majd betettem a fülest a fülembe és
halkan ennyit mondtam: - Viszlát Magyarország! Vigyázz London, megyek!
Már egy jó ideje utaztunk, mikor
a gép megállt Párizsnál. Nagyot néztem, de nem nagyon foglalkoztam vele. Páran leszálltak,
meg gondolom fel is. Halkan énekelgettem, mikor valaki megkocogtatta a vállam.
Morcosan néztem oda, mert nem szeretem ha megzavarnak zenehallgatás közben.
Mikor megláttam ki az elállt a lélegzetem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése