55. fejezet

- Az unokatesómmal! Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára! Ma ide jön! - ugrott fel, s látszott rajta nagyon boldog. Kissé furcsálltam, mert sosem említette hogy van unokatestvére, bár az általában mindenkinek van, viszont ha ennyire jóban vannak, mesélhetett volna róla..

- Tényleg? De jó! - mosolyodtam el szélesen, mert ha Gwen ennyire szeret valakit akkor az a személy biztos jó fej. 

- Kelni Niall, mert mindjárt elfogy a kaja és a bemenetel csak barátnővel érvényes. - mondta Niall felé fordulva, aki ahogy meghallotta az "elfogy a kaja" kifejezést felugrott, majd felkapott és kirohant a konyhába. Nem tudtam mire vélni, olyan gyorsan történt, csak nevetni tudtam. Igaz hogy már elég régóta ismerem a srácokat, de még kissé feszélyezve éreztem magam, mikor észrevettem, hogy én bizony egy szál pólóban ülök Niall ölében.

- Tetszik ez az összeállítás! - vigyorodott el Zayn, mire kissé elpirultam, s vállba vágtam a srácot.

- Igazad van Zayn. - simogatta mg nemlétező szakállát Harry mosolyogva, mire felnevettem.

- Le lehet rólam szállni srácok. - húzogattam a pólómat, még mindig kissé feszülten.

*

- Boldog születésnapot! - jelent meg mögöttem Niall, majd megölelt, s csókokkal illette nyakamat. Felé fordultam, majd mélyen szemébe néztem.

- Köszönöm. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Ennyi nekem pont elég volt. Nem kell semmi felhajtás, nem kell semmi ajándék. Csak hogy itt legyen velem.

- Gyere öltözni, Gwen mondta, hogy csípjük ki magunkat. - karolt át, majd elindultunk a háló felé. Ekkor megláttam Gwent, s utána szóltam.

- Tényleg ki kell öltözni azért, mert jön az unokatesód? - fáradt voltam, s semmi erőm nem volt kiöltözni.

- Igen, azt mondta valamilyen különleges helyre visz. - mosolyodott el, s ekkor láttam hogy Louis ölében ül.  Elmosolyodtam rajtuk, hogy mennyire illenek egymáshoz, majd beletörődve sorsomba kutatni kezdtem a ruháim között.

Mikor már 10 perce kutattam és nem jutottam semmivel sem előrébb levetettem magam az ágyra, s kiordítottam a szobából.

- Gwen én nem megyek sehova. Semmi ruhám nincs! - erre a nyűgös kijelentésemre csak egy nevetés volt a válasz. Már ott tartottam hogy visszaalszok, mikor valaki megcirógatta az arcom. Rögvest kinyitottam a szemem, mikor megéreztem Azt az illatot. 

- Boldog szülinapot még egyszer! - nyomott a kezembe egy dobozt, amit csodálkozva nyitottam ki, s ami egy csodálatos ruhát rejtett.

- Te nem vagy normális. - néztem fel rá, mire ő ijedten nézett rám majd a ruhára.

- Nem tetszik?

- Dehogynem! Ez gyönyörű! - már könnyek gyűltek a szemembe. Megöleltem barátomat, s rögtön fel is vettem a ruhát.

- Tökéletesen áll rajtad. Ez a szín... Állati. - vigyorodott el perverzen, mire felnevettem. 

- Óóóó! Van egy ehhez való gyűrűm! - pattantam egyet, majd a neszeszeremben kezdtem el kutatni. Teljesen kiment belőlem a fáradtság, tejesen fittnek éreztem magam. - Meg is van! - húztam fel az a csodát az ujjamra, majd karomat Felé tartottam.

Gyengéden fogta meg a kezem, megvizsgálta a gyűrűt, majd hirtelen magához rántott mire egy kicsit sikítottam. 

Ő elterült az ágyon, s én így rajta feküdtem. 

- Rossz fiú. - lengettem meg előtte rosszallóan az ujjamat, mire elmosolyodott. Épp a szájára nyomtam egy csókot, mikor megzavart a csengő. 

Rohantam az ajtóhoz, hiszen már ha ennyire felöltöztem, had üdvözöljem már én Az unokatesót. 

- Ő lesz az? - kérdeztem, de a többiek a konyhából csak szórakozottan figyeltek, amit nem tudtam mire vélni. Kíváncsi voltam, s ahogy kinyitottam az ajtót meglepődtem, s felsikítottam.

Nem egy ember állt az ajtóban, sőt nem is állt. Egy dobozkában egy kiskutyus volt, s a dobozra nagy betűkkel ez volt írva: 'Mi legyen a nevem, kedves szülinapos?'

A boldogságtól, s az ámulattól megszólalni is alig bírtam. Leguggoltam a gyönyörű állathoz, kezembe vettem, s könnyek szöktek a szemembe. Behoztam a dobozt az ajtó elől a kutyussal, becsuktam azt, majd ahogy megfordultam velem szembe állt mindenki, s fülig érő szájjal nézték reakciómat.

- Ti nem vagytok komplettek! - mosolyodtam el könnyek között, s ahogy a kutyus megnyalta az arcomat, mindenki egy "Ahwww" hangot adott ki. - Imádlak titeket! Nagyon köszönöm a kis drágát. - tártam ki a szabad karomat, majd mint a Teletabik megöleltük egymást.

Miután szétváltunk megtöröltem a szemeim majd komolyan elgondolkoztam.

- Mi legyen a neved , te cukorfalat?