53. fejezet

- GYEREKEK, VALAMI EMBERIBB KÜLSŐT FELVENNI, MERT PRÓBA! - ordított Gwen. Az előbb beszélt Jack-kel és próbára megyünk. 

Niallt úgy kellett felrángatni, majd bementünk a szobába. Én kivettem egy kék fölsőt, a kedvenc fekete nadrágomat és a két kedvenc gyűrűmet. 

Mire én ezeket összeválogattam Niall elégedetten ült és várt. Már fel volt öltözve, és arra várt, hogy én is öltözzek. 

- Nem gondolod, hogy kissé perverz vagy? - mosolyodtam el, majd közelebb sétáltam.

- Nem mondanám. - mosolyodott még mindig elégedetten mire felnevettem. Hátra döntött fejjel kacagtam, s Niall is felnevetett. Megforgattam a szememet, majd megfogtam két kezét és a szemére helyeztem.

- Maradj. - mutattam rá nevetve, s ő bőszen bólogatott. Elkezdtem öltözni, s közben titokban figyeltem barátomat. Ujjai között leskelődött, s nevetésemet alig bírtam visszatartani.

Kacagásomat elnyeltem s gyorsan felöltöztem. 

- Oké, leveheted. - mondtam neki, mire ő levette majd kezével maga felé invitált. Odasétáltam, majd ahogy a szájára mutatott elmosolyodtam majd megcsókoltam. Az ajtón kopogtak ezért szétváltunk, majd kimentünk. 

Kézen fogva leszálltunk a buszról, majd egy előttünk álló kocsiba szálltunk be. A többiek már bent ültek.

- Ez nem Harry-é? - kérdeztem Gwenre mutatva, akin szerintem Harry egyikk pulcsija volt.

- Louis egy hülye. - mondta mire felnevettem. Ilyen értelmes választ is csak ő adhat. - NYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH. - nyafogott fel, mire a többiek furcsán néztek rá én meg felnevettem.Ő Gwen.

A kocsi elindult, majd Niall vállára dőltem és vártam, hogy megérkezzünk. Az út olyan fél óra lehetett, de mindenki nagyon nyugiba volt. Nem tudom mi történt a társasággal,de mindenki olyan fura volt.

*

Egy hatalmas arénába érkeztünk a próbára. Ahogy kiszálltunk a kocsiból és bementünk az épületbe egy csomó ember jött és egymás ellen beszéltek. Egy szót nem értettem abból amit mondtak, de a fiúk és Gwen is pont arra figyeltek amit neki mondtak.

- Te ki vagy? - kérdezte egy nő, mire feleszméltem és nagy szemekkel néztem rá, mire megismételte előző mondatát. - Te ki vagy?

- Niall barátnője. - csodás érzés volt kimondani ezt a két szót, s ahogy kiejtettem gyomrom remegni kezdett.

- Rendben, akkor erre gyere. - megfogta a kezem majd elkezdett húzni. Elengedtem Niallt, aki hirtelen utánam ugrott, majd amikor meglátta hogy kivel vagyok bólintott egy "Nyugi."-t s rám mosolygott. Vettem az adást, és követtem a nőt. 

Bementünk az aréna csarnokába, ahol elámultam. 

- Ülj le oda előre valahova. - adta ki az utasítást, majd el is rohant. Megrántottam a vállam majd lesétáltam, s közben csodáltam a "kilátást". Óriási csarnok volt. Hatalmas. Leültem a második sorba, majd vártam. 

- Hali, leülhetek? - kérdezte valaki. Felnéztem, majd egy talán velem egykorú lányt pillantottam meg.

- Persze. - mosolyogtam rá, mire röntön helyetfoglalt mellettem.

- Te vagy Anette? - kérdezte mire kissé meglepődtem, s lassan bólintottam.

- Honnan tudod a nevem? - kérdeztem.

- Hát te vagy Niall barátnője. - mondta. Leesett, hogy mire gondol s elmosolyodtam. - Nagyon szerencsés vagy. - mondta mire kissé elmosolyodtam. Nem ismeri a multamat...De abban igaza van, hogy most az vagyok. A világ egycsodálatosabb barátja az enyém.

- Igen. - mondtam. - És te? - kérdeztem felé fordulva. Szemem sarkából láttam, hogy megjelent a színpadon Gwen, és ugrálva integetett nekem. Oda fordultam majd visszaintettem és mindketten felnevettünk. 

- Apum itt dolgozik és megoldotta, hogy bejöhessek. Tudod óriási rajongója vagyok a fiúknak és Gwen zenéjét is imádom. - mondta, majd ahogy ő is meglátta Gwent szeme felcsillant. 

- Nagyon imádom. - utaltam a lányra, mire ő elmosolyodott.

- Elhiszem. - bólintott egyet, s ekkor beléptek a fiúk is Gwen mellé. A színpadról lerohant pár ember, akik gondolom valami munkát végeztek, s leültek elénk. Csendre intettek, s a srácok elkezdtek énekelni.

Lassan a lányhoz hajoltam, hiszen még a nevét nem is tudtam.

- És egyébként hogy hívnak? - suttogtam neki, mire előttünk az egyik férfi hátra fordult és csúnyán nézett ránk. Mindketten elkezdtünk kuncogni, de szerencsére valamennyire csendben.

- Arielle. - mondta. Elismerően néztem rá, mert tökéletesen illet rá ez a név. A lányról a csillogás jutott eszembe, s a névről is. Tökéletes.

A fiúk épp befejezték a Little Things című dalt, amit Arielle-el mindketten megkönnyeztünk. Egyszer csak Niall lerohant a színpadról, s elkezdett beszélni az előttünk ülő személlyekkel, akiktől kissé már féltem.

Ahogy beszélt szemén látszott, hogy nagyon izgatott. Elvigyorodott majd visszarohant, s folytatták. Nem nagyon értettem, hogy ez mi lehet, de izgatott. Nagyon izgatott.

- Ez mi volt? - kérdezte Arielle.

- Nem tudom. - rántottam meg a vállam mosolyogva, mire mindketten felnevettünk. Megkedveltem ezt a lányt. Nagyon.