52. fejezet

- Niall. Nem csak ez az egy bolt van. - vettem ki a kezéből a 10 doboz gabonapelyhet, majd visszatettem a polcra. Elég a kocsiban lévő 3 is. - Több helyen is meg fogunk állni! - sóhajtottam fel, de mintha meg sem hallotta volna. - Niall! - állítottam meg, s szemébe néztem, miközben fogtam a két vállát. - Hahó. A Föld hívja Niallt, itt a barátnőd! - lengettem meg előtte a kezem.
- Ja igen. - mondta mire végső elkeseredésemben lehajtottam a fejem és ezáltal telibe fejeltem a szöszit. A koppanás után mindketten felnevettünk. - Tudom, hogy szeretsz. De ne így nyilvánítsd ki léccives. - mosolyodott el, majd arcomat tenyerei közé fogva megcsókolt. Én kezeimet a derekára helyeztem.

Csókunk közben valaki megkocogtatta a vállam. Nehezen elváltunk, majd hátra fordultam. Egy kislány állt, olyan 7 éves forma, kezében egy füzetet és egy tollat tartott. Elmosolyodtam, s elálltam Niall elől. A kislány szeme felcsillant, s nehezen megszólalt.
- Szia Niall. Kaphatok egy aláírást? - hangja vékony és remegő volt. Niall lehajolt hozzá.
- Szia kicsilány. Persze. - mondta kedvesen, majd aláírta a noteszt. - Mondd csak, megölelhetlek? - kérdezte mire a kislány szája elé kapta a kezét, bólintott és Niall nyakába ugrott. Itt már nem bírtam türtőztetni magam, előkaptam a telefonom és lefényképeztem a pillanatot.
A kislány nehezen, de elvált Nialltől, majd egy halom köszönet után elszaladt. Mi befejeztük a bevásáráltást, ami összesítve egy másfél óráig biztosan tartott. Megpakolt szatyrokkal mentünk vissza a buszba.
- Azt hittem már vissza sem jöttök! - mondta Paul mosolyogva.
- Nehéz bírni vele. - suttogtam majd Niall felé mutattam aki ekkor már a konyhában volt.
- Tudom Anette. Hidd el. - mondta mire elmosolyodtam.
- Elhiszem. - nevettem fel arcán.
A konyhába vettem az irányt, ahol Niall éppen a szekrénybe pakolta be az előbb vásárolt élelmiszereket. Mikor meglátott arcvonásai megenyhültek, majd kivette a szatyrokat a kezemből.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Mit csináljak? - kérdeztem az ételre utalva. - Szendvics jó lesz?
- Tökéletes. - ölelt magához. Ölelésünk ár másodpercnél nem tartott tovább, mert kínosan eltolt magától, és a zsemlére mutatott. Felnevettem, majd elkezdtem készíteni a szendvicset.

- Tessék. - tettem le elé a tányért, majd elindultam ki a konyhából. Vagy is indultam volna..mert karomnál fogva visszarántott, s leültetett az ölébe. - Mi az? - néztem rá érdeklődve.
- Csak szeretném megköszönni. - mondta, arcán halvány mosollyal.
- Ja? A szendvicset? Tudod,hogy bármikor. - kacagtam fel.
- Nem. Mármint azt is, de legfőképpen azt, hogy itt vagy nekem. Nagyon szeretlek Anette és szeretném hogy tudd. Köszönöm hogy vagy nekem. - mondta kék szemeit mélyen belefúrva  enyémekbe. Ahogy a szavakat mondta egy könnycsepp került a szemembe. Ő köszöni? Ez természetes és nem is kell semmit megköszönni-e hiszen én nem tettem semmit. És ezt a tudtára is adtam.
- Ahj Niall, de mit köszönsz? Én nem csináltam semmit, nem adtam neked semmit. Nekem kéne megköszönnöm, hiszen, befogadtatok és most körbejárom veletek a világot. Családom helyett, akik már lehet el is felejtettek családom vagytok! - mondtam, s a könnycsepp kifordult a szememből.
- De hogy nem! Itt vagy nekem és ez nekem nagyon sokat jelent. Szeretlek. - mondta. Hüvelykujjával letörölte arcomról a kósza könnycseppeket, majd homlokunkat összeérintette.
- Én is szeretlek. - mondtam neki teljesen őszintén, majd ajkunk összeért.

*

- Itt meg mi folyik? - kérdeztem értetlenül. Harry szobájába nyitottam be, ahol a szobatulajdonos, Louis és Gwen voltak. A fiúcskák Gwent fényképezték.
- Úgy érzem magam, mintha egy unalmas Playboy fotózáson lennék. - mondja unottan a fotóalany. Harry alig láthatóan a Louis felé mutatott, aki felém fordította a laptopot. Egy twitter profil, mégpedig Gwen Rox néven. Aha, már értem. - bólogatok és mosolyodok el magamban elégedetten.
- Mit csináltak? - kérdezi Gwen érdeklődve majd elindul Louis és a laptop felé, mikor hirtelen Harry fejbe hajította egy párnával.
- Képzeld magad kikötött tigrisnek, aki nem tud megmozdulni. Nem láthatod a remekművet, kiscica. - mondta Harry kicsit parodizálva, mire Louis felröhögött, majd én is.

*

Mostanra mindannyian betelepültünk a szobába. Zayn Gwen mellett ül a földön, Liam a fotelban üldögél, mi Niallel az ágyon a Harry Louis páros mellett.
- Fáradt vagyok. - szólalt meg hirtelen Gwen, mire mindenki felé fordult. Nem örvendett nagy népszerűségnek, egyként tért vissza mindenki az eddigi tevékenységéhez. Miszerint Liam az általunk vett újságot olvasta, Zayn a falnak dőlve aludt. Harry, Louis-val egyetemben nevettek és a laptopon a Live While We're Young-ot üvöltették, én pedig Niallt etettem az általa behozott popcorn-nal.
- Zayn, legyél már olyan sexy, mint a gif-eken. - suttogta kómásan Gwen, mire belőlem kitört az önfeledt kacagás. Gwen meg sem rezzent, szerintem el is aludt, viszont a többiek nagy szemekkel néztek rám.
- Bocsi. - pirultam el, mire felnevettek. Niall magához szorított, s ő is kacagott.

*

- Ahj nézzétek már. Senki nem követi be Gwen-t. -mondta Louis kicsit hisztérikusan.
- Fiúk. - kezdtem felvázolni ötleteimet. - Mi lenne ha tartanátok egy twitcam-ot, ahol Gwen bemondja hogy az az övé és hogy kövessék? - kérdezem,mire a fiúk szemei mintha csillognának, s ujjongásban törtek ki.
- Nagy vagy An! - ölelt meg Harry.
- Öö.. Köszi. - vigyorodtam el. Az üvöltözésre Zayn is felkelt. Szegény szerintem nem tudta, hogy hova került.
Liam felvázolta a történteket, mire  Bradfordi Rosszfiú is elégedetten bólogatott. Közben a helyek cserélődtek, mert Gwen már nem Zayn-en aludt, hanem a földön és Liam is a földön ült. Louis és Harry a laptop előtt matattak az ágy szélén, s az ágyon Zayn, Niall és én terültünk szét.

- Na 8 órára tettem a twitcamot. - mondta Louis elégedetten bólogatva. - Szóval 20 perc múlva.
- Srácok, Gwent nem kéne felkelteni? - kérdeztem kicsit félénken.Ők egyszerűen leintettek, mire én megrántottam a vállaim. Nekem okés.
- Mit csináljunk addig? - kérdezte Liam, mire Niall és Zayn meglepően egyszerre válaszoltak, s ugyan azt.
- Együnk! - hangzott a nem meglepő válasz.

A fiúk egyetértésüket adták, s egyszerre rohantak ki a konyhába. Én kicsit megsimogattam Gwen arcát, hogy keljen fel, de semmit sem reagált. A nevére sem mutatott semmi életjelet, ezért hagytam had aludjon. Én megpróbáltam.
Kisétáltam a szobából, s a konyha felé vettem az irányt. A buszt mindenféle különös illat járta át. A konyhába betérve az öt fiú a az étkezőasztalnál szorongott. A látvány nevetésre késztetett.
-Ne nevess An. - mondja morogva Zayn. - Inkább csinálj nekünk valamit enni.
- Hogyne. - vigyorodtam el. - Mindegyikőtöknek van két szép keze, tudtok ti magatokra is főzni. - erre a fiúk arcáról lehervadt a mosoly.
- Igaza van. - állt mellém Paul mosolyogva. Elégedetten ültem le a fiúk helyére, akik már elkezdtek szorgoskodni a konyhában.
- Mit eszünk? -kérdeztem mosolyogva. Jó volt látni, hogy most ők csinálnak nekem kaját.
- Gabonapelyhet. - mosolyodik el Liam.
- Elsőre nem rossz. - kuncogok fel.

*

- Sziasztok Directionerek! Mi vagyunk azok, a One Direction! - mondta Louis a gépnek. Mind a készülék mögött ültünk és figyeltük a kommenteket. - És itt van velünk Anette is. - dől el, mire én integetek a kamerába.

A számláló csak úgy pörgött, a chat ablakban pedig egy csomó kérdés halmozódott fel.
- Srácok nem sok időre jöttünk.- kezdi Zayn. - Csak szeretnénk, ha Gwen bejelentene valamit, amit tudnotok kell. - mondta mosolyogva, majd elhallgatott. Ekkor Harry felpattant, majd odament Gwenhez.
- Gweeeen! - ordított, mire a lány mozgolódni kezdett majd kómásan felült.
- Mi van? - kérdezte. Látszott hogy a legmélyebb álmából ébresztettük fel.
- Twitcamozunk. Most jönnél te hogy bejelented, hogy van twittered és hogy kövessenek be. - mondta Harry, mintha ez teljesen természetes dolog lenne.
Mivel Gwen nem mozdult, Louis egyszerűen odavitte hozzá a laptopot.
- Köszönj a rajongóknak drágám. - mosolyodott el, majd egy csókot nyomott barátnője ajkaira. Gwenen látszik, hogy nagyon sok ez neki. Nem is csodálom, hiszen most kelt fel.