4. fejezet

*Két hét múlva*

Mióta anyáék elmentek Justinnal mindenhová együtt mentünk. Nagyon jól elvoltunk. De aztán találkoztunk pár sráccal, akikkel jóba lett és egyre többször hagyott egyedül… Anyáéknak muszáj volt Magyarorszégon maradniuk, de néha meglátogattak minket. Ami sajnos nagyin ritkán volt. Ja, és Niall-el is tartottam a kapcsolatot. Nagyon jó barátok lettünk. Tőlem lehetne több is, de szerintem ez nem kölcsönös.

Ma is egy ilyen nap van. Szombat este és Justin bulizni ment, engem pedig egyedül hagyott itthon. Rossz előérzetem volt, ezért hirtelen felindulásból tárcsáztam Niall számát.

- Szia Niall. Zavarlak? – mondtam kicsit bizonytalanul.

- Szia. Nem zavarsz. Valami baj van? Fura a hangod…

- Egyedül vagyok itthon és rossz előérzetem van.. Terveztél valamit estére? – kérdeztem.

- 5 perc és ott vagyok.  

- Köszönöm. - monstam mosolyogva.

Azért is örülök, hogy ennyire jóba lettünk, mert ő az az ember, aki rögtön tudja mit gondolok, mit szeretnék. És ez borzasztó becsülendő. Miközben ezen tanakodtam lementem a konyhába és gyorsan összedobtam pár szendvicset, hiszen én még nem vacsiztam, Niall meg úgyis mindig eszik.

Miközben a sajtot reszeltem szöszmötölést hallottam.. Nem figyeltem rá, hiszen mivel félek tuti csak képzelődök. Egyszer csak két kéz ölel át hátulról. Ugrottam egyet, aztán megéreztem az a különleges illatot. A kéz tulajdonosa elvett egy szendvicset, majd visszahúzta a kezét. Így megtudtam fordulni.

- A szívrohamot hoztad rám! És az az én szendvicsem! – mutatok rá a szendvicsre, ami éppen kész eltűnni Niall szájában.

- Éhes vagyok. – mondta kiskutyaszemekkel.

Legyintettem és megforgattam a szemem. Egy halk nevetést hallottam szóval „véletlenül” hasba vágtam szegény srácot.

- Héééééj!

- Megérdemelted! – vigyorogtam rá, majd beleharaptam a saját szendvicsembe.

Miután befejeztük a kajálást felajánlottam hogy mennyünk fel a szobámba. Niall beleegyezett mert nem sokszor járt a szobámban eddig.  A két hét alatt ez is sokat változott. A falamat pár poszter és sok saját festmény díszítette amiket a parkban festettem.

Mikor felértünk a szobámba én leültem az ágyra és türelmesen néztem ahogy az ír szépfiú végigmegy a szobámon és alaposan átvizsgál mindent. Mindig ezt csinálja mikor itt van. Nem értem..

Egyszer csak megállt a szekrényem mellett. Maga elé nézett pár percig, majd rám pillantott. Csillognak a szemei. Nane, vajon mit talált? Mit is szoktam odatenni? Jajj ne…a gitár.

- Te tudsz gitározni? – kérdezte meglepetten.

- Igen, de csak hobbi szerűen. – válaszoltam vállamat rántva.

Csillogó szemekkel a kezembe nyomja a gitárt.

- Léccives játsz nekem valamit! – kérlelt.

- Jólvan. De csak mert szeretlek. –  mondtam vigyorogva, majd magamban hozzá tettem: nem is tudod mennyire…

Első gondolatomhoz híven a One Thinget kezdtem el játszani. Miután felismerte elkezdte énekelni. Néhányat rontottam, de nem sokat.

- Nagyon ügyes vagy! De kicsit el van hangolva... – mutatott a gitárra.

- Nem nyugi. Nincs elhangolva, csak nem vagyok profi. Nem jártam tanárhoz, a netről tanultam. – mondtam mosolyogva.

- Waooooo . Akkor viszont mostantól van egy tanárod. -  mosolyogott. Visszamosolyogtam rá. Leült mellém és elkezdett magyarázni. Olyan aranyos volt. Talán… nem az nem lehet. De, talán mégis. Igen. Biztosan. Beleestem.

Miközben gyakorolgattunk gyorsan elment az idő és már 11 óra volt.

- Úristen már 11 óra! Tiszta gyorsan elment az idő.. – mondtam csodálkozva, miközben az arcát fürkésztem. Fura volt…

- Hú, akkor megyek is.. A sötét, higed utcán.. ahol sok idegen mászkál... – mondta. Ekkor felnevettem. Szóval erre megy ki a játék.

- Itt alhatsz, te hülye. – mondom, miközben hátba csaptam. Ekkor ő is felnevetett.

- Elmegyek lezuhanyozni, Justintól nyugodtan vegyél kölcsön azt ami kell. – mondtam miközbe a szekrénybe kutorászva előkerestem egy pólót és egy rövidnacit.

Bementem a fürdőbe.  Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, kiengedtem és kifésültem az eddig kontyba kötött hajam. Most vettem csak észre hogy már milyen hosszú. Mikor kimentem a fürdőből Niall ott ült az ágyamon és a telefonom nézegette.

- Mehetsz. – mondtam, és ekkor felnézett a telefonból. Végig nézett rajtam és mosolygott. Ilyedten néztem végig magamon én is, de nem láttam semmi furcsát.  – Mi az mit látsz? – kezdtem el forgolódni. Tisztára kétségbe estem.

- Nyugiii – fogott le. – Nincs semmi rajtad, egyszerűen csak nagyon szép vagy. – mondta, mire elvörösödtem. Ekkor elengedett, és bement a fürdőbe.

Gyorsan átmentem Anyáék szobájába ahol megágyaztam neki. Mikozben a párnát igazgattam lépteket hallottam.

- Hát te meg mit csinálsz? – kérdezte Niall és furcsán nézett rám.

- Megágyazok, nem elég világos? Csak nem gondoltad, hogy együtt alszunk? - kérdeztem vigyorogva.

- Háát… - vakargatta meg a fejét. Ekkor láttam csak meg hogy egy boxer van rajta semmi más.

- Na mi van, Justinnak nincsen egy pólója sem? – kérdeztem nevetve.

- Én így szoktam aludni. – rántotta meg a vállát, féloldalas mosolyra húzva száját.

- Jolvan szöszi. Na én mentem aludni, jóéjt. – nyomtam egy puszit az arcára, majd megindultam a szobám felé. 

- Jóéjt! Szép álmokat! – hallottam Niall hangját.

Bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyikómba. Félálomban voltam, mikor meghallottam hogy valaki nyitja az ajtót, lassan sétál az ágy felé, mikor gondolom belerúgott valamibe. Mert óriási zajt csapott. Mikor odaért az ágyhoz és megéreztem az illatot elmosolyogtam.

- Na mi van, félsz egyedül aludni? –kérdeztem csukott szemmel, még mindig mosolyogva.

- Jajj te fel vagy? Ez így de ciki.. A filmekbe ilyenkor nem szoktak felkelni a lányok! Most elrontottad a meglepit. - mondta szomorú hangon.

- Igaz… De a filmekbe a fiúk nem úgy jönnek be hogy felrúgnak valamit a szobában, te szerencsétlen. – ekkor már kinyitottam a szemem és nevetve mutogattam a felrúgott székre.

- Jolvan na. – mondta sértődötten, majd belőle is kitört a nevetés. – Na de idejöhetek?

- Gyere, mielőtt összetörsz még valamit.

- Haha nagyon vicces. – mondta, majd bebújt mellém az ágyba. – Jó éjszakát An.

- Jóéjt Niall.