8. fejezet

Valami csiklandozta az orromat. Nem tudom de nem tudtam tőle aludni. Kinyitottam a szemem. Nehezemre esett, vagy is nagyon korán lehet még. Mikor kiélesedett a látásom egy idegen szobába találtam magam. Hol vagyok? Merült fel bennem a kérdés, majd minden beugrott. Niall-nél vagyok. Felé fordultam, majd eszembe jutott a tegnap este. Szívemet mérhetetlen öröm öntötte el. Borzasztóan boldog voltam. Igaz még most is alig hiszem el...de próbálom felfogni, hogy tényleg megtörtént. És tényleg Ő a barátom.
Szerelmem mosolyogva aludt. Nem bírtam ki, megsimítottam arcát, mikor résnyire kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt. - nyögdécselte. Hangja rekedt volt, olyan tipikus reggeli.
- Neked is. - adtam egy puszit a szájára. - Nem kell még kelni, nyugodtan aludj vissza. - mondtam. Bólintott. Megpróbáltam felállni, de erős, védelmező karja visszahúzott.
- Hova mész? - látszott hogy félálomban volt, mert alig bírta kimondani a szavakat.
- Inni. - mondtam. Borzasztó szomjas is voltam. És ha már egyszer felkeltem, úgy sem tudok visszaaludni. Meg még emésztenem kell, a tegnap estét. Számomra tényleg nagyon hihetetlen. Sosem volt még barátom  Gáz, nem gáz ez 16 évesen, nem tudom. De engem nem zavar.
Kimásztam az ágyból, a topomra felkaptam Niall pólóját, majd lementem a konyhába, ahol ott találtam Gwent.
- Jó reggelt! - köszöntöttem a lányt.
- Szia! - fordult felém. Egy boxer és egy póló volt rajta. Meglepődtem, s magamban mosolyogtam egyet....ha közelebbi kapcsolatban lennénk biztos felnevettem volna, de még nem ismerjük annyira egymást. Bár nagyon szimpatikus. Pont ellentétek vagyunk, és szerintem pont ezért leszünk jóban. De ahhoz még idő kell.
- Hogy-hogy ilyen korán keltél? - kérdeztem. Nem tűnt olyan koránkelő típusnak.
- Őszintén? Fogalmam sincs, de ha belegondolok akkor ma amúgy is felvételem lesz. - mosolygott rám. - És te? -kérdezett vissza.
- Hát..Jó a kérdés. Tudod olyan hihetetlen estém volt, hogy még most sem hiszem. - pirultam bele a mondatomba.
- Tudom. - válaszolta Gwen. Nagyot néztem.
- Tudod? - kérdeztem, hátha csak félre értettem.
- Tudom. - válaszolta újra. Szóval még is jól hallok. De honnan tudhatja? Mikor már nem volt ötletem, rákérdeztem.
- Honnan?
Nem válaszolt, a kávéját kortyolgatta. Majd megkönnyebbülésemre, végre megszólalt.
- Niall napok óta, sokszor megy el, mindig mosolyog. Ez nem az ő stílusa, kivéve az első. Én tudtam, hogy megismert valakit. Bíztam benne, hogy nem használja ki a lányt, bár ez vicces, hisz miért tenné? Nem lenne rá oka, meg ha belegondolsz ő nem olyan. - szünetet tartott, majd komolyan folytatta. - De a szemében láttam valamit. Valami mást, mint eddig. Eddig maximum a kaja nyerte el a teljes 100 %-os tetszését, de akkor jöttél Te. A fiú megbabonázva, s mint élete párját, mutatta be nekünk azt a lányt, aki tökéletesen illik hozzá. Téged.
A szavai, mint ilyen kis örömgolyók csapódtak a szívemhez. Nem olyannak ismertem meg Niallt, de még is féltem a kihasználástól. Egyik rossz tulajdonságom hogy gyorsan megbízom az emberekben. De most hogy tudom, más hogyan látja mondhatni kívülállóként ezt az egészet, megkönnyebbültem. S még boldogabb lettem. Éreztem, alig bírom tartani magam, majdnem megöleltem Gwent. Ekkor megszólalt.
 - Mennem kell öltözni. - sóhajtott fel. - Vigyázz Rá! Én bízom benned! - mondta komolyan, majd felállt és felment az emeletre.
Szememmel minden egyes lépését követtem, míg el nem tűnt.
Egyedül voltam a konyhába, s az agyam ezerrel kattogott. Minden félelem eltűnt belőlem, s helyére mérhetetlen boldogság került.
Megittam a reggeli kakaómat, majd gondoltam egyet majd nekiláttam reggelit készíteni, hogy meglepjem ezeket a csodálatos embereket. Mert mind egytől egyig csodálatosak!
Készítettem rántottát, bundás kenyeret és palacsintát is. Feltálaltam, majd felsétáltam az emeletre. Sorban nyitottam be a fiukhoz.
Ahogy kimondtam hogy kész a reggeli, felpattantak és levágtáztak a konyhába.
Gwen már felöltözve Harry-t keltegette aki nem szívesen akart felkelni. Legalább is ezt láttam rajta. Nem akartam őket megzavarni, ezért csak Gwennek eltátogtam, hogy kész a reggeli, ha gondolja jöjjön/jöjjenek le. Szemében meglepődést véltem felfedezni, ahogy kimondtam a reggeli szót.

Utoljára hagytam az én kis hercegemet. Ugyan úgy feküdt az ágyában, mint mikor -egy órája vagy több, ki tudja, - itt hagytam. Oda hajoltam hozzá majd elkezdtem keltegetni.
- Jó reggelt. Hahó! Ideje kelni! Niall, reggel van! - próbálkoztam, de semmi reakció. - Kész a reggeli, álomszuszék! - mondtam már kicsit határozottabban, mire felpattantak a szemei. Mikor meglátott szemei csillogtak.
- Reggeli? - kérdezte. Bólintottam. Felpattant az ágyból, majd egy szál alsóban kezdett rohanni.
- Héééééééj! És én? - mondtam felháborodottan. Persze majdnem elnevettem magam.
Azzal a lendülettel, amivel megindult visszajött, felkapott majd velem együtt rohant le a konyhába.
- Te megőrültél? Niaaaall! - nevettem fel. Szorosan átöleltem a nyakát. Biztonságban éreztem magam karjaiban. Mikor leértünk a konyhába már mindenki ott volt. A fiúk hiányos öltözetben, Gwen pedig már felöltözve.
Felnéztek a kajából, mikor megláttak minket és egyszerre kezdtek el nevetni. Nem csodálom, én is ezt tettem volna. Niall letett, majd Zayn-t arébb lökve odaült az asztalhoz és már is tömte magát.
- Hééééé! - mondta Zayn. - Ezt most miért?
- Te már úgy is befejezted! - mondta Niall teli szájjal. Nem bírtam ki, felnevettem.
- Hát végül is igaz.... - gondolkozott el Zayn. - Felmegyek öltözni.
- Jövök én is. - állt fel Liam. - Köszi a reggelit. - mondta mosolyogva.
- Nincs mit. - mosolyogtam vissza. Megsimította a karom, majd felment.
Leültem a helyére, majd én is ettem egy, két...négy, öt palacsintát. A többiek nagyokat néztek, mikor lazán tömtem be a kaját. Tegnap este még tudtam türtőztetni magam, de ma már nem ment.
- Hogy tudsz te ennyit enni? - kérdezte nevetve Louis. - Tisztára mint Niall!
- Az én barátnőm! - mondta Niall, majd kaptam egy nagy puszit.

Erre a mondatra mindenki felkapta a fejét, kivéve Gwent aki mosolyogva falatozott. Ekkor gondolom Niallnek is leesett, hogy ezt még igazából nem tudja senki.
- TI JÁRTOOOOOK? - ordított fel Harry.
Egymás felé fordultunk Niallel, majd meglepetésemre megcsókolt. Ott mindenki előtt! Ahogy szétváltunk rögtön elpirultam, nem is mertem felnézni. A fiúk persze rögtön elkezdtek húúúúúúúúúúúúú -zni, Gwen pedig mosolyogva nézett. Erre a húúúúúú-zásra Liam és Zayn is lejöttek.
- Mi történt? -kérdezték. Először senki nem szólalt meg, majd Lou az ő módján felállt majd elkezdett mutogatni.
- NIALL ÉS ANETTE JÁRNAAAAAAAAK, JÁRNAAAAAAAAK! ÉS AZ ELŐBB CSÓKOLÓZTAAAAAAK. - ezen elmosolyodtam, mint egy óvodás..komolyan.
Zayn rákacsintott Niallre, Liam pedig elismerően bólogatott.
- Gratulálunk! - szólalt meg egyszerre a négy fiú. Nem tudom hogy csinálták, de meglepődtem. Ahogy ránéztem Gwenre, az ő szemében nem láttam meglepődést. Szóval ehhez hozzá kell szokjak..oké.
- Köszönjük. - mondta Niall. - Na de ha ki ujjongtátok magatok mennyünk öltözni, mert elfogunk késni Gwen felvételéről.

Ezt még most sem és akkor sem értettem mikor Gwen mondta, szóval elkönyveltem, hogy ha felérünk meg kell kérdeznem Niallt. Mindenki felment, kivéve akik már készen voltak, majd én elkezdtem összeszedni a tányérokat, amiket betettem a mosogatógépbe. Milyen jó dolog! Nem nekünk kell mosogatni, hanem a gép elvégzi helyettünk.
Felmentem a szobába, ahol Niall éppen öltözött. Ahogy beléptem, szája mosolyra húzódott.
- Jó a pólód. - mondta mosolyogva miközben közeledett felém. Mosolyra húzódott a szám- Szeretlek. - puszilta meg az orrom. Imádom!
- Tudom. - kacsintottam rá. Majd komolyan a szemébe néztem. - Én is téged! Nagyon! - válaszoltam. Egy kis csend után újra megszólaltam. - Milyen felvételre megyünk?
- Gwen énekét veszik fel. - mondta.
- Tud énekelni? - kérdeztem. Kicsit rossz volt, hogy nem tudok semmit róla. Bántott..
- Igen. Borzasztó szép hangja van. Majd meglátod. - kacsintott rám.
Mosolyogva bólintottam majd felkaptam a ruhám, majd bementem a fürdőszobába ahol elviselhető kinézetet varázsoltam magamra. Mikor kiértem Niall is készen állt. Összekulcsolta kezünket, majd lementünk a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.
Beültünk a kocsiba, és elindultunk, gondolom a stúdió felé.