Boldogan aludtam el tegnap Niall mellett. Teljes szívemből szeretem ezt a srácot! Reggel a nap bevilágította a szobámat. Igen...elfelejtettük lehúzni a redőnyt. Kikászálódtam az ágyból, elbotorkáltam az ablakig és sikeresen lehúztam a redőnyt. Ahogy visszaindultam az ágyhoz elbotlottam valamiben és óriásit estem. Niall mint egy rakéta pattant fel a hangra.
- Basszus... - próbáltam felállni, de nagyon fájt a lábam, mert ráestem.
- Mi történt? - rohant oda hozzám. - Jól vagy? - próbált segíteni felállni. Sikerült, de fájt a lábam.
- Szerencsétlen vagyok és elbuktam valamiben. - nevettem fel. - Nem akartalak felkelteni, ne haragudj! - fordultam oda hozzá, majd megöleltem.
- Kit érdekel hogy felkeltettél? A lényeg, hogy nincs semmi komoly bajod. - tolt el magától annyira, hogy a szemembe tudjon nézni majd megpuszilta a homlokom. Egy egyszerű homlokpuszi most nagyon sokat jelentett. - Hozok valami hideget a lábadra, addig vissza az ágyba. - mutatott felé.
- Igen is kapitány! - tisztelegtem neki. Elnevette magát, majd lement. Én befeküdtem az ágyba és éreztem, hogy egyre nehezebben tudom nyitva tartani a szemeim. Nyitódott az ajtó és belépett valaki. Gondolom Niall. Nehezen kinyitottam a szemeim, s mosolygó arcára lettem figyelmes.
- Aludj nyugodtan. - mondta, majd megpuszilta a szám, s megsimította az arcom. Rátett valami hideget a lábamra. Az az utolsó emlékem, hogy telefonom beszél valakivel.
- Harry! Jajj bocsi, akkor szia Gwen. Csak annyit akarok mondani, hogy Anette hozzánk költözik.... - mondta. Még beszéltek valamit, de másra már nem emlékszem. Elnyomott az álom.
Nevetésre keltem. Ahogy kinyitottam a szemem Niall mellettem ült a tv-t nézve. Felé fordultam, majd belenyomtam fejem az oldalába. Azaz illat... Megbabonáz. Rányomott a fejemre egy puszit.
- Jó reggelt csipkerózsika. Jobb már a lábad? - kérdezte. Megmozgattam és már nem éreztem fájdalmat.
- Igen sokkal. - mosolyogtam rá. - Mennyi az idő?
- Fél kettő. Szépen elaludtál. - mosolyog vissza, majd magáho zölelt.
- Éhes vagyok. - mondom, mire Niall felnevet.
- Rendelek pizzát, az jó?
- Tökéletes. Mindig tudod mit ennék a legszívesebben.
Miközben Niall megrendelte a pizzát én lefürödtem, hajat mostam, felöltöztem. Frissen mentem vissza a szobába, ahol Niall a dvd-imet nézegette.
- Mit nézünk? - ültem le mellé a földre.
- Ummm van itt kettő. Az árva és Az ördögűző. Melyik a jobb?
- Pont a két kedvencemet fogtad ki. - mosolygok rá. Beleteszem a fejem az ölébe, majd elveszem a két cédét. - Az árva egy kislányról szól, aki tök ártatlannak néz ki, de igazából valami diliházból szabadult és valahogy kislánnyá sminkeli magát és az a szokása, hogy elcsábítsa az "apját". Mármint aki örökbe fogadta. A másik pedig szintén egy csajról, akit ördög száll meg és azt próbálják kiűzni. Nem tudom melyik a durvább.
- Mindkettő nagyon durván hangzik. Nézzük ezt. - bök rá az árvára. Bólintok majd beteszem. Befekszünk az ágyba. Mire elhelyezkedünk csengetnek. Sóhajtva tápászkodok fel, de Niall megelőz, majd két doboz pizzával tér vissza. Kezembe nyomja az egyiket, a másikat a saját ölébe veszi.
A film már tartott egy ideje, de én untam. Niall-ön feküdtem, úgy hogy ő átölelt. Felé néztem, ő is pont akkor pillantott felém. Megcsókolt. Egyszerűen tökéletes volt.
- Nagyon szeretlek. - mondta, mire én rögtön rávágtam amit a szívem diktált.
- Én is téged.
- Nem akarunk átmenni hozzánk? Anyukád azt mondta, hogy holnapig el kéne menni. Egyik ismerőse fogja bemutatni a házat az érdeklődőknek.
- Rendben. Akkor pakoljunk. - bólintottam, majd kivettem a cd-t. - Hozom a bőröndjeimet.
Átmentem anyáék szobájába és elővettem két bőröndöt. Az egyiket leraktam Niall elé, a másikba pedig én kezdtem el pakolni. Két óra alatt minden cuccot betettünk, azaz fél ötre végeztünk. Elköszöntem a szobától, majd elindultunk hozzájuk.
- Egyébként hol fogok lakni? Biztos, hogy nem baj hogy odaköltözök? Nem leszek útban?
- An! Nyugi! Van egy vendégszoba, de pakolhatsz hozzám is. Majd eldöntöd. És nem fogsz zavarni. Nyugi. Gwen is velünk lakik és egyáltalán nem zavar. Te sem fogsz. - mondta majd megpuszilta az arcom. Felé fordultam, majd mosolyogva bólintottam.
A szerelmemmel szürkületben sétáltunk az utcán kézen fogva, két bőröndöt magunk után húzva. Boldog voltam. Nagyon boldog. És szabadnak éreztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése