5. fejezet

Arra keltem hogy valaki simogatja a hasam. Nagyon megijedtem, hogy ki lehet az ágyamban??! Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Egy kéz karolt át hátulról. Ekkor minden eszembe jutott  és elmosolyodtam. Niall keze ölelt át, és aranyosan szuszogott  fülembe.

Nehezen, de sikerült úgy felállnom, hogy ne ébresszem fel. Odasettenkedtem a szekrényemhez, kivettem egy pólót, és egy csőnacit, majd halkan kimentem a fürdőbe. Megmosakodtam és felöltöztem.
Lementem a konyhába, ahol bátyámat találtam.

-Szép reggelt. – köszöntem mosolyogva. – Milyen volt a buli?
-Unalmas… Gyorsan meguntuk, át is mentük Josh-hoz. – mondta. Fogalmam sincs ki az a Josh..de ezt már megszoktam.
-Aha. – mondtam miközben elindultam a hűtő felé. Kivettem a tejet. Töltöttem egy pohárba, majd elkezdtem inni.
-Mikor hazaértem benéztem hozzád… - kezdte, és a torkomban megakadt a tej. – Ki volt veled? – kezdte a kérdőre vonást. De mosolygott.
-Csak Niall van itt. Mivel te egyedül hagytál az este a viharban, féltem és muszáj volt áthívnom valakit. És mivel csak őt ismerem őt hívtam. – válaszoltam vállamat rántva.
-Aha… És miért aludtatok egy ágyba? – emelte fel a szemöldökét, féloldalas mosolyra húzott szája mellett.
-Mert féltem egyedül, és Niall átjött beszélgetni, és ott maradt.. – mondtam.
-Aha-aha. – mosolyodott el.
-Nem történt semmi! Csak barátok vagyunk… - mondtam, miközben megittam a maradék tejet.
-Aha….csak? És te akarod hogy több legyen? –kérdezte.
-Hagyjuk. – legyintettem. Nem akarok róla beszélni. Mert ha Niall nem érez így akkor nekem is elkell felejtenem. Plusz nem akarom tönkretenni a barátságunkat.

Meg sem váltam mit reagál Justin, kimentem a konyhából és elindultam fel a szobámba. Szép lassan kinyitottam az ajtót. Niall még mindig aludt. Odamentem az ágyhoz, megsimítottam az arcát majd elkezdtem keltegetni. Nem reagált semmit, szóval muszáj volt egy más módszerhez folyamodnom. Szép lassan felálltam az ágyra és elkezdtem ugrálni rajta. Erre rögtön felkelt a kis drága. Értetlenül nézett rám. Leültem mellé, az ágyra.

-Jó reggelt álomszuszék. – vigyorogtam rá. – Mit kérsz reggelire?
-Ezt még vissza kapod! – mondta bosszúsan. – amúgy rántottát, ágyba.
-Szeretnéd drága! – kacsintottam rá, és kisétáltam a szobámból.

Lementem a konyhába gyorsan összeütöttem a rántottát és közben Niall is lejött. Miután megreggeliztünk megbeszéltük, hogy megnézünk egy filmet. Beültünk a nappaliba, csináltam popcornt, mert ugye kajából sosem elég. Niall tett be valami horrort. Mindketten imádjuk a horrort, szóval örültem hogy ezt nézünk.  Niall vállán feküdve néztem.. Már úgy a fele lemehetett, mikor megszólalt a telefonja.

-Igen? Áh szia Liam! Úristen, bocs bocs. Indulok, jol van, megyek már, jójó, szia! – kicsit idegesnek tűnt. – Ne haragudj, de… - kezde.
-Menned kell… mint mindig.. – mondtam szomorúan.
-Ne haragudj, interjúnk lesz és elfelejtettem… - válaszolta bűnbánóan.
-Jolvan, menny csak.. – próbáltam mosolyogni, de nem ment mert nagyon elszomorodtam.
-Nem szeretlek így látni! Mindenképp bepótoljuk, például holnap elmehetnénk vacsizni. – villantott egy nagyon aranyos mosolyt.
-Köszönöm! – mondtam boldogan és adtam neki egy puszit.
- Na de tényleg megyek, majd még beszélünk! – mondta, majd gyorsan megölelt és kirohant.

Hmm….. csak nem egy? Áhh… biztos nem.. Vagy talán mégis? Ez randi?