17. fejezet

Reggel Niall keltett. Tökre fel volt dobva, arca ragyogott.
- Mi történt szépfiú? - kérdezem, mire elneveti magát.
- Gondolkoztam azon amit este beszéltünk, és van egy meglepetésem! Bízol bennem?
- Kétszáz százalékosan. - mosolygok rá, mire szemei megcsillannak majd kapok egy szájra puszit.
- Szerencséd. - nyújtja ki a nyelvét. Szúrósan nézek rá, majd mindketten elnevetjük magunkat.

*

A konyhában ülve kávémat kortyolgattam, mikor Gwen szemrehányóan nézett rám.
- Valaki jól érezhette magát az éjjel.
- Az biztos. - ülök le mellé, kávémat majd kilöttyintve a pólómra.
- Jól volt az este, prüntyőkéim? - jött ki Louis a konyhából.
- Ne beszéljetek össze, hogy mit fogtok mondani. Fura. - nézek felváltva Gwenre majd Louisra, majd perverz mosoly kíséretében rájuk mutatok. - Amúgy is, úgy látom, nem csak nekünk volt jó esténk. Kifárasztottad őket, vagy mi? Este már aludtak!
- Körülbelül. Eljöttek velem az edzésre.
- Leverted őket, mi? - nevetek fel, mire Gwen önelégülten mosolyog.
- Ki se mertek állni ellenem.
- Csak szóban püföltünk. - szól bele a beszélgetésbe Loui.
- De máshogy nem! - áll fel mellőlem Gwen, megcsókolta barátját majd elindult a konyha felé, mire én utánaordítottam.
- Amúgy tegnap este mit akartál mondani?
- Ja. Az. Semmi. Nem.Volt. - nevet fel. - Ha a fiúk lejönnek, úgyis előadják neked is.
- Állatság? - teszem fel a kérdést.
- Felsőfokon. - mondja mire elmosolyodok. Annyira örülök, hogy Gwen itt van nekem. Soha nem volt még igaz barátom, de benne rögtön megtaláltam.

- Szia Anette! - jönnek le a fiúk az emeletről.
- Miről is kellene tudnom? - teszem fel a kérdést, kicsit félve, rájuk sandítva, mire ők kaján mosollyal kuncognak.
- Én megmondtam. - nevet fel Gwen, mire Liam megszólal.
- Olyan hangosak voltak, hogy füldugó kellet... - mondja komolyan Louisékra mutatva, mire Gwen vállba bokszolja.
- Szerintem fogd be....a te horkolásod minden hangot elnyomott a házban, úgyhogy biztos nem hallottál semmit. - mondja Gwen.
- Se!
- Gyere ki a hóra. - mondja Gwen mire mind felnevetünk.
- Félnem kéne....?!
- Rettegj Payne..! - áll fel Gwen s elkezdte kergetni Liam-et a házban. Mi a többiekkel földön fetrengve röhögünk, mikor Niall megfogja a kezem, felhúz, felkap az ölébe és felvisz az emeletre. Csak egy mondatot hallok, hangból ítélve Louistól.
- Védekezzetek! Még nem akarunk kis Niall-eket és kis Anette-ket. - mondja majd felnevet.
- Én a helyedben befognám, Tomlinson! - nyújtom ki a nyelvem az említettre.
Az emeletre felérve Niall letesz az ágyra, majd kikap a szekrényéből pár ruhát és bemegy a fürdőbe.
- Héj, ezért hoztál fel? - kérdezem szomorú hangon, mire Niall felnevet a fürdőben.
- Öltözz fel te is. - mondja, mire bólintok, majd felveszem az első ruhát, ami a kezembe akad.

*

- Hova mentek? - teszi fel a kérdést a földszinten Zayn.
- Én nem tudom, nem mondja el. - mutatok bosszúsan Niallre, mire Zayn felnevet.
- Sziasztok. - mondja Niall majd kihúz a házból. Kézen fogva sétálunk, az idő kicsit hideg de így romantikusabb. Az úton folyamatosan nyaggattam, de nem mondott semmit. Nem sok séta után megálltunk egy szalon előtt.....egy tetováló szalon előtt. Nagy szemekkel néztem Niallre, aki rám kacsintott.
Belépve megcsapott a meleg levegő.
- Jó napot. Egy tetoválást szeretnék. - mondja magabiztosan Niall, mire magam felé fordítom.
- Ezt komolyan gondolod?
- Teljesen. - bólint.
- Én is szeretnék. - mondom hangosabban, hogy a pultos férfi is meghallja. Niall mosolyogva bólint, majd beültetnek minket egy egy székbe.

*

A nappaliban ült mindenki, s mikor megérkeztünk nagy szemekkel vártak valamire. Gondom Zayn elmondta nekik, hogy Niall elvitt valahova és senkinek nem mondta el hogy hova.
- Hol voltatok? - teszi fel a kérdést Gwen, mire egy 100 vattos mosoly kíséretében felhúzom a fölsőm ujját, s Niall is az övét. Csodálkozó tekintettel merednek a két csuklóra majd ránk, de senki nem szól egy szót sem. A csendet Gwen töri meg.