16. fejezet

- Mi történt? - kérdezem Gwen-t, mikor lejöttek a lépcsőn. Válasz helyett megölel. Ez mit jelenthet? Mikor elenged a szemembe néz. Sírt...látszik rajta. Sorban mindenkit megölelt. Mintha lezárt volna valamit. Harry felé pillantottam, majd mikor találkozott a tekintetünk, halványan bólintott egyet.
- Kérlek ne haragudjatok rám. Szeretek titkolózni. Valami miatt.. Nem is értem magam. Nagyon régóta járok boxolni, oda járok délutánonként. An-nek volt szerencséje megtudni, milyen érzések kavarogtak bennem, de most elmondom, amit el kell.. köszönöm. - mondta, mire mindenki felnézett.
Én mosolyogva néztem barátnőmet, míg a többiek csodálkozó tekintetekkel bombázták.
- Boxolsz? - esik le Zaynnek. Gwen magabiztosan bólint. - Nem néztem ki belőled.
- Én sem. - bólogat Liam olyan "waoo" stílusban.
Ekkor Louis feláll, s elhívja Gwent. Én mosolyogva nézem, mire Niall utánuk ordít, hogy "védekezzetek!" Gwen reakciója egy laza középső ujj, nekünk pedig nevetés.

- Mit csináljunk? - tette fel a kérdést Liam, mire mindenki elgondolkozott.
- Videójátééééék! - ordít feé Zayn, mint amikor valaki rájön valami nagy dologra. Liam rögtön elkezdt bólogatni.
Egy ideig néztük míg ők játszottak, de egyszer csak Harry felállt, majd Audrey-val felmentek az emeletre. Mi is felálltunk Niall-el majd felmentünk.
- Mit tervezel? - kérdeztem mikor felértünk a szobába, mire Niall féloldalas mosollyal nézett rám.
- Rég voltunk kettesben, szóval most szépen elmegyünk vacsorázni. - mondja mire szemeim felcsillannak. - Oké?
- Igen, szívesen. - mondom mire arca felderül majd bemegy a fürdőbe.  Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, mikor Gwen lépett be.
- Hallod An... - kétségbeesett arccal néztem rá. - Mi a baj?
- Niallel vacsorázni megyünk. - pirultam el. - És nem tudok mit felvenni.
- Jajj azt hittem, valami komoly baj van. Menny át valakihez lezuhanyozni, addig én előkészítek valamit. - mondja majd rám kacsint. Bólogattam majd kimentem a szobából. Benyitottam Zayn-hez. Még lent volt Liammel szóval bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam. Ekkor vettem észre, hogy ruhát nem hoztam, szóval magamra csavartam a törölközőt, s kiindultam a fürdőből. Épp a szoba ajtaját csuktam be, mikor valaki megszólal mögöttem.
- Hát te? - kérdezi Zayn perverz mosollyal az arcán.
- Csak zuhanyoztam. - pirultam el. - Bocsi.
- Bármikor. - húzogatja a szemöldökét, mire én kínomban elnevetem magam.
A szobába érve egy nagyon jó összeállítás várt rám. Kicsit Gwen-nes, de mégse.

- Azta! Köszönöm! Tökéletes! - mondom majd a lány nyakába ugrom.
- Nincs mit. Na hagylak öltözni, jó randit. - kacsint rám, majd elindul.
- Vááárj! Mit akartál mondani? - kérdezem.
- Majd holnap elmondom. - mondja és kimegy a szobából. Hmmm... Nem volt időm gondolkozni, gyorsan felöltöztem, hajamat kifésültem, majd azt is megcsináltam és lementem a nappaliba.

Liam mosolyogva nézett, míg Zayn szemöldökét húzogatva végigmért.
- Mi olyan érdekes? - kérdezem Zayn-től zavaromban, majd választ nem kapva elindultam a konyha felé.
- Kész vagyok. - léptem be, mire Niall felém fordult. Szemei csillogtak.
- Gyönyörű vagy! - jött oda hozzám, megragadta a kezem és kivezetett.

*

A vacsora csodálatos volt. Nagyon jól éreztem magam. Haza fele megnéztük a Temzét, majd elég későre értünk haza. Már mindenki a szobájában volt. Nem akartunk megzavarni senkit, fellopakodtunk az emeletre, ami azért volt vicces, mert végignevettük, hol én hol Niall estünk majdnem el. Ha normálisan mentünk volna, valószínűleg csendesebbek lettünk volna.

Gyorsan átöltöztünk, s bebújtunk az ágyba. Niall mellkasán feküdtem, miközben ő átölelt, s a hajamat birizgálta. Azon tűnődtem, hogy milyen régen találkoztam anyuékkal...vagy csak hallottam róluk. Szoktam őket hívni, de pár mondat után leteszik. Ez nagyon rosszul esik. Nem mondom azt hogy egyedül érzem magam, mert ez nem így van, de még is nagyon hiányoznak. Justin meg nem is beszélve, ővele még telefonon sem beszélünk mert nem veszi fel, és vissza sem hív....
- Annyira örülök, hogy Te és ti itt vagytok nekem! - szólalok meg hirtelen, mire Niall keze megáll, majd kérdően néz rám. - A szüleim... Nem hallok róluk semmit. Néha beszélünk, de semmi más.. Mintha elfelejtettek volna.
- Jajj kicsim. Ne mondd ilyet! Biztosan nekik is nehéz. - mondja, majd megcsókol. - Én mindig itt leszek neked, ne feledd! De most aludj. Szeretlek!
- Én is téged Niall! - mondom majd lehunyom szemeim.