14. fejezet

- Bízol bennem? - teszi fel a kérdést Gwen.
- Persze. - válaszoltam halkan. - Miért?
- Segítesz? - nem értettem miről van szó.
- Persze, de miben?
- Ha nem jössz velem, megértem, de nekem mennem kell, muszáj, különben szétverem a falat. - egyre kétségbeesettebb lettem. Miért nem tud rendesen beszélni??? Vajon mi történhetett? Szemeiben könnyek jelentek meg, majd felhúzott az ágyról. Azt mondta a fiúknak, hogy sétálni megyünk. Ahogy ránéztem Niallre, aggódást láttam a szemében. Próbáltam rá mosolyogni, de nem ment...
Gwen kitört az ajtón majd elkezdett rohanni, engem maga után ráncigálva. Később elengedett de rohant előttem. Hiába ordítoztam, hogy álljon meg, nem állt. Futottam utána. Megálltunk egy hatalmas épület előtt. Berohant az ajtón, valamit lekapott a nyakából.
- Hol vagyunk? - kérdezem remegő hangon, félve. Nem tetszett a hely. Ijesztő volt.
- Mindjárt ott. - mondja komolyan, majd kezeire pillantottam. Remegtek. Nagyon remegtek. Egy szekrénysorhoz érve Gwen kulcsokat vett elő, majd remegő kézzel kinyitotta az egyiket és kivett valamit.
- Kérlek, ide ülj le. - mutatott egy pad felé. Féltem. Könnyezve leültem a padra.  Tudtam mire készül a lány.
- Minden oké? Hol vagyunk? - kérdezem halkan, remegve. Biztatóan néz rám, majd teljes erejéből belevág az előtte lévő bokszzsákba. Könnyei folyamatosan folytak, miközben püfölte. Nem mertem megszólalni...de még megmozdulni sem.
- Ne haragudj. - rogyott le a földre Gwen, majd kitört belőle a sírás.
- Mi a baj? Mi történt? - siettem oda hozzá.
- Nem így ismertél meg, igaz? - nézett fel rám könnyes szemekkel. - Erősnek látszom, mindig kitartónak. Nem fél. Nehéz. Nagyon nehéz. - hajtja le a fejét.
- Miért jöttél ide?
- Muszáj volt idejönnöm. Mindig ide jövök. Senki nem tudja, csak te. - válaszolja halkan.
- Mindig ide jössz?
- Mindig. Ha valami fáj, boldoggá tesz vagy megrémít. Tudom, nem valami nőies. Főleg nem sírni.
- Ne mondd ezt. Meséld el, mit beszéltél Harry-vel. - mondom neki, mire újra könnyek lepték el a szemét.
- Bementem, és elmondtam neki mindent. Mindent. Ő felhúzott orral elmondta, hogy tudta, hogy ez lesz. Ekkor kiakadtam. Hiszen..nem is tudom megszámolni hányszor kértem bocsánatot. Hányszor esedeztem. De én esedezzek? - állt fel lassan, majd eltolt a pad felé és újra teljes erejéből ütötte a zsákot, közbe folytatta.  - Azt mondta, hogy nem érdemlek meg senkit, mert hogy mindenkit elhagyok. Igaza van. Egy sarkon álló senki vagyok. De egytől buktam ki. Azt mondta, hogy sosem szeretett teljesen. Tudom, hogy hazudik! TUDOM! MIÉRT NE SZERETETT VOLNA? NEM VOLTAM JÓ SZERETŐ, NEM FEKÜDTEM LE VELE ELÉGSZER? MI? MI LEHET AZ, AMIÉRT NEM SZERETETT? MIÉRT HAZUDIK A SZEMEMBE? TÉNYLEG ÍGY GONDOLJA? FELESLEGESEN SZERETTEM? - ordította a bokszzsákba, majd lerogyott a földre. Ekkor összerezzentem, odarohantam hozzá. Rátettem remegő kezeim a vállára. - Én szerettem őt. - suttogta.
Szemeim könnyek lepték el. Gwen nem érdemli ezt. Magam felé fordítottam, majd szorosan megöleltem. Hogy mondhatott ilyet Harry? Most komolyan, lehet valaki ekkora ki ne mondjam mi. A lány teljes szívéből szerette, ahogyan Harry is őt. Gwen szavai kavarogtak a fejemben. Mindenki hibázik, a rohadt életbe! Ha hazamentünk mindenképpen beszélnem kell Harryvel. Ez nem mehet így tovább. Nem teheti ezt Gwennel!
Gwen még mindig keservesen sírt.. Nem tudtam mit tegyek... Egy biztos. Haza kell mennünk. Ó ha most meglenne a házunk, akkor mehetnénk oda. De így haza kell mennünk. Gwennek forró fürdőt kell vennie, miközben én megölöm Harry-t.
Megcsörrent a telefonom. Gwen elhajolt. Szemei teljesen ki voltak sírva, sminkje el volt kenődve. Ránéztem a mobilra, Niall.
- Igen? Nem sokára megyünk, jó? Oké, én is téged.
Gwenre néztem. Tudta, hogy mit mondott Niall...Hogy haza kell mennünk. Éppen fel akart állni, mikor visszahúztam és a szemébe néztem.
- Minden rendben lesz! Én melletted vagyok és segítek! - minden egyes szót kihangsúlyozva mondtam, majd felhúztam a lányt. Odamentünk a pultos emberhez. Remegő hangon megkérdeztem, hogy merre van a mosdó. Rámutatott egy ajtóra, ahova bementünk Gwennel. Hát nem egy hű de tiszta mosdó volt, de a célnak megfelelt. Gwen csak állt, és maga elé nézett.
Elővettem egy papírzsepit a zsebemből, bevizeztem, majd elkezdtem törölgetni az arcát, s le a sminket. Mikor megértette mit akarok elvette a zsepit és befejezte amit elkezdtem. Adtam egy másikat is amivel, szárazra törölte az arcát. Rákacsintottam egy halvány mosoly kíséretében, majd kimentünk a helységből.
*
Fagyos szél csapott meg, mikor kiléptünk az épület ajtaján. Szorosan fogva Gwen kezét, indultam el hazafele. Egész úton Hazza-n agyaltam...ahogy láttam Gwen is gondolkozott valamin, majd szemeit könnyek lepték el. Borzasztóan rossz így látni. A kezébe nyomtam egy zsepit, majd tovább sétáltunk.
Mikor megérkeztünk a házhoz megálltunk az ajtó előtt. Megszorítottam Gwen kezét, majd bátorítóan rámosolyogtam. Beléptünk a házba, s minden szempár ránk szegeződött. Niall és Louis szeme aggódást tükrözött, Liam és Zayn mosolyogva néztek ránk. Nekik tényleg nem tűnik fel semmi? Harry pedig ránk se nézett.
- Sziasztok. - köszöntem, s Gwen is intett egyet. Niall megindult felénk, de megállítottam. - Most ne! - tátogtam el neki. Idegesen bólintott, majd elindult a konyhába.
Gwennel felmentünk a lépcsőn, majd bevezettem a fürdőbe. Megnyitottam a forró vizet a kádba. Gyorsan beszaladtam hozzánk, kivettem a szekrényemből egy pólót és egy nadrágot Gwennek, majd bevittem a fürdőbe. Letettem a polcra. Elzártam a vizet, majd letettem egy törölközőt a kád szélére.
- Most belefekszel és egy óráig nem  akarom hogy kigyere. Itt a telefonom, netezz, hallgass zenét, van rajta pár könyv, olvass vagy amit akarsz. Egy óra múlva jövök, addig meg ne lássalak. - mondtam, majd kimegyek.
Niall ott állt az ajtónkban, idegesen vakarva a fejét.
- Mi történt? Minden oké? - jött oda hozzám.
- Nem mondanám... - nézek fel rá. - Ugye te szeretsz engem? - kérdezem, majd szorosan megölelem.
- Ez milyen kérdés? TELJES SZÍVEMBŐL SZERETLEK! - mondja, majd a fejemre nyom egy puszit.
- Köszönöm! - nézek fel rá könnyes szemekkel, majd elindulok le a lépcsőn. Niall elkapja  a kezem, majd visszahúz.
- Mi történt? - kérdezi komolyan.
- Majd elmondom, jó? De most muszáj megölnöm Harry-t. Ne kérdezz semmit, majd elmondom. - puszit nyomtam a szájára, majd megindultam a lépcsőn.
A nappaliban a fiúk tv-ztek. Odamentem Harry elé, majd felrántottam.
- A szobádba. Most! - mondtam neki, ellentmondást nem tűrő hangon. Lenézően nézett rám, ami nagyon dühített. Felállt és felmentünk a szobájába.
- Hogy lehetsz te ekkora szemétláda? - mondtam neki erőteljes hangon mélyen a szemébe nézve, melyek szomorúságot és dühöt sugároztak egyszerre.
- Miről beszélsz?
- Figyelj Harry. Mindent tudok. Hogy mondhattál ilyet Gwennek? Te normális vagy? Érts már meg te szerencsétlen, a lány teljes szívéből szeretett, te meg képes voltál azt mondani neki, hogy te nem szeretted??? - kérdeztem, hangomat feljebb emelve.
- A legjobb barátommal csalt meg. És nem egyszer! Hogy tehette ezt?
- Ne mondd már, hogy te még sosem hibáztál! Nem tud mit tenni az érzései ellen, ezt neked is tudnod kéne! Nem lehetsz ekkora tuskó! Gondolkozz már el! - mondtam már csaknem ordítva, mire Harry szemeiből könnyek törtek elő.
- Nagyon szerettem és nagyon is szeretem. De hogy tehette ezt? - nézett fel rám.
- Mert ember, és hibázik. Mint mindenki más. Mint én vagy te!! Hogy mondhattad neki azt, hogy nem szeretted? Gondold már el, hogy neked ez hogy esett volna! Teljesen összetörted a szívét! Szégyelld magad! Nem ilyennek ismertelek meg! Gondolkozz el! - mondtam minden egyes szót kihangsúlyozva a szemébe, majd kimentem az ajtón.
Bementem a vendégszobába, ahol megágyaztam, majd a mi fürdőnkbe, ahol letusoltam, átöltöztem, hajat mostam. Éppen Niall keresésére akartam indulni, mikor belépett a szobába.
- Figyelj. Ne utálj meg, de ma Gwennel alszom. - néztem rá komolyan. Meg kell értenie, hogy Gwennek most nagy szüksége van rám.
- Nem utállak meg. De miért? - ölébe húzott, majd átkarolta a derekam.
- Mert most nagy szüksége van rám. Hosszú. De nem mondhatom el, amíg ő meg nem engedi. Ezt meg kell értened. - közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Nem csókolt vissza. Eltolt magától majd a szemembe nézett.
- Nem értelek. - csúszott ki alólam és felállt. Szívembe óriási fájdalom nyilalt.
- Niall... meg kell értened, most szüksége van rám. Kérlek. - álltam fel mellé, könnyes szemekkel, mikor elfordult. - Jó, értem. - hajtottam le a fejem, majd kimentem a szobából. Kitört belőlem a sírás.
Állj Anette! - mondtam magamnak. - most nem sírhatsz. Most erősnek kell tünnöd. Ekkor elfordult a kulcs a fürdőben. Hirtelen bementem a mellettünk lévő szobába...ami Zayn-é volt. Ahogy meglátott nagyra nyitódtak a szemei.
- Bocsi. Használhatom a fürdődet? - kérdeztem, szemeim törölgetve.
- Minden rendben? - kérdezte. Nem akartam hazudni.
- Nem nincs. - odajött majd megölelt. Nagyon sokat jelentett az ölelése.
- Köszönöm. - mondtam a szemébe nézve.
Bólintott, majd betessékelt a fürdőbe. Gyorsan megmostam az arcom, majd próbáltam eltüntetni a sírásom nyomait.
- Köszönöm még egyszer. - jöttem ki Zayn fürdőjéből, majd elindultam az ajtó felé.
- Jól vagy? - kérdezte, mire hátra fordulam és halványan rámosolyogtam.
- Jobban. - válaszoltam, majd kiléptem az ajtón, ahol Gwennel találtam szembe magam.
- Szia. Jobban vagy? - kérdeztem.
- Valamivel... - mondta majd furcsán nézett a mögöttem lévő ajtóra, s rám. - Mit kerestél Zaynnél?
- Semmit.  - legyintettem. - Gyere. - kezdtem a vendégszoba felé húzni.
Mikor meglátta, hogy kettő főnek van ágyazva, gondolom leesett neki, hogy ma együtt alszunk.
- Melyik oldal? - kérdeztem, mire rámutatott a jobbra. - Oké akkor én itt alszok.
Lefeküdtünk az ágyba, betakaróztunk, majd írni akartam egy sms-t Niallnek, mikor eszembe jutottak a nemrég történtek. Nem vagyok jó színész...remélem Gwen nem vett észre rajtam semmit. Leoltottam a villanyt, majd jó éjt kívántunk egymásnak. Nem tudtam aludni. Pörgött az agyam. Harryn és Niallön.
- Fent vagy még? - kérdezte Gwen.
- Fent. - próbáltam rendesen válaszolni, de hangom vékony volt. Remélem nem vett észre semmit.