50. fejezet

A tegnapi nap gyorsan eltelt, Liam körülbelül négyszer ellenőrizte át a csomagokat, de végül úgy feküdtünk le, hogy holnap csak felöltözünk és indulhat is a buli.

*

Reggel mintha az agyam beállította volna magát, nyolc órakor kipattantak a szemeim. Niall mellettem még édesen aludt. Nem volt szívem felkelteni, és mivel még korán volt gondoltam senki sincs fent. Köntös nélkül sétáltam le a lépcsőn, majd első utam a konyhába vezetett, ahol nagy meglepetésemre Zayn-nel találkoztam.

- Jó reggelt. Hát te? - integettem majd egy puszit dobtam felé.

- Szia An. Ezt én is kérdezhetném. Amúgy én ilyenkor mindig korán kelek. Nem tudom miért. - mosolyodott el, majd megrántotta a vállait.

- Nekem pedig kinyíltak a szemeim. Mintha időzítve lettek volna. - mosolyogtam még mindig felé. A szekrényből kivettem egy bögrét, majd elkezdtem kávét tölteni bele.

- Na és várod? - kérdezte Zayn mikor leültem mellé az asztalhoz. 

- Nagyon. Még sosem voltam turnén. - mondtam. - Bár ezt gondolom gondoltad. - fejeztem be már nevetve, mert ez így tényleg elég hülyén hangzott. 

- Igen gondoltam. - nevetett ő is. - Jó lesz, csak nagy lesz a hajtás. Rohangálni fogunk ide-oda. - mondta félrehúzott szájjal.

- Az legyen a legkevesebb.  - mondtam mosolyogva, majd megittam a maradék kávémat. - Na, felkeltem a többieket. Jössz? - kérdeztem. Ekkor Zayn szemében megcsillant valami és láttam hogy nem ugyan olyan ébresztésre gondolunk. A fiú megtöltött egy poharat hideg vízzel, majd elindult az emeletre.

- Zayn! Ne már. - mosolyodtam el és elindultam utána. 

Amikor felértem Zayn éppen benyitott Harry szobájába. Ahogy odaértem az ajtóhoz, pont láttam a pillanatot, ahogy Harry fejére öntötte a pohár vizet.

Szemei rögtön kipattantak, felugrott, majd idegesen ugrott Zayn után.

- Mondd te normális vagy? - kérdezte eléggé hangosan. - Gyere ide! Zaaayn! - kezdett el menni a tettes után. 

- An, védj meg! - futott a hátam mögé.

- Megérdemled ha elkap. - vigyorodtam el. - Kúltúráltan öljétek egymást, megyek felkeltem a többieket. - mondta majd kilépve a szobából elindultam Louis és Gwen birodalma felé.

Lassan nyitottam be a helységbe. Ahogy bekukkantottam Louis éppen felült az ágyban. Integettem neki, majd elmutogattam hogy kelni kell. Bólintott egy afféle "majd elintézem" félét. Eltátogtam egy "Oké"-t majd be is csuktam az ajtót. Ahogy megfordultam Zayn rohant el előttem, majd őt követve Harry, nem kis zajjal. Erre kilépett Liam is.

- Mit műveltek már megint? - kérdezte, mint egy apuka. A két fiú egyszerre kezdett el magyarázni, mire Liam leintette őket. - Öltözni. - utasította a férfiúkat majd felém mosolygott. 

Mivel már mindenki meg volt csak Niall nem, elindultam a szobánk felé. Ahogy beléptem Niall éppen a tetoválását tanulmányozta. Én is ránéztem a csuklómra, majd felidéztem az emléket és elmosolyodtam. Nem bántam meg. És nem is fogom.

Szépen odasétáltam az ágyhoz, majd ahogy felém fordult elmosolyodtam és egy puszit dobtam.

- Ennél jobb pillanatban be sem jöhettél volna. Szükségem van egy ölelésre. - mosolyodott el, majd szemeit becsukta, karjait pedig kitárta. Lehajoltam, majd megöleltem a barátomat. -Szeretlek. - suttogta.

- Én is téged. 

*

- Gwen itt vagy? - léptem be a fürdőbe. Már végigjártam a házat barátnőmet keresve, és csak ez a helység maradt. Ha itt nincs, az ufók voltak.

- Igen, épp esznek a zombinyuszik. - válaszolta, miközben a hajával szenvedett. Elmosolyodtam értelmes válaszán, majd folytattam.

- Ki tépett meg? 

- Köszi, látom szeretsz, jól van, ezt most megjegyeztem. - mondta megsértődve.

- Csak annyit akartam, ho.. - kezdtem, de nem hagyta befejezni a mondatomat.

- Ezt megjegyeztem! - vágott közbe mire elmosolyodtam, majd odamentem és megöleltem hátulról.

- Már kezdek megbocsájtani, de azért... - húzódott egyre szélesebbre a szája.

- Na, csak annyit akartam, hogy szerinted ez jó? - mutattam végig magamon. 

- Te leszel a stylistom. - vigyorodott el. - És ez nagyon szörnyű?

- Nekem tetszik! Olyan Louis-os. - vigyorodtam el én is.

- Ja, neki is tetszett. -  mosolyodott el, majd lementünk a lépcsőn.

- Húúú, szerinted nekünk öltöztek ki? - súgtam barátnőm fülébe, ahogy megláttam a fiúkat.

- Hát nem is tudom, kipróbáljuk. - mondta halkan. - Jaaaaaj, fiúk, Értünk igazán nem kellett volna! - mondta már hangosabban, mire mindenki felnevetett.

-  Indulhatunk? - kérdezte Liam.

- Igen, Apuci. - válaszoltuk egyszerre.

*

Ahogy begurultunk a kocsival a repülőtérre és megláttam a rajongókat, a fotósokat, a riportereket kissé megrémültem. Szerintem ez látszott rajtam.

- Jól vagy? - súgta a fülembe Niall.

- Jól. Csak nagyon sokan vannak. - fordultam felé. Niall megszorította a kezem, majd kacsintott.

- Nem lesz semmi baj.

- Showtime. - mondta Gwen, majd magabiztosan kilépett az autóból. Mi Niallel utoljára ugrottunk ki a kocsiból. 

A rajongók ahogy meglátták a fiúkat sikítozásba kezdtek és nyújtották feléjük a különböző dolgokat. A riporterek rögtön kérdezgettek, de nem tudtunk ennyi felé figyelni.

Niall kezébe Paul egy hamburgert adott, aminek ez a kis Ír nagyon örült. Először én haraptam az tízóraijába, majd ő tovább ette. Közben én válaszolgattam a riportereknek és a rajongókhoz próbáltam valamennyire a fiúkat lökdösni. A fanok hálásan néztek felém, de nem maradhattunk sokáig. 

- An, vond már el a férjed figyelmét, enni akarok még a hambiból! - hallottam Gwen hangját. Megfordultam a tengelyem körül, majd ahogy megláttam a barátomat és Gwen-t veszekedni majd rohangálni elmosolyodtam. Idióták.

*

A repülőgépre felszállva mi voltunk a leghangosabbak. Nem kerültünk egymás mellé, és valahogy mindenki a legmesszebb lévő emberhez beszélt. Így ment ez a repülő út elején, végül mindenki lecsendesedett. Ahogy előrenéztem Harry aludt. Mögötte pár székkel Zayn és Liam telefonon pötyögtek. Louis és Gwen, akik mögöttünk ültek nevettek, beszélgettek, jól érezték magukat. 

Én szerencsére Niall mellett ültem. Ő valahogy nem meglepően evett és én is csatlakoztam hozzá. 

- Milyen? - kérdezte Niall, mikor beleharaptam az egyik szendvicsbe. Mikor lenyeltem a falatot bólintottam. Niall kivette a kezemből a szendvicset majd elkezdte enni. - Héééééééééé! Ez most komoly? - nevettem fel. - Kérem! - vettem vissza tőle, majd tovább ettem.

- Na jó. De csak mert szeretlek. - mondta, mire elismerően bólintottam.

- Jó válasz. - vigyorodtam el.