47. fejezet

Miután az öt srác elment Niallel felmentünk az emeletre. Betett valami filmet amit már legalább ezerszer láttunk, majd lefeküdt az ágyra, én pedig mellé. Nem számított hogy már kívülről fújjuk a filmet még is élveztem, mert Vele voltam. Ráhajtottam fejem mellkasára, ő pedig a hátam simogatta. 

Szemeim egyre csukódtak, csukódtak, s csak azt vettem észre hogy az álomvilág magával ragadott. Arra keltem, hogy Niall kiugrott alólam és ész nélkül rántotta ki az ajtót, s rohant le az emeltről.

- Niall, jól vagy? - szóltam utána kómásan, de meg se hallotta. Elmosolyodtam, majd feltápászkodtam és elindultam a fiú után. A szobából kiérve csak annyit hallottam, hogy Niall ordítozva fut le a lépcsőn.

Becsuktam az ajtón majd elindultam le. Mögöttem megjelent a többi fiú is.

- Na mivan An, aludtál? - kérdezte nevetve Harry.

- Miért, ennyire látszik? - nevettem el magam. Tényleg, el is felejtettem mondjuk...megfésülködni.

- Kicsit.. Ömm kóci vagy. - nevetett fel Louis is, majd együtt mentünk be a konyhába, ahol Jack-et találtuk Gwen-nel és Nial-lel.

- Jack éppen azt mondta nekem, hogy legyek nőiesebb és flangáljak előttetek miniruhában és magassarkúban. - fordult felénk a lány, mire mind felnevettünk. Nem tudom elképzelni Gwent így és szerintem egyikőnk sem.

- Csak egy ötlet volt. - mentegetőzött Jack. - De nembaj Gwen, szeretünk, fiúk, ti pedig vigyázhattok elég hosszú ideig erre a rosszcsontra, hiszen van egy tervem. Nem is terv, inkább már állítás.

- Mi? - érdeklődött mosolyogva Zayn.

- Gwen Rox és a One Direction közös turnéra megy! - üvöltötte el magát Jack mire mindenki lefagyott. 

- Ha most viccelsz velem és sírva fakadok! - próbált viccelődni Gwen. Senki arcáról nem lehetett levakarni a vigyort. 

- Ez nem vicc! - mosolygott elégedetten Jack.

- Ti elhiszitek? - kérdezte hitetlenül Gwen, majd először hozzám rohant és minden erejéből magához szorított, majd végigölelgetett mindenkit.

- Én tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez. - mosolygott elégedetten Harry, mi pedig bólogattunk vele.

- Mikor indulunk? És mik a turné helyszínei? - kérdezte a lány ugrándozva. Most tuti nem fogjuk tudni leállítani az indulásig. 

- Hétfőn indulunk, azaz van két napotok pakolni. Remélem elég lesz. A helyszíneket pedig majd elküldöm email-ben. - kacsintott a férfi majd elindult az ajtó felé. - Ennyit akartam, majd hívlak. - mutatott Gwenre. - Sziasztok. - lépett ki az ajtón, de akkor Gwen utána ugrott és még egyszer megölelte.

- Viszlát Jack. - mondtuk egyszerre a fiúkkal. Gwen visszatért, majd egyszerre tört ki belőlünk a sikítozás. Senki sem hiszi el...

*

- Na indulhatunk? - hallottam meg Niall hangját. Gwen szobájában ültünk, és egymás ellen beszéltünk, hogy milyen jó lesz a turné. - An, hol vagy? 

- Basszus! - csaptam hirtelen a fejemre. - Elfelejtettem! - Gwen értetlenül nézett rám. Nem értett semmit.

- Mi az? Hahó An, itt vagy még? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Niall. El. Akar. Vinni. Valahova. És. Én. Elfelejtettem! - mondtam minden egyes szót tagolva, s agyam pörgött, hogy hogy fogok ebből kimászni, hogy fogok elkészülni, kb. 5 másodperc alatt.

- Ne aggódj. 10 perc elég? - kacsintott egyet Gwen, majd felállt, s odarobogott az ajtóhoz.

- Elég lenne.. 

- Akkor hajrá, addig lefoglalom azt az Írt. - csukta be az ajtót, majd hallottam ahogy lerobogott a lépcsőn. Nem is tudom mit tennék, ha ő nem lenne nekem.

Gyorsan átmentem a mi szobánkba, lezuhanyoztam, kihalásztam egy ruhát, majd felhúztam magamra. 

- Már csak négy perc. An haladj! - futott át a gondolat az agyamon, majd még gyorsabbra vettem a készülődést. Hajamat kifésültem, szempillaspirál, s már rohantam is le a lépcsőn.

- Ott vagyok. - fújtam ki a levegőt, s próbáltam egyenletesen lélegezni.

- Indulhatunk? - kérdezte Niall. Nem volt túlságosan kiöltözve, ahogy én sem aminek örültem. Nem lett volna erőm még egyszer átöltözni. 

- Persze. - sétáltam az ajtó felé, majd hálásan néztem Gwenre, aki kacsintott egyet. Imádom ezt a nőt!