49. fejezet

- Felkelni matrózoooooooook! - jött be ordítva a szobába Louis. Kómásan kivettem Niall feje alól a párnát (hát mégse az enyém alól) majd hozzávágtam szegény Répafiúhoz. - Hééé!

- Megérdemelted. - mondtam még kissé rekedten.

- Meg ám. - hajolt át a vállam fölött Niall. - Csak nem az én párnámmal. - nézett szúrósan rám. Tudtam hogy nem komolyan gondolja ezért elnevettem magam, s ezáltal hátradőltem. - Héj mit nevetsz, te kis gonosz?- hajolt fölém, szemeit még mindig összeszűkítve.

- Na akkor én nem is zavarok tovább. - emelte fel a kezét Louis. - De ne rosszalkodjatok sokáig, mert ma pakolni kell! - ahogy ezt kimondta szemeim kitágultak. Eszembe jutott minden ami tegnap történt. Teljesen feltöltődtem. Niall közeledett arcával felém, a csókjából egy szájra puszit csináltam majd felugrottam.

- Héj. - nézett rám szomorúan, majd a szájára mutogatott. 

- Ahj. - forgattam meg a szemeimet. Nem tudtam tekintetének ellenállni. Odamentem hozzá, majd egy hosszú csókot nyomtam puha ajkaira.

- Máris jobb. - vigyorgott elégedetten.

*

A többiek már javában pakoltak mikor letántorogtunk a lépcsőn. Nagy szemekkel néztek ránk, és még azt sem akarták megengedni, hogy együnk. 

- Alig van idő! Majd esztek máskor! Nyomás pakolni! - mondta szigorúan Liam. 

- De éhesek vagyuunk! - mondtuk egyszerre Niall-el. Hosszasan néztünk Liammel farkasszemet, majd sikerült meggyőznünk.

- Na jó. De igyekezzetek! - mondta ugyan úgy, szigorúan, s hozzá mutogatott is. 

Bementünk a konyhába, majd egy szó nélkül elkezdtük a reggelit készíteni. mind ketten tudtuk, hogy mit csinál a másik, csak tettük a dolgunkat. Mikor még a szüleim is itt éltek, de  dolgozni voltak és Niall nálunk aludt, minden reggelnek ez volt a menete.

*

A reggelit alig fejeztük be, de Liam már nem bírt várni, felpaterolt minket az emeletre.

- Pakolni!- utasított. 

- Igen is főnök! - szalutáltunk Niallel mindketten, majd bementünk a szobánkba.

Elővettük a saját bőröndünket majd elkezdtünk pakolni. Pár ruha bepakolása után Niall rálelt, szeretett hangszerére, majd én is kibányáztam az ágy alól a gitáromat.

- Na halljunk. - mutatott a gitárra Niall. Értettem a célzást. Leültem a földre törökülésbe, majd gitáromat ölembe véve elkezdtem játszani a Little Things-et. 

- Annyira nem is rossz. - mondta Niall mikor végeztem.

- Na most te jössz! - tettem le a gitáromat, majd tenyerembe helyeztem fejem és érdeklődve néztem Niall-t. 

Egyszerűen leírhatatlan érzés kerített hatalmába mikor gitározott és végig a szemembe nézett. Annyira látszott rajta hogy boldog. És hogy szereti amit csinál. Annyira könnyeden pengette a gitárt, mint senki más. Öröm volt nézni.

*

Hangos sikításra lettünk figyelmesek. Egyikőnk sem lepődött meg, tudtuk hogy csak Gwen sikítozik.

- Ki öli már megint azt a szegény lányt? - ordított egyet Niall mire felnevettem. Ekkor Liam lépett be a szobába.

- Még senki. De ha nem lesz bepakolva én fogom. - mondta, majd körbenézett a szobába. Szerintem feltűnt neki, hogy mi sem nagyon haladtunk a pakolással. Mielőtt még kikelhetett volna magából, felugrottam mag odamentem hozzá és lágyan lekezdtem kifele tolni az ajtón.

- Nyugi Liam. Pakolunk. - ekkor már kint volt a szobából. - Fél óra mulva gyere vissza! - intettem majd gyorsan visszaléptem a szobába és becsuktam az ajtót.

- Szerintem Liam-nek már most elege van ebből. - mosolyodott el Niall, majd elkezdett pakolni.

- Egyetértek. - küldtem egy száz vattos mosolyt barátom felé, majd én is nekiláttam a pakolásnak.

*

A nappaliban ülve hallottunk, ahogy Gwen felordított, hogy "VÉGRE!". Liam arcvonásai enyhültek majd szemeiből minden aggodalom tovaszállt. A lépcsőn két ifjú dobogott le, majd egy hatalmas puff-ot hallottunk. Egyszerre álltunk fel, majd a hang irányába mentünk.

- Gwen, élsz még? - kérdezte aggódva Zayn, ahogy mind a lány köré gyúltünk. Szokásához híven, valószínűleg lebukott a lépcsőről.

- Nem sokáig, ha nem kapok valami kaját! - mondta komolyan. Mikor felfogtuk mondata értelmét felnevettünk, majd Louis felsegítette barátnőjét és be is siettek a konyhába.

- Őrültek. - mosolyodott el Niall. - Én is megyek eszek valamit. Kérsz? - nézett felém.

- Nem, köszi. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaballagtam a nappaliba oldalamon Zayn-nel és Harry-vel. 

- Liam apuci hol van? - kérdeztem mikor leültünk.

- Felment ellenőrizni a csomagokat. - mosolyodott el Harry.

- TURNÉRA MEGYÜÜÜÜNK! - hallottunk egy ordítást, majd hátulról Gwen vetődött be a kanapéra Harry és Zayn ölébe.

- Jól van azért nem kell megőrülni! - nevetett fel Liam, ahogy belépett a nappaliba. Mind nevettünk Gwen pedig elégedetten feküdt a két srácon. Nem zavartatta magát. Imádom.