46. fejezet

- Jó reggelt kis herceg! - próbáltam keltegetni barátomat. Kómásan nézett fel, majd mikor meglátott, szemében csillogást véltem felfedezni.
- Szia kicsim. - mondta majd berántott maga mellé az ágyba, és magához ölelt.
- Héj. - mosolyodtam el. Niall-ön feküdtem, könyökömre támasztottam a kezem, s így csodáltam arcát. Egy szőke tincs a szemem előtt lógott, de nem érdekelt.
- Gyönyörű vagy. - nézett a szemembe, majd fülem mögé helyezte a kusza tincsemet.
- Szeretlek. - húzódott mosolyra a szám. Ekkor Niall két tenyere közé fogta arcomat, s megcsókolt.
- Mennyi az idő? - kérdezte, miután szétváltunk.
- Délelőtt. - mondtam, vállamat rántva. Értetlen arckifejezéssel találtam szembe magam, majd az illető felnevetett.
- Ez milyen válasz volt? - kérdezte még mindig nevetve.
- Jól van már. - álltam fel róla, eléggé beletenyerelve gyomrába. Szemei kitágultak, de nem szólt semmit. - Jaj, bocsi! - mondtam ijedten.
- Nem baj. - mondta. Felnevettem majd a szekrényhez lépve felemeltem a telefonom.
- Fél 2. Ja akkor mégsem délelőtt. - mondtam számat félre húzva. Mivel nem adott semmi életjelet, visszafordultam az ágy felé. - Hééj! - vetettem rá magam barátomra, aki éppen készült visszaaludni. - Kelj fel te álomszuszék! - mosolyodtam el.
- Jól van már. - ült föl, s szemeit törölgette.

*

- Elmennél a boltba? Ezren vagyunk és kaját kéne csinálni ezeknek az éhenkórászoknak. - mosolyogtam Gwenre aki vadul bólogatott. Tudtam, hogy nem őt kéne boltba küldenem, de én nem mehettem el. Belenyomtam a kezébe a bevásárlólistát, majd útjára engedtem.
- Anetteeeeee! - hallottam meg Louis hangját. Elmosolyodtam, majd egy fejfájás csillapítóval és egy bögre kávéval kimentem a nappaliba. - Tudnál neke...
- Tessék. - nyomtam a kezébe, mire nagy, hálás szemekkel nézett rám.
- Köszönöm. Imádlak! - ölelt magához, a kávét majd rám borítva.
- Én is téged! De nehogy rám öntsd! - mosolyodtam el majd elengedtem a Répafiút.
- Olyat én is kérhetek? - jött ki Zayn a szobából. Kómás volt az egész srác.
- Persze mindjárt hozom. - fordultam felé. Kezem után kapott majd megszólalt.
- Az ölelésre gondoltam. - tárta szét a karjait, majd féloldalas mosolyra húzta száját. Felnevettem majd megöleltem. - Máris jobb. Egyébként kávét is hozhatsz. - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Férfiak. Nektek nincs lábatok, mi? - nevettem fel újra a többiekkel együtt majd bementem a konyhába.
- Tessék, te. - adtam a kezébe a gőzölgő kávét. Bólintott, majd mutató ujjával hívogatott. Közelebb hajoltam hozzá, s ekkor egy puszit nyomott az arcomra. Felnevettem, ahogy a többiek is.
- Te lustaság. - mosolyogtam Zayn felé, majd leültem közé és Niall közé. A fiúk benyomták a tévét, majd azt néztük.

*

- Végre. Már azt hittem sose érsz haza. Hol voltál boltba, az északi-sarkon? - kérdeztem Gwent, mikor végre ajtócsapódást hallottam. Erre a felszólalásomra a szobában mindenki felnevetett.
Kimentem a lányhoz, aki már behordta a konyhába a szatyrokat.
- Már megint mit csináltál? - néztem bele az egyik szatyorba.
- El kell tartanom az embereket. - veregette meg a mellkasát a lány.
- És hogy nézel ki? - néztem végig rajta. Hogy tudott így kimenni emberek közé? Elmosolyodtam. Ez Gwen.
- Sört vettem. Ja és leugrottam onnan a teraszról, tudod. - hadarta el, majd hirtelen elindult. Utána mentem a szatyrot tanulmányozva. A vendégszoba ajtaja nyitva volt, gondoltam oda rohant be. Igazam volt.
Gwen az egyik szerencsétlenen feküdt.
- Legalább valami ehetőt is vettél, vagy csak baromságokat? - szedegettem elő a zacskóból a dolgokat.
- Akkor vetettél vétkes hibát, mikor boltba küldtél. - jött oda mellém.
- Ez mi? - kérdeztem, majd értetlenül néztem.
- Répa Louis-nak. Megölne, ha nem vennék neki! - emelte fel védekezően kezeit. Jó ez igaz.
- És ez?
- Hajformázó hab. Zayn őfelsége büszkeségének.
- És minek két ugyanolyan dezodor? Méghozzá férfi!? - kérdeztem most már fejemet rázva.
- Most már kétszer annyi büdös férfihím van a lakásban, ezzel kifüstölöm őket. - vigyorodott el.
- Ezt muszáj volt? - nevettem fel, kezemben egy csomag kotont tartva.
- Gyanúúúsak vagytok nekem, ti ketten, főleg az az ír, végül komolyan sok szőke ír kisfiúcska és lányka fog ide-oda futkorászni. Neeeeem, én nem pelenkázok. - lökött meg, mire még jobban felnevettem. Elképzeltem a helyzetet.
Nevetésem betöltötte a házat, s azon csodálkoztam hogy a mellettünk alvó srácok fel sem keltek rá.

*

- Harold Edward Styles, kiskorúak is vannak itt. - ordított fel hirtelen Gwen, mikor a nappaliban ültünk. Mind a lépcső felé néztünk, ahol Harry tántorgott le egy szál boxerben, totál kómásan. Pedig ma már egyszer felkelt.
- Nyööh. -próbálkozott a válasszal, majd mintha ott sem lennénk dőlt le a kanapéra. Niall, Zayn és az én ölemben kötött ki, majd fejét megint álomra hajtotta. Lustaság.
- Jólvan fiam. - nevetett Gwen.
- Ma lazulós nap van. - morogta.
- Ez tetszik. Lazulós nap. - dőlt hátra a lány elégedetten.

*

- An, tudnál adni valamit erre? - kérdezte kómásan Dave fejére mutatva, amint betért közénk a nappaliba.
- Arra nincs semmi orvosság, ha valakinek nincs agya. - néztem rá mosolyogva majd feltápászkodtam. A többiek mind felnevettek. Sóhajtva mentem ki a konyhába, főztem le kávét Dave-nek is majd egy tablettával a kezembe visszamentem a nappaliba, ahol a srác elfoglalta a helyem.
- Héj .- néztem rá szúrósan. Féloldalasan rám mosolygott majd kivette a kezemből a bögrét és a tablettát.
- Köszönöm Anyuci. - villantotta felém fogait, mire elmosolyodtam.
- Érdekes hogy legfiatalabbként én vagyok az anyuka. Én főzök, mosok, takarítok rátok ti lusta disznók. - mondtam az elején még morcosan, majd a végére elnevettem magam. Mindenki nevetett kivéve Niallt. Felhúzott majd az emeletre invitált.
Az erkély felé vettük az irányt. Én értetlenül mentem utána.
Kint nagyon hideg volt kint, de ahogy Niall hátulról átölelt teljesen felmelegedtem. Fejét vállamra tette, majd egy ideig a kilátásban gyönyörködtünk.
- Nem szeretném ha úgy éreznéd, ezek a te dolgaid. - utalt a lent történtekhez, majd amennyire tudta felém fordította fejét.
- Jaj, nem. Ez természetes hogy megcsinálom, hiszen befogadtatok. Ez a legkevesebb. - fordultam én is felé.
- De ahj. - nézett fel az égre tanácstalanul. Ekkor elmosolyodtam. - De nem kell ezt tenned, érted? Én tényleg nem szeretném ha így éreznél. Tudom min mentél keresztül és szeretném, ha minimum hercegnőnek éreznéd magad.- kérdezte. Ekkor már elengedett, s maga felé fordított.
Elmosolyodtam utolsó mondatára, majd kezeimet átkulcsoltam nyakán. Ő is magához szorított, s így álltunk elég hosszú ideig.
- Ezért.... - engedett el, majd nemlétező szakállát kezdte el simogatni. Erre felnevettem. Mintha egy villanykörte jelent volna meg a feje fölött, úgy nézett rám. - Elviszlek valahova! - mondta titokzatosan, majd kacsintott egyet.
- Hova? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Az meglepetés. - mondta majd bementünk a házba, s le a többiekhez a nappaliba. A fiúk éppen ekkor búcsúzkodtak.

- Héj! Tőlünk el sem búcsúztatok volna, ha most nem jövünk le? - kérdeztem szúrósan a fiúkra nézve.
- Nem akartunk megzavarni semmit. - kacsintott Dave, mire felnevettem. Az összes fiú végigölelgetett, majd kezet fogtak Niall-el is.
- Sziasztok. - integettek, majd kimentek az ajtón.