44. fejezet

- Most megyek és meghalok. - futott Gwen a kanapé felé, majd rávetette magát. Én épp a kabátomat vettem le, s ahogy megláttam Gwen-t hogy a kanapén kiterülve fekszik, felnevettem.

- Elmehetnénk bulizni, mit szóltok? - kérdezte Zayn, aki besétált Gwen után a nappaliba.

- Tökéletes ötlet! - ugrott fel Gwen. Ennyi volt a fáradtság..

- Többiek? -kérdezte Zayn, majd felénk fordult. Én tudtam, hogy úgy sem engedik, hogy megint kimaradjak, szóval bólintottam egyet. Niall nagy szemekkel nézte, hogy bólintok, majd óriási mosolyra húzódott a szája és hevesen bólogatni kezdett.

- Simán! - ordított fel Louis is, s Harry is bólogatott.

- Liam? - kérdeztem a fiútól.

- Persze. Oké.  - mondta, mire a többiek egy ilyen elég érdekes örömkiáltást hallottak. 

- Nem is voltunk még együtt bulizni! Ki kell rúgni a hámból! Neked is! - mutatott rám Harry. Beleegyezően bólogattam, de tudtam úgy sem fogok. De úgy sem fog emlékezni semmire, szóval.

- Mennyünk öltözni! - kezdett el húzni maga után Gwen, majd az emeleten beküldött a szobámba, hogy 15 percem van. 

- Értettem főnök! - szalutáltam, mire mindketten felnevettünk, majd Gwen kirontott a szobából, gondolom ő is öltözni ment. 

Kiválasztottam egy ruhát, majd bementem a fürdőbe. 

Felvettem, majd hajamat kifésültem, s úgy hagytam, mert Gwen ordítását hallottam.

- Megyek már! - ordítottam vissza, majd telefonomat kezembe véve lerohantam a lépcsőn.

A fiúk a kanapén ültek, Gwen pedig teljesen fel volt pörögve.

- Indulhatunk. - álltam meg a nappaliba a fiúk előtt. Harry elismerően füttyentett egyet, mire felnevettem. Nem is olyan nagy szám. 

*

- BULIZZUNK! - ordított fel Louis, majd bementünk a szórakozóhelyre. Zayn rögtön megindult a pult felé, Louis és Gwen elkezdtek táncolni, Harry megcélzott pár lányt és el is indul feléjük. Liam elment Zayn után, Niall pedig kezemet erősen fogva berángatott a terem közepére. 

Egy-két óra telhetett el. A fiúk már nem voltak szomjasak,ahogy Gwen sem. A csapatból csak Liam, Niall és én voltunk józanok.

- Hát helló! - hallottam egy ismerős hangot. Hátrafordultam, majd megpillantottam a csapatot. Ben, Josh, Rob, Dave és Daniel állt velem szemben mind óriási vigyorral az arcán.

- Sziasztok srácok! - mosolyogtam feléjük. Sorban mind megöleltek. 

- Nagyon jól nézel ki. - kacsintott egyet Rob, mire elmosolyodtam.

- Köszönöm. - bólintottam. Ekkor két kéz simult derekamra. Az illatot rögtön felismertem, boldogan mosolyodtam el.

- Hali. - köszönt Niall, mire a fiúk visszaköszöntek, s kezet fogtak barátommal.

- Csak ti? Vagy itt vannak a többiek is? - kérdezte Dave.

- Itt vannak a többiek is. Bár azt nem tudom, hogy személy szerint ki hol. - nevettem el magam mondatom végére. 

- Megkeressük őket. - mondták majd az egyszerre elindultak a tömegbe.

*

A kocsiban ülve tartottunk hazafele. Niall vezetett, mellette én ültem, navigáltam. Hátul Gwen és Louis ültek. A másik kocsit Liam vezette, s vele Zayn és Harry tartottak. 

Nem sokáig tartott míg hazaértünk, szerencsére. Louis és Gwen az egész utat végigénekelték. 

- Mindjárt kidobom a taccsot. - szólalt meg hirtelen Louis.

- Meg ne próbáld! - mondta Niall, s nagy szemekkel nézett a visszapillantó tükörbe. Én gyorsan lehúztam az ablakot a fiúnál, hogy kapjon valamennyi friss levegőt, hátha attól jobban lesz. Louis abban a pillanatban hogy rájött, hogy az ablakon kifér a feje, kirakta azt, s nyelvét kidugta, s úgy csinált mint egy kutya. Ahogy ezt megláttam hatalmas nevetésben törtem ki, ahogy Niall is. Gwen hangját nem hallottam, ezért hátranéztem. Aludt. Nem csodálom.

- Legalább nem hányt. - mondta Niall mire újra felnevettem.

*

- Azt hittem már sosem érünk haza. - dőltem fáradtan az ágyra. Niall fölém hajolt, két kezét vállaim fölé tette, s így tartotta magát fölöttem. 

- Gyönyörű voltál ma. Ahogy mindig. Tökéletes. - mondta mire biztosan elpirultam. - Jól áll ez a szín. - vigyorodott el. 

- Fogd be, gonosz manó. - mondtam neki, majd felnevettem. - Amúgy köszönöm. - mondtam mosolyogva majd egy puszit nyomtam a szájára.